Karácsonykor miről is írhatnék másról, mint a Szeretet-alapú kommunikációról. Talán már unalmasnak, netán felszínesnek, elcsépeltnek hangzik, mégis fontosabb, mint hinnénk. Azt is mondhatnám, hogy alap.

 

kommunikacio karacsony 01

 

Kép: Pexels.com

 

Először is pár szóban arról, mit is jelent az, hogy Szeretet. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni: a legtisztább érzés, de az Ünnep tiszteletére fejtsük ki bővebben. A Szeretet nem érzelem. Minden érzelmet (mint például a szerelmet is) a testünkben érzünk. A gyomrunkban, a torkunkban, a szívünk táján. Minden érzelem a gondolkodásunk, az elménk, emlékképeink, reakcióink eredménye, ami a testünkben jelenik meg, függetlenül attól, hogy az pozitív vagy negatív. Az érzés az más. Az olyan, mint a gondolat, mint egy sugallat, ami csak úgy jön, és nincs köze a testhez. Valahol máshol érezzük,  máshonnan jön, nagyon mélyről, belülről, a lelkünkből, az Istentől, a Szellemtől, az Univerzumból. A Szeretet érzése megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Csak annyit tudunk róla, hogy szükségünk van rá, mert Szeretet nélkül ugyanúgy nem tudnánk élni, mint levegő nélkül. Bármilyen furcsán hangzik, de a Szeretet mindannyiunkban ott van (a rossz szomszédban, vagy az idegbeteg ismerősünkben is), csak az érzelmeink - például a düh, a keserűség, a harag, a rosszindulat - sokszor elnyomják azt bennünk, és olyan nagyon betakarjuk, hogy már nem is hisszük, hogy bennünk él.

 

kommunikacio karacsony 02

 

Kép: Pixabay.com

 

Mi köze mindennek a kommunikációhoz?

 

Vagyunk tehát mi, lelkünk mélyén a tiszta Szeretettel, és azon pedig ott van a sok, évek alatt összegyűlt „trutyi” (negatív érzelem) is. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy gyönyörű, vágott és rendezett kertet, zöldekkel, virágokkal, díszekkel, ami viszont tele van gyommal. Amikor kicsik voltunk, alig volt a lelkünkön „trutyi”, alig volt a lelki kertünkben gyom. Aztán ahogy nőttünk, egyre több lett. Sokszor magától rakódott ránk, mert az évek során bizony értek minket külső hatások, amik különböző érzelmeket váltottak ki belőlünk. Időnként pedig mi termeltük a gyomainkat, amiket védekezésül használtunk. Vagy egyszerűen csak hagytuk, hogy nőjenek. Felnőtt korunkra pedig már annyira tele lett a legtöbbünk kertje, hogy csak ritka pillanatokban látjuk meg, milyen is volt eredetileg, milyen volt, amikor picik voltunk.

 

kommunikacio karacsony 03

 

Kép: Pixabay.com

 

 

Nem mindegy, hogy a kommunikációs helyzetekben mennyire vagyunk „gyomosak”. Minél több a kitisztítatlan rész, annál kevésbé tud a Szeretet hangja megszólalni bennünk (vagy általunk). Mert a nekünk szánt mondatok nem érik el a bennünk élő Szeretet mély rétegét, hanem csak a negatív  érzelmeinket, a lelki gyomokat pendítik meg. Így leszünk például egy-egy mondatra dühösek, így tudunk jól odaszúrni a másiknak. (Nagyon ügyesen műveljük ezt akár halkan is). Amikor érzelemből reagálunk, hihetetlen érzékkel találjuk meg a másik tyúkszemét, és elkezdődik egy olyan oda-vissza bántás, ami egyre nagyobb erőkkel emészti fel az energiáinkat. Ennek az ellenkezője is igaz: minél több lelki szeméttől szabadulunk meg, annál kevesebb negatív érzelmi reakciót vált ki belőlünk a másik mondata, és annál kevésbé hat ránk. Ilyenkor tisztábban (érzelem-mentesen, harag-mentesen, esetleg túlságos elragadtatás nélkül) tudunk reagálni rá – még ha bánt, akkor is - és tyúkszemre-taposás helyett egyre többször jön elő belőlünk az a tiszta mondat, ami akár még segíthet is a másiknak, de legalábbis elgondolkoztatja őt. Frappánsan tudunk reagálni egy-egy poénnal, vagy egy ütős, találó mondattal, amire a másik időnként akár még meg is lepődhet.

 

Aki már előre haladottabb az ön- és emberismeretben, az egyre több lelki szemetet ürít ki, így egyre jobban érti és érzi a saját illetve a másik működését, az összefüggéseket. Reakcióival automatikusan pozitívan hat a másik mondataira is, mert egyre inkább a Szeretet beszél belőle.

 

kommunikacio karacsony 04

 

Kép: Pexels.com

 

Nem azt mondom, hogy tilos veszekedni, sőt. Időnként határozottan jól tud esni, és jót tud tenni. Adott esetben még erősíteni is tudja a kapcsolatokat. Viszont a veszekedésnek is van kultúrája, és intelligenciája (ezekről majd egy másik cikkben fog szó esni).

 

A lényeg, hogy próbáljuk meg mi irányítani a kommunikációs helyzetet, és ne hagyjuk, hogy a helyzet irányítson minket. Tanuljunk önismeretet, és igyekezzünk kontrollálni az érzelmeinket, a kimondott szavainkat. Jó, ha sikerül figyelni magunkat, mert a tanulás folyamán mindig kihúzunk egy-egy újabb gyomot. Egyre tisztábbá és ragyogóbbá válik a lelki kertünk, és már nem csak pillanatokra tapasztaljuk meg a tisztaság szépségét, a Szeretet mélységét. Ezáltal pedig újabb érzéseket tapasztalhatunk meg: a BOLDOGSÁGOT és az ÖRÖMÖT.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Szeretet-teljes, békés, boldog Karácsonyt Mindenkinek.

 

Stumpf Zsuzsanna

Mentálhigiénés és Szervezetfejlesztő Tanácsadó

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Hogyan szolgálja a jó kommunikáció a kapcsolatainkat?

 

Szánj időt a szeretteidre, különben elveszíted őket!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!