Őszinteség. De szeretjük azt mondogatni, hogy csak egy kis őszinteséget várunk a kapcsolatainktól, inkább mondja meg az igazat, semmint hazudjon. Közben mi magunk is akkorákat hazudunk néha, hogy csoda, hogy nem szakad ránk a mennyezet. Igaz, az esetek többségében senki sem gonosz szándékkal hazudik, csak kegyes kis füllentéseket hintünk el azért, hogy ne bántsuk meg a másikat. Vajon bűn ez a kis korrekció, amit valójában mindannyian csinálunk?

 

 

edes kis hazudozo 01

 

Kép: Pixabay.com

 

Mindennapi kis hazugságainkat add meg nekünk ma…

 

Mert a legtöbb ember hála az égnek nem akarja megbántani a másikat. Sokan ráadásul konfliktuskerülők és érzékenyek is, szóval fokozottan kerülik, hogy olyat mondjanak, amivel beletrappolhatnak a másik szívébe. Inkább port hintenek a másik szemébe. Ilyen apró hazugság tipikusan a késéseink oka: senki sem vallaná be szívesen, hogy elaludt, elcseszte a sminkjét és háromszor kezdte újra, vagy előbb még gyorsan szexelt egyet indulás előtt, esetleg ennél kínosabb bánata volt és mondjuk a vécéről nem bírt időben felállni. Ezért jön az, hogy dugóba keveredett, nem fért fel a villamosra, otthon hagyta a tárcáját és vissza kellett érte menni.

 

További gyakori általános és kedvenc ki hazugságaink közé tartoznak az okok szolgáltatása, hogy miért nem tudunk valamire elmenni, amire meghívtak. És valójában csak baromira nem akarunk elmenni, de mivel ezt még sem mondhatjuk egymásnak face to face, hát kreálunk egy esti mesét. Szóval azért nem tudunk elmenni a barátnőnkkel egy vonósnégyes koncertre, mert aznap túlóráznunk kell. Másnap a szabadnapon meg azért nem tartunk vele nagy ruhatár-frissítő körútra, mert meg kell látogatni a szüleinket. A valóságban meg egy árva fityingünk sincs új göncre. És mikor épp eljutnánk oda, hogy végül csak találkozunk az oly sokszor kikosarazott barinővel, elfelejtettük, hogy most volt szülinapja és nem vettünk neki ajándékot. Semmi gond, majd azt mondjuk megrendeltük, de még nem érkezett meg!

 

edes kis hazudozo 04

 

Mindenkinek csak hazudunk!

 

De mi a helyzet a magánéletben? Még a párunkkal szemben is hajlamosak vagyunk megengedni maguknak némi ferdítést. Tehát amikor megkérdezi, hogyan fest az új okkersárga ingjében, kevesen mondják azt, hogy „Úgy, mint akit lehánytak”, hanem erőltetetten mosolygunk, és azt mondjuk „Milyen fess vagy!”. Mint ahogy sokan arra se kezdenek el célzásokat tenni, ha párjukra már egy szexi farmer sem megy fel és bő nadrágokat kel neki venni. Maximum eldugjuk előle a túró-rúdit. Elvégre mi is jobb szeretnénk, ha fordított esetben azt mondaná, amikor az úszógumink kilöttyen a cicanaciból, hogy még mindig top modellek vagyunk és mikor a legújabb frizurával állítunk be, amitől inkább úgy nézünk ki, mint Szörnyella de frász, mondja azt, hogy „mesés ez a haj”.

 

Az sem ritka, hogy egyesek az ágyba is beviszik a kis hazugságaikat és amikor életük egyik legunalmasabb vagy semmilyen szexét élték át és közelében sem voltak az orgazmusnak, azt mondják: „Hú, de jó volt!” Megpróbáljuk nem kimondani kerekperec, bár ha rákérdez, úgyis azt fogjuk mondani, hogy „Elmentünk”. Vagy mikor megkérdezi, hogy az ex pasiddal is ilyen jó volt-e és te szinte azt is letagadod, hogy valaha is volt ex partnered… ja és a tegnapi film, amit ő ajánlott borzalmas volt, de hát szeretjük, ezért csak végignéztük, hogy azt mondhassuk „Nem is volt olyan rossz.”

 

edes kis hazudozo 05

 

Úgyhogy hazudunk a kapcsolatainkban, mint a vízfolyás.  A szüleinknek azt, hogy ne aggódjanak, minden rendben van velünk, sínen halad az életünk. Az utcán az idegeneknek azt, hogy nem tudjuk az időt, mert nincs óránk, valójában csak lusták vagyunk elővenni a telefont. Mint ahogy a munkahelyi késést és bakizást is mindig tudjuk mire, kire kifogni. Végláthatatlan kamuvilágban élünk.

 

Létezik egyáltalán még „a bizalmas”?

