A karácsonyt általában mindenki szereti, bennem mégis felvetül a kérdés, hogy ennek mégis mi az oka. Többnyire mindenki nagyon várja, készül rá, rengeteg energiát, pénzt és időt szán rá. De miért?

 

jo karacsony01

Forrás: https://assets.entrepreneur.com/

Mennyei ételek, ajándékok, zene és fények, csak hogy párat említsek előnyei közül. Amikor azonban ténylegesen eljön az ünnep, amellett, hogy hamar el is telik, valaminek mégis a hiányát érzem így felnőtt fejjel. Valószínűleg még gyerekkorunkban „kódolódik” belénk a karácsony varázsa, amit szüleinknek köszönhetünk. A saját kis családi hagyományok, a napirend. Viszont amikor már mindezt saját magadnak kell megteremtened, az valahogy nem az igazi. Hiába csinálsz mindent ugyanúgy, mint ahogyan azt a szüleid tették, valami hiányzik.

Természetesen, amikor összegyűlik a család, az űr valamelyest betöltődik, de aztán este mégsem olyan érzésekkel hajtod álomra a fejed, mint gyermekkorodban. Ez egyfelől evidens, másfelől viszont kicsit fájdalmas is. Rájössz, hogy elmúltak azok az idők, amikor a karácsony tényleg olyan volt, mint a képeslapi üdvözletek sablon szövegein: meghitt, békés, örömteli. Ilyenkor ezeket már nem igazán érzed, hiszen elnyomja őket a pénz utolsó fillérig történő beosztása, az emberektől túlzsúfolt üzletek, és az ebből adódó feszültség. Nem érdekel a pénz és a velejáró aggodalmak, de ez idő tájt engem is elkap az idegeskedés. Ha pedig éppen nem a saját bajaim miatt vagyok feszült, akkor észreveszek egy családot vásárlás közben, akik láthatóan még nálam is szűkösebb keretekből próbálnak tökéletes karácsonyt kihozni. Látom, ahogy kellemetlenül érzik magukat a tömegben, a púposra rakott bevásárlókocsik között, miközben az övékben még alig-alig van valami. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire nincs rendben ez a világ. Dühítő, hogy mindannyian ugyanannyi joggal születünk, de az esélyeink mégis teljesen mások, függetlenül attól, hogy mennyire küzdünk, hajtunk egy jobb életért.

 

jo karacsony02Forrás: http://cdn2.lavozdelmuro.net/

Mindenesetre talán azt a légkört várjuk a legjobban, amit szüleink tettek elénk készen, hiszen gyerekként nem volt más teendőnk, mint besegíteni (vagy megnehezíteni) a takarításba, süteménysütésbe, fadíszítésbe. Nem éreztük át a másik oldal kínjait, hogy milyen nehéz is, amikor mindent meg szeretnél adni szeretteidnek, de képtelen vagy rá, hiába van munkád, hiába nem lustálkodsz soha úgy igazán. Valószínűleg azért imádja mindenki a karácsonyt, mert egy picit újra gyereknek érezheti magát, ha a készülődés folyamán nem is, de a vacsoránál, ajándékozásnál, családi együttlétnél igen.

Ilyenkor amúgy is mindenki adakozóbb szellemű, hiszen ez konkrétan az ünnep egyik lényege, de nagyon elkeserítő, amikor még a szűk családi körben sem feltétlenül tudsz mindent letenni az asztalra, amit szeretnél. Aztán, amikor nagy nehezen összehozod az ünnepi lakomát, valaki esetleg elkezd panaszkodni egy apróság miatt az étellel kapcsolatban (sós, sótlan, rágós, túlsült), és eszedbe jut a család, akinek kizárólag a legalapvetőbb élelmiszerek voltak a kosarában, és hirtelen elmegy az étvágyad és a kedved az egésztől. Felkavarodnak benned az érzelmek. Vajon miért is törted magad annyira, minek költöttél el annyi pénzt? Nem is ez lenne az egésznek az értelme, de a média, a hirdetések, az akciók és minden ilyesmi elvette az eszedet a nagy forgatagban. Hagytad, hogy manipuláljanak, hogy kinyisd a pénztárcád és olyan dolgokra költs, amik végeredményben nem is lényegesek. Teljesen mindegy, hogy a családomban, a barátaim vagy ismerőseim között nézek szét, látom, hogy rengeteg a pazarlás karácsonykor.

 

jo karacsony03Forrás: https://securingtomorrow.mcafee.com/

Végül valamilyen úton-módon mégis visszakapcsolódsz a család beszélgetésébe, elhessegeted ezeket a gondolatokat, majd egy év múlva újra végigmész ezeken a folyamatokon. Persze mindig vannak szép pillanatok, de számomra valahogy egyre szomorúbb érzések párosulnak a karácsonyhoz végignézve az embereken.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!