Jaj, mi nők… néha tényleg nagyon kukán tudunk viselkedni. Mindig csak azt nézzük milyen gonosz, mocsok, igénytelen, bunkó, tapló a pasink, keressük a hibáit, hogy azonnal lecsaphassunk rájuk és a vérüket szívhassunk. Közben nagyon sokszor pont, hogy kisangyalok, de fel sem tűnik nekünk az igyekezetük és csodálkozunk, hogy fel is adják a küzdelmet, hogy megpróbáljanak nekünk megfelelni vagy a kedvünkben járni…

 

ez a bajom a nokkel 01

 

Kép: Freepik.com

 

Nők, akiknek tényleg semmi sem jó… vagy csak nagyon vakok?

 

„Ez a bajom a nőkkel, hogy fel sem tűnik nekik, amikor jó vagy!” – mondta az egyik férfialany, akit megkérdeztem a cikkhez. Több férfival is beszélgettem, akik ugyancsak egyetértenek abban, hogy nagyon sok nő csak panaszkodni tud arról, hogy a pasija miért nem házias, kedves, megy el vele vásárolni vagy egyszerűen örökösen csak a hibáikat sorolják, mert a nő rendelkezik a legtutibb hibakereső detektorral és ha ezt a képességet fel lehetne használni bomba- vagy drogkereséshez, biztos alkalmaznák is őket. Nem mondom, hogy minden panasz oktalan, kétségkívül vannak pasik, akik igazi hímként viselkednek, nem igyekeznek, nem csinálnak semmit, vagy eszük ágába nem jutna „nőknek való” dolgot csinálni. Na de nem az összes gondolja így…

 

A megkérdezett férfiak a következőkre mondták, hogy a nőknek nem fel sem tűnt:

 

Kivitték a szemetet. Vagy akár rendszeresen kihordják. (Helyette: A nő egy nappal azelőtt látta meg a kukát, mielőtt a férfi kiszokta vinni: „Miért nem vagy képes soha kivinni a szemetet?”)

 

ez a bajom a nokkel 02

 

Elmosogattak vagy elpakoltak maguk után. (Helyette: Véletlenül elől hagyott valamit a férfi, a nő meg: „Unom, hogy sosem tudsz magad után elpakolni!”)

 

Szeretkezés után nem csak oldalra fordulnak és alszanak, vagy nézik tovább a tévét, hanem odabújnak a kedvesükhöz. (A múlthéten kétszer is odabújt a kedveséhez, a héten nem, mert nagyon alapból fáradt volt azon a napon és rögtön megkapta, hogy „sose” bújik oda…)

 

Kérés nélkül megszerelnek, elintéznek valamit. (Abszolút fel sem tűnt vagy ha mégis: „A bankba elmentél, de arra nem volt eszed, hogy akkor már a postára is elmenj?”)

 

Elmennek a párjukkal vásárolgatni. („Minek jöttél, ha úgysincs kedved/úgysem vagy hasznomra?”)

 

Kimostak maguktól. („Ezt nevezed teregetésnek?”)

 

Megdicsérik a párjukat, megköszönik a vacsorát vagy hogy ki lettek vasalva a ruhái. (Végképp sem fel tűnik szívük hölgyének, csak mikor egyszer bepipulnak és közlik, hogy „sosem” köszönik meg, hogy a mos, főz, takarít rá.)

 

Bókolnak a kedvesüknek. (Totál süketek rá vagy „Hát persze, nézd már meg milyen ráncos/dagadt vagyok!”

 

ez a bajom a nokkel 03

 

Igazi úriemberek: előre engedik a kedvesüket a liftben, kinyitják neki az ajtót, nem hagyják, hogy a nehéz szatyrokat cipelje. (Kész, no reakció.)

 

Lemondták a baráti találkozójukat, a kocsmázást vagy akármit és inkább otthon maradtak a kedvesükkel. („Remélem nem miattam maradtál itthon, mert semmi szükség rá, meg vagyok én egyedül!” – mondják némi sértődött hangszínnel)

 

Számítógépezés vagy tévézés helyett megpróbáltak beszélgetni a párjukkal. („Most mit akarsz, nem látod, hogy olvasok?” vagy „Ne fárassz már/Ne untass!”)

