Újabban, ha valaki arról mesél, hogy padlóra került valaki miatt, pocsék a kapcsolata, a munkahelyén kiidegelik, sokan egyből azt mondják rá: a te hibád. Az ő hibája, hogy boldogtalan, hogy szegénységben él, hogy nem éri el a céljait. Biztos lusta, gyáva, erőtlen. Kétségkívül van, amikor tényleg ez a helyzet. Ám igenis vannak esetek, amikor tényleg mások miatt szaródik el az életünk!

 

 

masok a hibasak 01

Kép:  imagenesmy.com

 

Persze szó nincs arról, hogy akkor fel vagy mentve. Hiszen valóban a te életed, lehetőséged van arra, hogy változtass rajta. Csupán arról van szó, hogy vannak bizonyos helyzetek, amik tényleg nem miattad mennek tönkre. Amikor nem te tettél magad alá, hanem más babrált ki veled. Nem lehet mindig mindent visszavezetni rád, hogy csak és kizárólag a te hibád. Hiszen lássuk be, vannak szemét emberek, akik ki akarjak használni a másikat. Egyesek pedig szeretnének hinni, bízni, és nem mindjárt a rosszat látják meg a másikban. Nem lehetetlen, hogy időről-időre áldozatul esnek.

 

Azért is jó, ha tudatosítod magadban, hogy mikor vagy te hibás és mikor nem, mert így nem lépnek fel önértékelési gondok és nem lesz az, hogy minden egyes kellemetlenségért saját magadat fogod hibáztatni. Igaz, azzal sem leszel beljebb, ha mást okolsz, teljesen felesleges is lenne. De önértékelés szempontjából fontos, hogy különbséget tudj tenni. Mert mást nem tudsz megváltoztatni, magadat viszont igen.

 

Ha valaki egy szép napon arra döbben rá, hogy a fél élete szenvedésből áll vagy, hogy rendszeresen találja magát kínos, kellemetlen, nehézkes szituációkban, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy talán nem a sors, az Isten meg a karma szívózik vele. Talán saját maga. Talán a környezete. Van, hogy az áldozat tényleg áldozat. Ugyanis annak lett nevelve. A szülei kőkemény megfelelési kényszert ültettek el benne.

 

masok a hibasak 02

 

 

Mondjuk világ életedben azzal voltál elfoglalva, ki, mit gondol rólad. A szüleid, a párod, a barátaid, a kollégáid, mindenki. Aszerint öltöztél, viselkedtél, beszéltél, cselekedtél. Azért lettél jogász, mert a szüleid annak szántak, holott rühelled az állásodat. Azért viselkedsz sznob királynőként, mert a munkahelyeden mindenki az és félsz kitűnni a sorból, pedig utálod megjátszani magad. Nem bírod a magas sarkút, nem érdekel a divat és ki nem állhatod, hogy ki kell közösítened másokat, de megteszed, mert ez várják tőled. Ahogy azért adod elő a bevállalós szexi macát a párodnak, mert ő is azt várja tőled. Inkább éhezel, de megtudd tartani a súlyodat. És irritálnak a csöcsvillantós ruhák, de a kedvéért felveszed.

 

Miért? Mert gyenge vagy? Mert nem tudsz nemet mondani? Mert félsz a következményektől? Hogy senki sem fog szeretni? Igen. És mert ezt nevelték beléd. Lehet, hogy a szüleid azt ültették beléd, hogy csak akkor vagy jó, értékes, ha megfelelsz nekik, vagy majd a jövendőbeli férjednek. Ha azt mondták rád, semmirekellő, hisztis, féltékeny, önző, lusta vagy, akkor mindjárt igyekeztél más lenni. Meg akartál változni. Pedig talán nem is volt min változtatnod.

 

Az is lehet, hogy az évek során te tapasztaltad azt, hogy muszáj behódolnod és lemondanod önmagadról, mert különben a világ kiközösít. Csak akkor kellesz, ha beállsz a csordába. Ezért sem tudsz másoknak nemet mondani. Inkább rábólintasz arra, hogy buliba menj, vagy megkóstold a grillezett csótányt csak azért, hogy ne sérts, ne bánts meg vele másokat. Inkább szívességet teszel, pedig nincs rá energiád és időd, minthogy nemet mondj, mert utána nem tudnál nyugodtan aludni és úgy éreznéd, cserben hagytad az illetőt. Nem akarsz konfliktusba keveredni magaddal, sem pedig másokkal. Megeshet, hogy azért, mert ezt láttad otthon. Anyukád maximálisan kiszolgálta apukádat, mindent megtett érte, mert ezt várták tőle és mert ha nem így tette, annak mindig súlyos és hangos következménye volt. Olyan környezetben nőttél fel, ahol azt erősítették benned, hogy kuss neved, tedd azt, amit mások akarnak és akkor szeretni, értékelni fognak vagy ha nem, de legalább megtűrnek. Emiatt kell mindent engedni a férjnek, feleségnek…

 

masok a hibasak 03

 

Te vagy az, aki mindig, mindenkin segít és akit rendszeresen kihasználnak. Te vagy az, aki hagyja, elviszi a balhét és azért is megbűnhődik, amit el sem követett. Hagyod magadat elnyomni, befenyíteni, megtörni. Mert azt hiszed ez a normális ez a dolgod. Mindeközben egyre szenvedsz a környezetedtől, az egész életedtől, és mert nem lehetsz önmagad. Eltitkolod, hogy szereted Mozartot, mert az nem menő. Eltitkolod, hogy belül még mindig nagy gyerek vagy, mert neked komoly és felelősségteljes asszonynak kell lenned. Azt mondod, amit mások hallani akarnak és meg is próbálsz úgy érezni, élni, amiről azt feltételezed, elvárnák tőled. Inkább lemondasz önmagadról, az igazságról, és egyre csak fuldokolsz. Minden nap egy újabb szenvedés a számodra. Minden csalódás egy újabb „megérdemelt” csapás.

 

De nem vagy te olyan lusta és gyáva, mint hiszik, megpróbáltál már változtatni és kitörni ebből a körből. Hiszen egyszer mindenki eljut arra a pontra, nem bírja tovább. Olyankor pedig megkaptad, hogy te nem ilyen vagy: megváltoztál. Senkinek sem tetszettél. Addig-addig kritizáltak, annyi veszekedésben volt részed, hogy feladtad és mert magad is elhitted: ez nem te vagy. Talán tényleg az vagy, aki voltál. Mások lábtörlője.

 

Szóval igen, lehet, hogy a szüleid a ludasok és a környezeted. Megeshet, hogy az elcseszett gyerekkorodnak köszönheted azt, hogy mások is egészen eddig csak kibabráltak veled. De innentől kezdve, hogy ezt tudod és felismerted, már a te felelősséged. Lehet, hogy akaratodon kívül zártak börtönbe, de a te hibád, ha ott maradsz. Már letelt az idő, kijöhetsz onnan. Most adtuk a kulcsot is a kezedbe. Innentől kezdve rajtad állsz-e és a lehetőségeddel és megpróbálod-e levetkőzni a görcsös megfelelési kényszeredet. Van egy szép ír mondás, arról, hogy „Ha egy ember egyszer rászed engem, az az ő szégyene. Ha kétszer, az az enyém.” Vagyis ha ezek után is hagyod, hogy mások kihasználjanak, megalázzanak és ezek után is mások bábja leszel, az a te sarad. Fájdalmas, és nehézkes, de dönthetsz úgy, hogy kilépsz a körből, amiben benne vagy és új életet kezdesz.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Nem merek már szeretni, mert túl sokszor törték össze a szívemet!

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!