Azt hiszem sokan jutottatok már erre a pontra. Hogy többé már nem fogtok megfelelni másoknak, mert elegetek van. Kihasználtak benneteket, eldobtak titeket, megbántottak, megaláztak a szemetekbe hazudtak, egy szó, mint száz, mocskosul bántak veletek, pedig ti jók voltatok, mindent megtettetek, tálcán kínáltátok a szíveteket és tövig nyomták bele a kést. Érhető, ha azt mondod, többé senkinek sem akarsz megfelelni, egyedül csak magadnak! De vajon sikerülni is fog?

 

 

megfelelesi kenyszer tarsadalom 01

 

Kép: Freepik.com

 

Bizonyos időközönként mind eljutunk erre a pontra azután, hogy összetörtek bennünket. A párunk, illetve férjünk, feleségünk, akit hosszú évek óta kiszolgáltunk. Mostunk, főztünk, takarítottunk rá, javarészt mi neveltük a gyereket, közben persze tettünk arról, hogy a szerelem se hűljön ki és igyekeztünk az ágyban is lepedőgyűrő bajnokokként viselkedni. Átalakult a véleményünk és próbáltunk hozzásimulni, megkedvelni azt, amit ő szeret. Megnéztük vele a pocsék filmeket, eljártunk az unalmas kiállításokra és vásárló körutakra, vagy majd beledöglöttünk az extrém sportokba meg szexbe, mert ő ezt szereti. És akit szeretünk vagy fontos számunkra, azért bármit megtennénk, de legalábbis igyekszünk a kedvében járni. Mert ez a normális. Meg az, ha ez kölcsönösen működik. Azért tesszük, hogy elfogadjon, hogy szeressen, és mert egy kapcsolatban nem csak „én” van, hanem „mi” is.

 

Ugyanezen okok végett igyekszünk barátainknak is megfelelni. Végig hallgatni az órákig tartó panaszáradatot, túlélni velük a rettenetes bulikat, éjfélkor kómásan telefonos lelki segély szolgálatot tartani, mert elhagyta a pasija. De hát nem ez egy barát dolga? Többek között igen, és megint csak nem ez a baj, hanem az, amikor nincs meg a kölcsönösség. Amikor te folyton csak adsz, de semmit sem kapsz. Vagy mikor nem elég, hogy semmire sem számíthatsz cserébe, fordított esetben hozzád nem rohannak, téged nem hallgatnak meg, nem segítenek rajtad, hanem még le is csesznek téged! Amikor valamiért megkapod, hogy rossz barát, rossz feleség, rossz férj vagy. Szóval nem elég, hogy elmarad a viszonzás, de még az sül ki belőle, hogy te vagy a szemét. Pedig te csak azt akarod, hogy szeressen, hogy elfogadjon, hogy megbecsüljön és ezért meg is dolgozol. Persze, mondjuk, hogy mindenkit önmagáért szeretünk, „úgy, ahogy van”. Biztos létezik is olyan ember, akinél tényleg ilyen. Csakhogy a legtöbbünknél nem igaz, igenis számít, hogy mit nyújt az illető! Igen, szeretjük őt, de mellette azt is, amit kihoz magából, amit nyújt, amit értünk elsajátít, mert tudja, hogy az nekünk tetsző. Már hogy a fenébe ne számítana?!

 

megfelelesi kenyszer tarsadalom 02

 

Talán nincs is ezzel a baj, hogy megváltozunk kicsit egymásért. Nem kell leharapni a másik fejét, hogy milyen szánalmas, mert megváltozik egy férfiért vagy nőért. Belefér. Ha kölcsönös a dolog, érte is megváltoznak (mondani sem kell, jó irányba) és mellette nem veszíti el önmagát. Egyrészt erre automatikusan törekszünk, másfelől valahol szükségszerű is. Tetszik, nem tetszik, de valahol be kell illeszkedni a társadalomba, hogy ne legyünk számkivetettek, mert az ember társas lény, az ősember is csapatban dolgozott, és különben is, kevesen bírják a magányt. Úgyhogy igen, meg kell emberelni magunkat azért, hogy a főnök állást adjon és megkedveljen. Ezért kell tudni néha csendben maradni és jópofizni. Hiszen, aki szembe megy mindennel és mindenkivel és azt mondja, ő többé senkinek sem fog megfelelni, arra nehézkes és még akár magányos sors is vár. Az nem fogja a szebbik oldalát mutatni a leendő főnökének, nem fog munkát kapni vagy egyenesen kirúgatja magát. Nem lehetetlen, mert mindig vannak hasonló emberek, de amíg megleli őket, addig sem fog barátokra vagy párra lelni, mert ő csak magának akar majd megfelelni és nem fogja érdekelni mások igénye.

 

megfelelesi kenyszer tarsadalom 03

 

Ezért érnek véget egyes barátságok, kapcsolatok mert az egyik felszívja magát a sok mocsokság után és úgy dönt, többé nem felel meg a másiknak, az meg nem érti hirtelen, ki ez a nő vagy férfi, hiszen eddig nem ilyen volt! Hová lett a kedves társam? Hol van a megértő barátom? Vagy a szeretett nővérem? Mert természetesen családon belül is törekszünk arra, hogy elfogadtassuk magukat, rokonság ide vagy oda. Sokunk életét uralja a megfelelési kényszer, illetve ösztön. Szó sincs arról, hogy mindenki ezt követi, de a többség igyekszik és nagy dicséret jár azoknak, akik képesek nyugodtan és akár boldogan, elégedetten élni úgy az életüket, hogy csak és kizárólag önmaguknak felelnek meg. De ne ítéljük el azokat, akiknek fontos „a másik” és szeretne valakihez vagy valahova tartozni.

 

Ettől még néha a legvágyakozóbb, legkészségesebb ember agya is eldurranhat, ha a sokadik pofon éri, amiket nem is kell elviselni. Ha van, aki nem értékel bennünket, annyi baj legyen, akkor lesz más! Nem biztos, hogy le kell ragadni azon barátok, párok, főnökök mellett, akiknek nem számít a teljesítményünk vagy oktalanul keveslik, becsmérlik azt. Olyankor bármennyire is fáj. Igen, az is megoldás lehet, hogy bemorcosodunk és leadunk a megfelelési vágyból. Még az is lehet, hogy kell is, mert hajlamosak vagyunk túlzásba vinni. Ám az is megoldás, ha lépünk és egy megfelelőbb személynek adjuk a szívünket, a tehetségünket, az eszünket, azt, akik vagyunk, mert hála az égnek, vannak, akik tudják ezeket értékelni! Gondold át te is, amint kilázadtad magad, mivel néha egy kis lázadozás jót tud tenni a léleknek és az önértékelésnek. Végső soron nekünk kell az elsőknek lenni az életünkben és magunknak kell tudnunk megfelelni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

„Arra sincs időm, hogy éljek!” – A legnagyobb kamu, ami a szádat elhagyhatja

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!