Hajlamosak vagyunk problémákat gyártani akkor is, amikor nincsen semmi probléma a láthatáron, mert olyan tiszta az égbolt, mint a mesében. De mintha bennünk lenne valami nyugtalanító kapcsoló, ami időről-időre bekapcsol, és szétfeszít belülről. Jobb esetben csak belül, rosszabb esetben kívülre is kihat: tombolunk és veszekszünk, és van, hogy mindenbe belekötünk, még a legapróbbnak tűnő mondatba, vagy az élő fába is.

 

 

problemak boldogsag 01

Kép: videoblocks.com

 

A férfiak erre szokták azt mondani, hogy női hiszti, a többiek pedig annyival letudják a nők esetében, hogy biztos megjött neki, vagy ráférne egy jó szex. De az élet nem a menzesz, és nem a szex körül forog: lehet ez egyre jobban egy felszínes világ, ahol lassan az a megszokott válasz, hogy mindenki hazudik, mindenki átver és átgázol mindenkin, és minden, de minden csak a szexuális élményeken alapszik, de attól ez még nem a valóság.

 

És igen, hajlamosak vagyunk problémát látni ott is, ahol nincs, mert az ember alapjáratban véve túlbonyolít. Bonyolítja a kapcsolatait, a párkapcsolatát, de túlbonyolítja saját magát is. És miért? Jó ez neki, jó ez nekünk? Nem. Csak belénk égett tudat alatt, hogy nem létezik a nincsen semmi baj érzete, hogy egyszeribben várjuk, hogy valami felkavarja az állóvizet, mert lehetetlen, hogy csend van és nyugodtság és boldogság. Ebbe a rohanó, és mindig történik valami világi ritmusban elfelejtettük élvezni a cenzúrátlan boldogságot, a tiszta folyót, a letisztultság örömének látképét. Fel vagyunk készítve és készülve a problémákra, viszont a boldogságra nem lettünk kiképezve. Mikor megtörténik a baj, akárcsak egy indurka-pindurka is, amire lehet, hogy egy másik időben csak legyintenénk, hálásan sikítunk fel, már-már megkönnyebbülve, hogy "végre!". Mert a létezést a problémákhoz, a zajhoz kötjük. Nem élünk igazán, ha csak vagyunk, szoktuk mondani, de valóban igy lenne? Nem csak a félelem mondatja ezt velünk? A megfelelési kényszerből származó félelem és szégyenérzet, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, ha nálunk minden rendben van, minden kiegyensúlyozott s halad a megfelelő medrében, míg másnak az ég is dörög? Nem lehet, hogy félünk boldognak lenni, mert egyrészt nem tudunk vele igazán mit kezdeni, másrészt meg a többiek fogadtatása az, ami ott van a fejünk felett? Hogy vajon mennyire és hogyan néznek ránk majd értetlenül. Aki azt állítja, hogy nem érdekli, mit gondolnak mások, az füllent: mindenkit érdekel, mindenki életében szerepet játszik, csupán nem merjük nyíltan vállalni, nehogy gyengének tituláljanak minket. És a baj nem csak az, hogy a kirakatba nem rakjuk ki, hanem saját magunknak sem valljuk be, pedig minden probléma forrása egy helyen kezdődik és végződik: bennünk.

 

problemak boldogsag 02

 

 

A Dalai Láma állítja, hogy "Ha egy probléma megoldható, nem kell aggódni miatta. Ha pedig nem oldható meg, fölösleges aggódni miatta."

 

 

Most gondoljunk a jelenlegi életünkre, de a múltra is nyugodtan, ha éppen az jut eszünkbe. Ugye, hogyha kívülről szemléljük a történteket, akkor látjuk, hogy egy problémát nem érdekli, hogy hogyan megyünk benne tönkre, hogy hogyan nevezzük, becézzük, egyáltalán, hogy milyen mértékben foglalkozunk vele. Egy probléma, vagy egy problémának tűnő gomolyag, akkor is ott van, ha éppen bevettük a leszarom tablettát, és levegőnek nézzük. Rajtunk kívül eső dolog ez: külön életet él, sőt, hányszor volt olyan, hogy minél jobban próbáltuk megérteni s megfejteni, csak annál kuszább lett minden? Hogy ahogy egyre őrültebben és vakmerőbben igyekeztünk megoldást keresni, úgy lett egyre jobban minden kétségbeesettebb. Mert ez ilyen. Az aggódás csak és kizárólag a saját agyunk szüleménye, ami mint valami lassú halál, szétcincálja a belső szerveinket, hogy a végén valami teljes ideggyengeként a  pocsolyában sütkérezzünk. Az aggódás nem tartalmaz megoldásokat, sőt, még csak rá sem vezet minket a helyes döntésre.

 

problemak boldogsag 03

 

És miért nem? A válasz az, amit mindenki ismer, amikor kellően lenyugszik, amikor a lehető legkiegyensúlyozottabb életszakaszát, vagy pillanatát éli, tehát igen, amikor az úgy nevezett flowban leledzik: egy problémával nem foglalkozni többet vagy kevesebbet annál, amit megkövetel. Mert, ha kiesel az egyensúlyból, akkor jön a kraft: össze-vissza kapkodsz és a fejedet is elhagyod önmagad őrületében, mert nem a másiknak teszel kárt a problémák gyártásával, a válaszok görcsös kutatásával, hanem saját magadnak. Amíg azon vagy, hogy megtaláld a megoldást, egyetlen dolgot zársz ki: a jelent. Hogy ott legyél a pillanatban, hogy élvezd, és tudod, lehet, hogy éppen akkor találnád meg a helyes lépést, ha csakúgy jelen lennél az életedben. Hányszor éltél csakúgy a pillanatnak? És rossz volt? És vajon melyiket sajnáltad jobban? Amikor később kiderült, hogy elrohant melletted a lehetőség, mert éppen túl vak voltál ahhoz, hogy észrevedd s megragad, vagy talán azt bántad meg, amikor ott voltál, észrevetted, megpróbáltad, de nem sikerült? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem az utóbbi a rosszabb. Akkor pedig agyaltál és válaszokat keresgéltél mindenáron, vagy csak mentél, amerre a szél vitt? Persze, törődtél vele, de nem mindenáron akartad tudni, nem mindenáron törekedtél a pontra, hanem lesz, ami lesz alapon követted az utad. Ez a lényege az egésznek. Amire nincs megoldás, arra úgyse lesz, ha beleőrülsz, ha tönkre teszed magad, ha mást helyezel magad elé. Amire pedig amúgy is lesz megoldás, vagy fontos, hogy megtörténjen veled, az akkor is meg lesz válaszolva, ha csak 20%-ék energiát fektetsz bele.

 

Minek kergeted a problémákat ahelyett, hogy élveznéd az életet? Megérdemled a csendet. Megérdemled a boldogságot. Akkor is, ha sötét az égbolt a fejed felett: tudod mi a legnagyobb lecke? A szürkében is a jót élvezni. A mostra fókuszálj, mert a tied. Mindennel együtt.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Miért jó tanítómester az, aki érzelmileg visszafogott?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!