„Antiszociális vagyok”. – jelentette ki egy volt kolléganőm, mikor sokadjára is megkérdeztem a néhány hónap alatt, miért nem találkozik velem. Igaz, hogy amíg együtt dolgoztunk, már akkor is voltak bizonyos jelek, amikből arra következtettem, hogy egy magának való alkat. De most, mikor végre sikerült kiimádkozni a lakásából, legalább azt is megtudtam, miért ennyire antiszociális.

 

antiszocialis 01

 

Kép: Pixabay.com

 

Gyors kitérő: A pszichológia szerint olyan létezik, hogy antiszociális személyiségzavar, ami egy betegség, mely szerint az illető

képtelen beilleszkedni a társadalomba és általában pszichopata és szociopata válik belőle. Amiben az emberek többsége szenved egy „sima” szociális fóbia és ezt keverik össze azzal, hogy antiszociális. A szociális fóbiába esik bele az, amikor valakit nem érdekel ki és mit gondol róla, utálja a tömegközlekedést, ha belemásznak az aurájába, nem bírja a kényszerbeszélgetéseket és csak nyugalmat akar az illető. Ez felléphet időszakosan, de életszakaszonként is megjelenhet. A nő is pontosan ebben a fóbiában szenved.

 

antiszocialis 02

 

Két évig dolgoztunk együtt és feltűnt, hogy kerüli a kollégákat, azt, hogy barátkozzon másokkal. Csak akkor szólt máshoz, ha kérdése volt vagy nem tudott valamit egyedül elintézni, de olyan volt, mint egy robot, bejött, tette a dolgát és hazament. Szabályosan kerülte az emberi kontaktust és ezért ebédszünetben is lehetőség szerint telefonozott, olvasott, zenét hallgatott (jól látható volt a fülhallgatója) csakhogy senki se szóljon hozzá. Cégeseken vagy kötelező csapatépítőkön is állandóan hallgatag volt. Tipikusan az a fajta, aki mindenkit meghallgat, de ő maga nem beszél. Bár sokan már ismerték, tudták, hogy milyen, ezért el is kerülték őt, mert hát, miről is beszélgessenek vele? Nagyon sokan hitték azt róla, hogy biztos lenéz mindenki mást, derogál neki szóba állnia velünk, túl jónak hiszi magát. Biztos van olyan, aki ilyen, de ő nem az a kategória volt.

 

Mivel engem kapott állandó munkatársnak, velem sikerült valamivel közelebbi viszonyt kialakítania. Ám amíg munkatársak voltunk, de még azután sem sikerült velem közeli baráti kapcsolatot kialakítani. Kivéve az neten. Virtuálisan többet volt velem hajlandó kommunikálni, semmint személyesen, de ott sem vitte túlzásba. Elmondta, hogy azért szeret virtuálisan beszélgetni, mert úgy könnyebb neki.

 

Harminchat éves és nincs párja. Már legalább hat éve. Egy darab barátnője van, de vele is ritkán találkozik. Mikor arra kértem, írja le egy napját, akkor azt mondta, hogy reggel felkel, leviszi a kutyáját megsétáltatni, elmegy dolgozni, hazajön, megint leviszi a kutyát, aztán eszik, tévézik, filmet néz, olvasgat, tornázik, játszik a kutyájával és alszik. „Meg van mindenem, elégedett vagyok az életemmel, mi kell még?” Megkérdeztem nem üres-e így az élete. Azt felelte, hogy neki ez így tökéletesen megfelel.

 

antiszocialis 03

 

A lótúrót felelt meg…

 

… csak nem tud mit kezdeni a fóbiájával. Ő azt állítja, nincs kedve az emberekhez, nem is szereti nagyon őket, nem akar velük társalogni, nincs igénye arra, hogy kapcsolatokat ápoljon. Így több ideje van magára, azt csinálhatja, amihez kedve van. Senkinek sem kell megfelelnie, nem kell az idejét beosztania. Szabad. Na, igen ám, de egy keresztkérdést követően előbújt a szög a zsákból, hogy azért is van elege az emberekből, mert mindig hazudnak, korábban átverték, kihasználták, megbántották és különben „sok rossz, hülye, idegesítő ember él a világban”. Mikor szembesítettem ezzel, hogy akkor tulajdonképpen az antiszociális életvitele védekező mechanizmus, és inkább elszeparálja magát mindentől és mindenkitől, csakhogy ne bánthassák meg. Nem mondta, hogy nincs igazam, de nem is akart vele túlságosan egyetérteni.

 

Mikor tovább feszítettem a húrt, hogy mit jelent az, hogy könnyebb velem a neten, mintsem személyesen beszélgetni, azt felelte, hogy akkor nem kell odafigyelnie magára, attól tartania, hogy hülyének fogom nézni, meg nem olyan gázos a „csend”, amikor nem tudunk mit egymásnak közölni. Na, hát itt volt a kutya elásva, hogy valójában szorong az emberek közelségétől. Tart attól, mit gondolnak róla, nem tudja mikor és hogy kellene viselkednie. Képtelen hozzászólni mások panaszkodásához, nem tud mit mondani annak, aki sír, azt sem tudja már hogy kell ismerkedni és barátkozni. Ki gondolná, hogy hat év alatt elfelejt ilyeneket az ember? Persze saját bevallása szerint mindig is csendes, visszafogott ember volt, csak harminc évesen jutott el arra a pontra, amikor nagyon megbántották a barátai és megcsalta a párja, hogy elég volt.

 

antiszocialis 04

 

De látom rajta, hogy ez nem élet. Sőt, tudom is, mert látszik az arcán az a keserűség, ami azokra jellemző, akik saját magukat ítélték magányra és direkt égetik fel az épülő hidakat maguk körül. Csak álltatja magát azzal, hogy jó így neki, nem hiányzik neki a szeretet, az ölelés, a törődés és a beszélgetés egy olyan emberrel, akivel mondjuk egy hullámhosszon van. Oké, vannak olyanok, akiknek ezekre kevesebb az igényük, de minimális szinten mindenkinek szüksége van rá és neki valójában jobban is, mintsem bevallja magának.

 

Azután, hogy felhívtam a figyelmét arra, hogy ez másképp is lehetne, lehetnének megint barátai, egy szerető párja, élete, ami nem csak a négy fal között zajlik, azt kérdezte „Mégis hogy kellene újrakezdenem?” Úgy tekint magára, mint egy szentre, akinek jó lesz ez így élete hátralevő részére, le bír mondani és majd ezért biztos jó helye lesz a Mennyekben. Merthogy ő már képtelen újrakezdeni és barátkozni. Ha beszélgetni akar, majd a neten dumál másokkal, „annyi éppen elég”.

 

antiszocialis 05

 

Szerintem nagy hibát követ el. Ha az ember nem tényleg beteg vagy antiszociális személyiségzavarral küzd (de ugye ő nem) akkor valójában nagyon is képes lenne kapcsolatok és minőségi élet kialakítására, akár szakértő segítségével, ha egyedül nehézkesnek érzi. Ő egyszerűen nem akar. Inkább beletörődik abba, amiben van. Ha pedig ő nem akar változtatni, nincs az ember, aki visszahozhatná őt az életbe.

 

Úgy köszöntem el tőle, hogy akkor többé nem fogom zaklatni, de ha egyszer készen áll arra, hogy változtasson, akkor szóljon. Mert a boldogság titka nem csak az önszeretetben, az álmok megvalósításában, hanem az egészséges társas kapcsolatok kialakításától is függ!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A bizalmatlanság börtönében - Hogyan bízz meg újra az emberekben?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!