Ma már annyi spirimen és women van, kereső és tanító is, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. Vannak hangzatosak, akik inkább showmenek, és vannak panelokban megbúvó, csendesen segítők. Vannak tanult tanítók és vannak önjelölt földi mesterek. Olyanok is, akik valódi, tiszta segítők. Mondanám, hogy tegyék, amíg értéket adnak át, de sajnos sok a kókler köztük is – mint minden szakmában - , akik bizony befolyásolnak embereket, családokat, gyermekeket, munkahelyi közösségeket, és még sorolhatnám.

 

spiritualizmus sotet arca 01

 

Kép: Pixabay.com

 

Ezért, mielőtt bárkihez is elmegyünk tanácsot kérni, mindig járjuk körül, hogy elég hiteles-e számunkra, külsőleg – belsőleg. Mert mindkettő fontos. A lélek mellett a test is, ugyanúgy.

 

Gyakran jut eszembe Heltai néma Leventéjéből egy részlet, mert sokszor az az érzésem, hogy mindent túlbonyolítunk, túlmagyarázunk, miközben pedig lehetne minden olyan egyszerű is.

 

 

„Az élet szép…tenéked magyarázzam?”

 

A nagy spirituális útkeresés ma már szinte teljesen eggyéfonódott a lélek emelkedettségének megtapasztalásával. Mindenki a boldogságot keresi ahelyett, hogy boldog lenne, és szép lassan elmennek az ember mellett a földi élet valódi szépségei, melyeknek megtapasztalásához nélkülözhetetlen eszköz a test. Sokszor bizony elfelejtkezünk róla és vele együtt minden érzékszervünkről is. Pedig a testünk a lelkünk temploma, az otthona, ruhája, dísze, és amíg itt töltjük a mindennapjainkat, addig felelősséggel tartozunk érte. Egy olyan ajándék, amiért csak hálásak lehetünk, és ami az egyik legcsodásabb eszköze a földi életünknek. Mindig eszembe jut egy másik gondolat is, miszerint az angyalok irigykednek ránk, mert nekünk olyanunk van, ami nekik nincs. A testünk sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, belsőleg és külsőleg is, és meg kellene tanulnunk tudatosan, tiszta szándékkel használni azt, minden érzékszervünkkel együtt. A legnagyobb spirituális fejlődés itt a földön, ha a lélek tisztítása mellett párhuzamosan megtanuljunk a vele való törődést, az ápolását, fejlesztését, díszítését is.

 

spiritualizmus sotet arca 05

 

 

Mennyire vagyunk tudatosak az érzékszerveink használatában? Mit látunk a szemünkkel? Vajon észreveszünk-e minden szépet magunk körül, meglátjuk-e a szükséget, ahol adni tudunk? Azt olvassuk és nézzük, ami használ nekünk, vagy ami árt? Mire jó a szájunk? Káromkodás és bántás helyett tudunk-e eleget dicsérni, nevetni, vigasztalni, választékosan beszélni, tudatosan használva a szavakat? Csókolunk-e szabadon, vagy várjuk a csókot? A fülünkkel vajon azt halljuk meg, amit kell, ami jó nekünk? Hallgatunk-e lelket építő zenéket? A kezünket simogatásra, haszonra és értékteremtésre használjuk? Óvjuk-e a testünket mindenféle mérgektől, edzésben tartjuk-e, tápláljuk-e és nem pedig etetjük, hogy sokáig tudjon szolgálni bennünket, gyermekeinket, környezetünket? A test is a szeretet, a szerelem eszköze, adjuk meg neki és vele mindazt, amit csak lehet (természetesen a tisztesség és az erkölcs szabályait figyelembe véve). A testünkért éppoly felelősek vagyunk, mint a lelkünkért. Szeressük hát azt is, vigyázzunk rá. Ha kell, akkor adjuk meg neki a gyógyulást, ha kell, akkor az egyenes gerincet, ha kell, akkor bizony gyógyszert, ha kell, akkor vitamint, rendszeres tornát, sétát, kinek mi a szükséges és a megfelelő. Ha segítség kell hozzá, akkor keressünk szakembert, hiszen azért vannak. Az agyunkat is fontos lenne folyamatosan karban tartani olyan tevékenységekkel, ami építi a sejteket: sok olvasással, tanulással, kielégítő szexszel, futással, áfonya és dió-evéssel, relaxálással, tiszta gondolatokkal stimuláló ingerekkel, stb. Ne hanyagoljuk el soha, semmilyen életkorban sem!

 

spiritualizmus sotet arca 03

 

Hogyha már e tekintetben különbek vagyunk az angyaloknál, akkor legyünk hálásak a testünkért és merjük azt szeretni. Merjünk szeretni másokat is, az Istent is, szeretni az Életet is, és ezt adjuk tovább. Tanítsuk meg erre a gyermekeinket, a környezetünket, a hozzánk jövőket. A legnagyobb dolog ezen a földön, ha megtanuljuk hálásan szeretve megélni az Életet, a világot, benne magunkat és az embereket, a munkát, s ha megtanulunk táncolni és énekelni, akár az esőben is. Ha ezt minden porcikánkkal, testrészünkkel, érzékszervünkkel tudjuk művelni, ha a lelkünk boldogsága átragyog a testünkön is, akkor az életünkkel és a hozzáállásunkkal tudunk tanítani.

 

 

Ha eljutunk odáig, hogy minden külső körülménytől függetlenül, bármikor fel tudjuk kérni táncolni a Párunkat, a gyerekünket, a kollégánkat, s ha épp nincs senki, akkor boldogan tudunk táncolni akár egyedül is, akkor megérkeztünk erre a Földre. Akkor mondhatjuk, hogy Isten hozott.

 

spiritualizmus sotet arca 04

 

 

Szeretettel: Stumpf Zsuzsanna

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Mennyi igazság rejlik a jóslásban? - Hihetünk a jósoknak?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!