Többféle kommunikációs stílus létezik, ebből az egyiket úgy hívják: „segítő beszélgetés”.  Először egy hétköznapi példán keresztül szeretném bemutatni, mit is jelent ez – többek között-, majd mesélek egy kicsit arról, hogyan szolgálja ez a párkapcsolatot!

 

kommunikacio kapcsolatok 01

 

Kép: Pexels.com

 

Bizonyára megvan az a pillanat mindenkinek, amikor hazajön a gyerek az iskolából (vagy a párunk a munkahelyről), és mi elengedhetetlen vágyat érzünk arra, hogy kikérdezzük őt, hiszen természetes módon érdekel bennünket, mi történt vele aznap. Főleg mi nők vagyunk kíváncsiak mindenre.

 

Sajnos azonban a szokásos „Na, mi volt az iskolában?” kérdésre legtöbbször csak annyi válasz jön: „Semmi.”

 

Van egy jó technika arra, hogyan lehet – pozitív értelemben véve - megnyitni valakit. Nézzünk rá még egyszer a szituációra: hazajön a gyerek (vagy a pár), és mi nem szólunk semmit, csak elkezdjük őt csendben figyelni. Finom érzékkel megpróbáljuk kitalálni, megérezni, hogy vajon milyen lehet a hangulata. Vidám vagy szomorú? Úgy tűnik, hogy sikeres napot zárt, vagy inkább feldúltnak látszik, mert felidegesíthették? Ha nagyjából rájöttünk (ez mindössze két percet vesz igénybe), kijelentő módban visszatükrözzük neki azt az érzést, amit megfigyeltünk: „De örülök, hogy ilyen jókedved van!” vagy így: „Szegény, látom, feszült vagy!”

 

kommunikacio kapcsolatok 03

 

Nem tudunk nagyon mellélőni a visszatükrözésnek, mert erre kétféleképpen lehet reagálni. Vagy úgy, hogy „Nem, mert…”, vagy úgy, hogy „Igen, mert…”. A lényeg, hogy erre a mondatra nem tudja azt válaszolni, hogy „Semmi”, hanem valahogy megpróbálja megfogalmazni magában, mi is van benne, mit is érez. A visszatükrözéssel csak segítünk neki.

 

Mert mindig jól esik az embernek, ha azt érzi, hogy a másik valóban érdeklődik, ha valaki megpróbálja őt megérteni, s különösen így van ez egy fárasztó nap után. Mert valójában nem is az esemény a fontos, mint inkább az érzés, ami az események által kiváltódik a másikban. A gyerek valójában nem azt akarja megosztani, hogy a mit mondott a tanító néni, hanem azt, hogy jól esett neki a dicséret, vagy azt, hogy igazságtalanság érte.

 

Természetesen próbáljuk meg mindezt nem kutatva, vizsgálva, erőszakkal tenni. Legyünk tapintatosak, és tisztelettudók a gyerekkel, a párunkkal szemben is, és ennél a pontnál rá is térnék egy picit a párkapcsolatra.

Gondolkodjunk el azon, mi a fontosabb: az, hogy mindenáron, a lehető legtöbb információt kihúzzunk a másikból, vagy az, hogy amikor hazaérkezik, akkor HAZA érkezzen. A nyugalomba, a békébe, ahol a párunk nemcsak testileg, hanem agyilag és lelkileg is meg tud pihenni, és ahol megértésre talál.

 

kommunikacio kapcsolatok 41

 

Van az a pillanat, amikor a másik egyáltalán nem akar beszélgetni, és jó lenne, ha ezt észre tudnánk venni. Ez nem arról szól, hogy valami baja van velünk, vagy haragszik ránk, esetleg nincs megelégedve velünk. Ez a legtöbbször nem is rólunk szól, hanem róla. Ilyenkor jobb nem kérdezgetni. Maradjunk csöndben, mert ha mindenáron beszélgetni akarunk vele, ő egyre feszültebb lesz. A rossz hangulatát nemhogy nem oldjuk, hanem még rá is teszünk egy lapáttal, és erre van a legkevésbé szüksége. Ha többször is a „faggatásra” jön haza, akkor már az úton hazafelé feszült lesz, már a kapuban tudni fogja, mi vár rá. Úgy jön be az ajtón, hogy újra és újra céltáblának fogja magát érezni. Minél többször fordul ez elő, annál gyakrabban fog késni a hazaérkezéssel, egyre többször fog beülni barátokkal iszogatni, vagy máshová (netán másvalakihez) megy. Mert mindenkinek kell a nyugalom, a béke, ahová HAZA tud érkezni.

 

Ha tudjuk, hogy mi a „szeretetnyelve”, akkor azt adjuk meg neki. Lehet, hogy mindennél jobban esik számára, ha az ajtón belépve semmit sem teszünk, csak csendben megöleljük. Vagy ha készítünk neki egy gyors, de finom vacsorát, az asztalra készítünk két pohár bort egy mécsessel, vagy egy kicsi csoki szívecskét teszünk a tenyerébe. Mert vannak pillanatok, amikor nem a szavakon van a lényeg.

 

kommunikacio kapcsolatok 2

 

 

A fent leírtak természetesen akkor is érvényesek, amikor a nő megy haza, és a férfi várja. Ez a férfiak szempontjából könnyebb helyzet, hiszen mi nők a legtöbbször akkor is beszélünk, ha nem kérdeznek. Így vagyunk bekötve, ez velünk együtt jár, mi így oldjuk a stresszt. Ilyenkor nem várunk okoskodást, magyarázatot, javító szándékú tanácsot. Nem kell bennünket megszerelni, a hardvert kicserélni, csak csendes meghallgatást, együttérző bólogatást kérünk. Hagyni kell, hogy beszélhessünk, és ha mi is kapunk egy meleg ölelést az ajtón belépve, akkor azt érezzük: biztonságban vagyunk.

 

Közeledik a Karácsony, kívül- belül díszítgetjük a házat, a lakást, erkélyt. Jó lenne, ha lassan egy kicsit befelé is tudnánk figyelni. Arra, hogy ezen az ünnepen igazán otthont teremtsünk a házunkból, hogy mindenki, aki belép az ajtón, HAZA érkezhessen.

Stumpf Zsuzsanna

Mentálhigiénés és Szervezetfejlesztő Tanácsadó

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Nicsak, ki beszél most? Kommunikáció más szemmel

 

Mi a sikeres konfliktus receptje?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!