Génállományunknak 97%-a egyszerűen csak “szemét DNS”-ként létezik a köztudatban, funkciójáról pedig vajmi kevés információnk van. Annyi biztos, hogy ebben a százaléktartományban lakozik maga a félelem is. De mitől? Miért? És mi ez egyáltalán?

 

Kép: flickr.com

 

Bizonyára létezik egy kód, amely egy új helyzetben, mint egy vírus, az egóra vetőtik rá, hogy aztán gellert kapva csapódjon le az elme egy adott pontján, hogy furcsa érzéseket generálva utazzon végig a fejtetőtől egészen a lábujjak végéig. Talán ez az a bizonyos csontig hatoló félelem, ami a mellkas belsejéből tör elő, feszítő érzés formájában. Ugyan a félelemnek sokféle megnyilvánulása lehet, a tudomány egyelőre még az ismeretlen irányába mutat. A kód tehát ennek értelmében egyértelműen maga az ismeretlentől való félelem lehet, függetlenül attól, hogy az jó vagy éppen rossz. Emiatt lehetséges, hogy önbizalomhiánytól szenvedve sanyargatjuk tovább magunkat egy folyamat előtt és már az egész végkimenetelt véres csatamezőként látjuk magunk előtt. Ugyan okunk nem lenne az aggodalomra, de a világ programja és az a bizonyos genetikai kód megköveteli az érzést, hogy a legrosszabbra számítsunk.

 

Nincs mit tenni, megjelent az érzés

Ismeretes dilemma a megfelelő munkahely kiválasztása, megtartása vagy éppen a váltástól való félelem. Legbelül mindig érezzük (ráadásul eszméletlenül pontosan), hogy számunkra mi a legjobb. Persze döntéseink előtt az egó piros kisördöge, tüzes vasvillájával azonnal bökdösni kezd, hogy minél hamarabb emésszük fel a pozitív gondolatainkat, hiszen “te arra úgysem vagy képes”, “mi lesz ha”, esetleg “nincs nekem olyan szerencsém”, illetve “ennél jobbat úgysem találok”. És ugyanez játszódik le a párkapcsolat kérdéseiben is. De a megjelenő érzés még mindig nem ad kimerítő választ arra, hogy miért mindig a legrosszabbra számítunk?

 

Kép: flickr.com

 

A kód intelligens, mindenre emlékszik, ami valaha velünk történt

Félre is tehetjük a szóban forgó genetikát, végkifejlet szempontjából nem számottevő. A tény viszont, hogy az általa generált érzés belülről fakad, abszolút nem lehet kérdés. A lélek vagy az az apró kis genom határozottan emlékszik arra, hogy a múltban olyan események sorozatainak áldozatai lettünk, aminek emléke negatív érzetet kelt bennünk egy fontos döntés előtt. Még akkor is, ha nem vagyunk rá tudatosak vagy már rég elfelejtettük az adott sérelmet. De ilyenkor ha akarjuk, ha nem, az érzés feszítő erővel jelenik meg bennünk és azonnal a legrosszabbra gondolunk. Egészen egyszerűen túl intelligens ez a bizonyos kód, hiszen emlékszik mindenre, ami velünk valaha megtörtént. Ha például tudjuk, milyen érzés az, ha eltörik a csontunk, ismerjük az ezzel járó fájdalmat és a kellemetlen időszakot is, ami a felépüléssel jár. Utána életünk végéig emlékezni fogunk rá, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kerüljük a veszélyt, ami a csonttöréssel járna. Ez is egyfajta reflex, egyszerűen beépült a tudatalattiba, ráadásul jó mélyen. Ennek hatására is nagyobb esélyt adunk gondolataink megelevenedésének.

 

A legvalószínűbb magyarázata tehát annak, hogy a legrosszabbra gondolunk és számítunk, hogy félünk a csalódástól, a sikertelenségtől, a fájdalomtól, a megalázástól, a kellemetlen percektől és szituációktól, vagy akár egy egyszerű kritikától, függetlenül attól, hogy építő jellegű vagy sem. Természetesen ennek az ellenpólusa is igaz: félünk a szerelemtől, az új kapcsolattól, az új élettől, az új helyzetektől, egy kedves gesztustól, hogy vajon mit szól majd a másik, és minden még be nem következett új dologtól, hiszen az is félelem az ismeretlentől.

 

Kép: maxpixel.freegreatpicture.com

 

Az előre jól felkészült típus előre a kudarcra hangolja magát

Azért akadnak szép számmal olyan emberek is, akiknek aztán tényleg semmi okuk nem lenne semmiféle aggodalomra, mégis a legrosszabbra számítanak. Ez nem azt jelenti, hogy abszolút pesszimisták, csupán ez a típus előre felvázol maga előtt minden olyan lehetséges következményt, ami szóba jöhet, de még azt is, ami nem. Ő a helyzetének következményeit annyira tisztán látja a jövőben, hogy minden lehetőségről tökéletes tervet készít fejben. Ez már csak azért is veszélyes, mert nem dönt, hanem egyszerűen a félelmek újabb sorát keresi, csak azért, mert biztosra akar menni, hogy elkerülje azokat. Ezzel viszont azt éri el, hogy garantált sikertelenségben lesz része.

 

Mit lehet tenni?

Leginkább elfeledni a szorongást és nem rágódni egy adott dolgon. Egyszerűen eldönteni, hogy minden a legjobban fog alakulni. Ha randira mész, legyen benned önbizalom, le kell győzni a múlt emlékeit. Ha új munkára vágysz, csak tudni, hogy a beadott önéletrajz annyira pöpec, hogy száz közül is kiemelkedik. Ha konfliktusba kerülsz, tudd: a nyugodt és higgadt kommunikáció mindig megoldotta a problémát. Ha kritikát mondanak neked, abból meg tudsz tanulni és a jövőben egyre csak jobb leszel. Mindegyik kategóriában ott van a közös pont: bízz önmagadban és számíts a legjobbra! Hiszen mindig az a legjobb, ami éppen akkor, az adott pillanatban történik veled. Kezdjünk el inkább a legjobbra számítani és akkor mielőbb határok nélkül mozoghatsz! Ha nem is válik valóra minden esetben a legjobb forgatókönyv, legalább nem bénít meg minket a félelem, ami előidézhetné, hogy tényleg a legrosszabb következzen be.

 

 

 

 Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!