Azt mondják, hogy az ünnepi időszakban megszaporodnak az öngyilkossági kísérletek és maga az öngyilkosság is. Vajon tényleg így van? Létezik, hogy a szeretet ünnepe másoknak keserűségből és bánatból áll, ami miatt inkább véget vetnek az életüknek? Míg egyesek lelkesen várják az ünnepeket, a családdal töltött időt, másokat karácsonyi depresszió fog el? Ennek jártunk a végére egy olyan névtelenséget kérő személy segítségével, aki minden évben a karácsonyi ünnepek sötét oldalát éli meg…

  

karacsony depresszio 01

 

Kép: Pixabay.com

 

 

Interjúalanyunk névtelenséget kért, ellenben őszintén mesélt arról, hogy az ő Karácsonya nem olyan csodálatos, varázslatos és örömmel teli, mint másoké.

 

 

Ahhoz, hogy maximálisan megérthessünk téged és a történetedet, az lenne az első kérdésem hozzád, hogy van családod vagy egyedülálló vagy?

 

Sajnos egyedülálló vagyok. A szüleim már kiskoromban eldobtak maguktól. Nem akartak gyerekeket, én csak véletlenül csúsztam be. Azóta is nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródtam, azután meguntam mert igazán senki sem akart elfogadni és szeretni csak egy plusz fő voltam és elhatároztam, hogy talpra állok egyedül és új életet kezdek. Úgy gondoltam egyedül jobb lesz, mint állandóan szidva és megtűrve holott mindig is nagyon jó tanuló voltam és példás volt a magatartásom. Sajnos ez senkit sem érdekelt és sosem dicsértek meg semmiért.

 

Rettenetes miken mentél keresztül. Nagyon nehéz lehetett így neked, igazi, szerető család nélkül felnőni. Talán ez vagy valami más konkrét oka van annak, hogy nem szereted az ünnepeket. Miért keltenek rossz érzést benned?

 

Karácsony előtt kezdtem új életet. Rengeteg magányos karácsonyt töltöttem el egyedül, úgy, hogy senki sem tudta, hogy létezem. Se vacsora se szeretet. Az ajándékot meg még hírből sem ismertem. Karácsonykor vesztettem el a nagypapámat is. Valahogy karácsonykor jött minden egyes probléma. Az emberek mindig is azt éreztették velem, hogy egy senki vagyok és hogy egyedül életképtelen vagyok. Különben is, mindig mindenki csak magával volt elfoglalva és a saját boldogságával.

 

Hihetetlen mennyi bánat és szomorúság ért téged. Érthető, ha mindemiatt a Karácsony fájó pont az életedben. Nem is tudom, hogy bírtad ki mindezt, hogy ne őrüljél meg és képes legyél új életet kezdeni. Egyébként csak karácsonykor érzed magadat depressziósnak vagy a mindennapokban máskor is?

 

Sokszor előfordul, hogy rossz napom van vagy megbántanak, de ez normális. Annyira egoisták az emberek és annyira nem segítőkészek, hogy ehhez az idők során már teljesen hozzászoktam. Már tudom kezelni. Ami a Karácsonyt illeti… igen ez a legnehezebb időszak az életemben. A csapból is a kamu szeretet és vásárlási láz folyik, senki semmire nem ér rá 2 hónapig. Azt se vennék észre, ha Karácsonykor feldobnám a talpam. A lényeg, hogy meglegyen minden ajándék és szeressük egymást kamuból. De miért csak most? A TV meg az internet mást sem nyom csak karácsonyi filmeket és vásárlási akciókat. Én inkább bezárkózom, ha tehetem mert ez már nálam kiveri a biztosítékot.

 

karacsony depresszio 02

 

Kép: Pixabay.com

 

Valóban nagyon borúsan éled meg az ünnepeket, de valószínűleg a már említett rossz tapasztalatok miatt is. Bizonyára úgy érzed, mikor szembetalálod megint egy újabb karácsonyos témával, hogy még egy kés a szívedben. Akkor kérdés, hogy eddig miként töltötted az ünnepeidet?

 

Az elején még magányosan. Esetleg elmentem moziba vagy átaludtam az ünnepeket. Azután volt egy időszak, amikor a munkába temetkeztem és bármikor bármit elvállaltam csakhogy ne gondoljak a karácsonyra most már inkább elmenekülök és igyekszem túlélni ezt az időszakot.

 

Igen, ez is egy megoldás sokak számára, a folytonos menekülés, de nem lehet könnyű fenntartani azt ez életmódot az ünnepek alatt. A korábbiakhoz képes változott azóta valami? Például mivel próbálod lekötni magadat, mikor jönnek az ünnepek?

 

Munka, munka, munka, sport. Semmilyen más megoldás nincsen, csakhogy 24 órát dolgozzak és ha van időm sportoljak. Minden energiámat próbálom lekötni hasznos és tevékeny munkával, minthogy elveszítsem a fejem ebben a nagy kamu karácsonyi ünnepekben. Ennél jobb módszert még nem találtam, de az biztos nem szabad maradnom egyedül és tv-t sem szabad néznem ebben az időszakban. Akkor előtörnek a múlt emlékei és félelmei a sok halál, a boldogtalanság a szegénység és nyomor, amin át kellett mennem.