 

A bizalmas ugye az, akinek minden titkocskánkat eláruljuk. Ez lehet a legjobb barátnőnk, a tesónk, vagy éppen a párunk is, mert sok pár szereti nyíltan azt vallani, hogy nincsenek egymás között titkaik és biztos vannak olyanok, akik esetén ez így is van. Csakhogy az esetek többségében nem így van, és a bizalmas intézménye is csak névleges.

 

Ugyanis, ha még több mindent is osztunk meg a bizalmassal, mint mondjuk bárki mással, akkor is lesz olyan, amit nem mondunk, mert tényleg vércikinek érezzük.  Példa: nem sok olyan nő lenne, aki bevallani a legjobbjának vagy a párjának, hogy az egyetemi idő alatt vetkőzésből finanszírozta a tandíját. Mint ahogy kevés férfi vallaná be, hogy csak huszonnyolc évesen vesztette el a szüzességét. Vannak az életben olyan kínos pontok, amit még a bizalmas sem tudhat. Kezdve azzal, ami magával a bizalmassal kapcsolatos…

 

edes kis hazudozo 03

 

De miért kell ennyit hazudni?

 

Hiszen most már be kell látnod! Mindennapjainkat hazugságok hálójával szőjük be. Hazudunk, hogy ne sértsünk meg valakit, mert félünk a következménytől vagy éppen szégyelljük magunkat. Óvjuk a nehezen felépített kapcsolatainkat, nem akarjuk elveszíteni a drága barátnőt meg az imádott párt. Illetve számolunk a fordított esettel, mert bár azt mondjuk tudni szeretnénk az igazat, a legtöbben egyáltalán nem akarjuk tudni. Nem akarunk a tudatában lenni annak, ha nem mi vagyunk a legszebbek, a legdögösebbek, a legnagyobb lepedőgyűrők és a legtehetségesebbek. Ilyenkor a hazugság védekező mechanizmusba megy át, hogy megvédjük magunkat –és törékeny önbizalmunkat – a sérüléstől vagy legalábbis gondolunk a másik fél lelkére.

 

Egy különálló réteg: a tényleg őszinte emberek

 

Nem mondom, hogy nincsenek őszinte emberek a világban, hiszen az is kamu lenne. Nagyon is vannak, ó, de még mennyire! Akik igenis előszeretettel vágnak arcul az igazsággal. Ők szemrebbenés, félelem, mindenféle lelki bántalom nélkül megmondják, ha elbarmoltad a hajadat, ha túlsúlyos vagy, borzalmasan öltözködsz, elfelejtette a névnapodat, elkésett mert még gyantázott is, - te meg tudsz várni egy kicsit –nem ment el szex közben a csillagos égig, nagyon gáznak találja az új ötletedet, hogy kutya napközit nyiss, tehát nem is fog támogatni benne. Estig ülhetnék itt és sorolhatnám, hogy mi mindenben számíthatsz arra, hogy ő bizony igazat fog neked mondani. Nem feltétlenül azért, mert így nevelték, vagy mert olyan szörnyű élettapasztalatai vannak, hanem mert ő egész egyszerűen gyárilag ilyen. Elve az igazmondás.

 

edes kis hazudozo 02

 

Belőlük meg két féle típus létezik. Amelyiket érdekli, hogy meg bánt és amelyiket nem. Ugyanis van, amelyik legalább szépen felvezetve, óvatosan adagolja be az igazat, mert nem akar hozzácsapkodni a földhöz. A másik viszont nyersen dugja le a torkodon. Őt a legkevésbé se érdekli, mit érzel majd, mit gondolsz. Tudod, az ő mottója „ez van, ezt kell szeretni”. Hogyha nem bírod az igazságot, akkor ne barátkozz vele, vagy ne kérdezd ő véleményét, mert ő képtelen hazudni, neki az igazat kell mondania és ne is várd, hogy a kedvedért hazudni fog.

 

A helyzet az, ha azt állítjuk, hogy bűn az egyik, akkor bűn a másik is. Hogyha arra jutunk, hogy bűnös dolog lódítani, mert eltorzítjuk az igazságot, akkor ugyanolyan vétek a túlzott igazmondás is, amivel megbántjuk a másikat és esetleg leromboljuk az önbizalmát. Éppen ezért jobban járunk egy olyan kiegyezéssel, hogy egyik sem bűn addig, amíg nem származik belőle komoly kára egyik félnek sem. Elvégre, ott már komoly bibi van, ahol arról kell ködösíteni, hová lett egy komplett fizetés, mert nem meri megmondani, hogy elpacsálta az egészet mert beteges boltkóros. Amíg csak ártalmatlan hazugságokat ejtünk el és óvatosan mondjuk meg az őszinte véleményünket, nem ártunk senkinek. De hát úgyis mindenki abban a szellemben fogja élni az életét, amelyet ő igaznak tart!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Mi az, amit soha ne higgy el egy férfinak!

 

Miért hazudunk a párkapcsolatokban?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!