 

A nagy kérdés pedig az: ez lenne a normális egy férfi részéről vagy ezek a nők elvárásai?

 

Bizony nem könnyű kérdés, kimondottan vékony közöttük a határ. Hiszen ha az embernek párkapcsolata van, egyértelmű, hogy onnantól kezdve nem csak magára kell gondolnia. Mert valóban önzőség lehet, hogy mindent csak a nő csinál. Csak ő mos, főz, takarít, de még ezzel is képesek megbirkózni, hogy ezekbe nem segít be a pasi, mert ezek tipikus női dolgok, de legalább akkor tényleg rakjon rendet saját maga után vagy akkor ő meg intézze el a férfiaknak való ügyeket, illetve igen, cipelje a nehéz szatyrokat.

Ugyanakkor mondhatjuk, hogy „természetes” lenne, hogy a férfi előre engedi a hölgyet, vagy kinyitja nekik az ajtót, hiszen gyerekkorunkban is erre tanítottak bennünket, általános illem. Az már más kérdés, hogy ennek ellenére nagyon sok az olyan férfi, aki tesz erre, meg arra, hogy úriemberként viselkedjen, ugyanis úgy vannak vele, a nő sem bánik vele másképp.

 

ez a bajom a nokkel 04

 

Valahol annak is természetesnek kellene lennie, ha már párkapcsolatról beszélünk, hogy igen, a férfi néha üljön le beszélgetni a kedvesével, és időnként tegyenek meg valami „pluszt” a kedvesükért. Bírják ki a hosszas cipőválogatást vagy, hogy besegítenek a házi munkába, akármi. Hiszen jó esetben a nő is megteszi ugyanezt érte. Meg is érkeztünk a jó kapcsolat titkához: a kompromisszumhoz. Ha a felek már a kezdet kezdetén vagy akár menetközben megállapodnak vagy szó nélkül, de törekednek a kölcsönös adok-kapokra, akkor annak a kapcsolatnak működnie kellene. Hogyha a hölgynek jó, hogy ő viszi a „női” dolgokat, a pasi meg a férfias feladatokat, oké. Hogyha a nő is kibír valami a párja szeszélyei közül, legyen meg ez fordítva is. Akkor nem kellene lejátszódniuk a fenti kérdéseknek, mondatoknak.

 

Tehát: elvárni nem érdemes, de kérni igen. Sok pasi van úgy vele, ha szépen megkérik, szívesen megcsinálják, de ne várják el a nők, hogy gondolatolvasók legyenek. Mire replikázhatnánk, hogy „ezt kérni kell?” A válasz erre: valakitől igen. Ha nem egy szent a párod, aki magától is gondol mindenre, akkor igen, érdemes inkább kérni. És mindemellett ha fáradtak vagyunk, ha rossz napunk van, ne keresgéljünk bűnbakot, ne legyünk házsártosak vele és kössünk bele ott, ahol tudunk.

 

ez a bajom a nokkel 05

 

A fő kérdés: Mit akar a férfi?

 

Egy kis köszönetet és dicséretet. Hülyén hangozhat, mert olyan, mintha azt várnák, hogy dicsérjük meg azért, mert ügyesen bekötötték egyedül a cipőjüket. De nekik a jelképesség kell, a tudat, hogy te észrevetted, hogy bevásárolt, elmosogatott, hogy megdicsérte a főztödet, hogy elment veled ruhákat vásárolni. Némelyik pasi részéről ezek nagy dolgok, mert nem mindenkinek vágya az órákig tartó válogatás és rengeteg az egyoldalú kapcsolat, a „mindenki el van a maga világában” szinten. Ellenben megteszi, azért mert szeret, mert fontos vagy neki, a kedvedben akar járni. Ne menj el amellett, ha bókol neked, ha megköszön valamit, hanem fogadd el. Igyekezz nem belekötni a tetteibe és további hibákat keresni benne. Mert utána tényleg fel hagy a bókolással, a segítségnyújtással a kedveskedéssel mert azt fogja látni, érezni, hogy nincs értelme, mert nem jut célba és akkor lehet később panaszkodni, hogy „sosem teszi”.

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Néha a pasinak is jól esne a lelkizés, csak éppen nem mondja…

 

Mindig a pasi a ludas a sztoriban? Vagy a bűnbakgyártó nők?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!