 

 

Rengeteg energia lehet folyamatosan arra koncentrálni, hogy ne gondolj az ünnepekre és hogy teljesen kizárd az életedből. Nem csoda, ha mindent elkövetsz azért, hogy kicsukd a gondolataidból. Komolyan, biztos nem könnyű így élni… éppen ezért meg kell kérdezzem megfordult már ilyenkor a fejedben, hogy véget vess az életednek és ha igen miért jutottál erre a gondolatra?

 

Igen, minden karácsonykor. Miért? Mert annyira irritál ez a mű szeretet. Hol vannak azok az emberek, akikkel egész évben együtt dolgozok? Hol vannak azok a barátok vagy exek akik egész évben telefonon zaklatnak? Pont karácsonykor mindenkinek mindig fontosabb dolga akad! A család, ami nekem nincsen. Végig kell néznem ebben az időszakban, hogy mindenki eltűnik mert mást szeretnek. Felmerül bennem a kérdés, hogy engem akkor nem szeretnek? Miért nem írnak? Miért nem hívnak? Miért nem gondolnak rám? Egész évben zaklatnak és keresnek, majd ilyenkor felszívódnak? Ki érti ezt? Mi értelme van ennek? Nem gondolják, hogy ez mennyire fáj?

 

karacsony depresszio 04

 

Kép: Pixabay.com

 

Érthető, ha így elhanyagolva érzed magadat és magányosnak. Nem egyszerű választ találni a kérdéseidre, de remélem, egyszer megkapod őket, hátha azzal is könnyebb lenne a lelked és esetleg megszabadulnál a terhektől, amiket cipelsz. Azt még viszont meg kell kérdezzem, hogy próbálkoztál is már öngyilkossággal és ha igen, végül, mi lett a vége?

 

Igen még gyermekkoromban. Nagyon buta és éretlen voltam. Nyitva hagytam a mínuszokban az ablakokat hátha megfagyok. Kerestem a lehetőségeket arra, hogy meghaljak. Vártam a halált. Gondoltam rá. Imádkoztam érte. Nyilván azért sem voltak elég hatékonyak a gyermeki buta próbálkozásaim mert még munkált bennem valahol az élni vágyás meg a remény.

 

Jobb ez így, hiszen bármi is történt velünk, nem szabad olyan könnyen eldobni az életünket. Jó, hogy nagyobb volt benned az élnivágyás. De mond csak, van családod? Ők hogy kezelik a depressziódat?

 

Nincs családom és amikor volt, akkor meg észre sem vették. Bezártak a szobába. Úgy meg, hogy is vehették volna észre, hogy mit érzek vagy mire gondolok. Egyszerűen nem érdekeltem őket.

 

Persze, egyedül minden nehezebb egy kicsivel. De gondoltál már arra, hogy segítséget kérj?

 

Igen, kértem is, amikor már magam is átláttam, hogy nem bírok a könnyeimmel és nem értem az embereket. Egyszerűen nem bírtam tovább a nyomást, a magányt és az egyedüllétet. De igazából nem sok hasznos dolgot mondtak az orvosok. Felírtak pár antidepresszánst és jó tanácsokkal láttak el. „Az élet szép”, „küzdj”, „szeresd magad” meg „mindenki szeret, csak te nem látod” meg ilyen tudományos halandzsákkal jöttek. A gyógyszerektől csak rosszul lettem, nem bírta a szervezetem így nagyon gyorsan el is dobtam  őket és rá kellett jönnöm, hogy ez is csak pénzkidobás volt. Rádöbbentem,, hogy ebből csak önmagam által jöhetek ki. Magamban kellene rendeznem a dolgokat. Valahogy meg kell tanulnom, hogy a világban nincs szeretet csak érdek. Ezt el kell fogadnom és megtanulni ezekkel együtt élni.

 

karacsony depresszio 05

 

Kép: Pixabay.com

 

Nem könnyű feladat, ha egyedül szeretnél kigyógyulni a depresszióból és helyre billenteni a lelki világodat, de remélem sikerülni fog. Különben nagyon dicséretes, és bátor dologra vall, hogy megpróbáltál segítséget kérni, de végül úgy döntöttél, önmagadon segítesz. De mégis, hogy érzed, mi kellene ahhoz, hogy boldogabb lehess és esetleg ismét megszeresd a karácsonyi ünnepeket?

 

Én már soha az életben nem fogom szeretni a karácsonyi ünnepeket. Az a sok gyermekkori trauma az a sok ember, aki bántott és kihasznált vagy megalázott esetleg még bántalmazott is már soha nem fog eltűnni a múltamból. Maximum el tudom fogadni idővel a karácsonyt és megtanulhatok vele együtt élni. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen ember a földön, aki ilyen problémákkal küzd, vagy ilyen fájdalmakat élt át. Ha tehetném, biztosan alapítanék valamilyen alapítványt vagy segélycsoportot ahol valóban törődnek az olyan emberekkel, akik magányosak és olyan fájdalmakat élnek át, amiket esetleg a boldog családban élő emberek sosem tapasztaltak meg.

 

 

Valóban, sokan vannak még olyanok, akiknek hányatott gyerekkoruk volt és ennek okán vagy más miatt, de nem szeretik az ünnepeket. Nekik csak azt lehet mondani, hogy vegyék észre, nincsenek egyedül, legalább a sorstársaikat próbálják megtalálni és együttes erővel támogassák egymást. Nem kell így élni, lehet tenni a depresszió ellen! Reméljük, idén többen rájönnek erre és kevesebbek távoznak el erről a világról.

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Szorongás - fel lehet oldani saját erőből?

 

Téli depresszió - mindenkit érint

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!