Utálok veszekedni. Még akkor is, ha tudom, hogy igazam van. Nem szeretek senkivel se konfliktusba keveredni, mert a béke, a türelem, a nyugalom, a kompromisszumok híve vagyok. Mindenre van megoldás. Ennek ellenére tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs más megoldás. Ha nem akarom, hogy eltiporjanak, megalázzanak, rávegyenek olyanra, amit nem szeretnék, ki kell állnom magamért. De erre viszont nem képes Dorottya.

  

konfliktuskerulo 01

Kép: twitter.com

 

Elmesélem Dorottya szavaival, hogy mit érez:

 

Egyszerűen, ha megérzem annak a halvány lehetőségét, hogy vitás helyzet merül fel és puskaporos a levegő, már visszakozom. Ha érzem, hogy meg fog rám haragudni a párom, mert nem értek vele egyet, akkor inkább azonnal ráhagyom a dolgot, hadd higgye, hogy egyetértek vele. Hogyha a barátnőm kezd megharagudni, mert túl őszinte voltam és ez nem tetszett neki, akkor azonnal bocsánatot kérek, elmondom, hogy nem úgy értettem és ne is foglalkozzon azzal, mit fecsegek. Ha a kolléganő azt mondja hibáztam, holott valójában csak rám akarja kenni a saját vétségét, akkor inkább elengedem a dolgot, mintsem elmagyarázzam neki, hogy valóban az ő hibája. Mert ilyen vagyok.

 

Próbáltam már más lenni. Komolyan mondom, többször is nekifutottam már, hogy kiállok magamért. Vállalom a felelősséget a szavaimért, a tetteimért. Nem fogok egyetérteni a pasimmal. Nem fogok belemenni olyanba, amit ő akar, de én, csak azért, hogy ne haragudjon meg rám. Nem hagyom, hogy igazságtalanul bánjanak velem. De akárhányszor nekiduráltam magamat nagy lendülettel, valahogy a vita felénél mindig elbizonytalanodom, elpárolog a bátorságom behúzott füllel-falokkal eloldalgok.

 

Egyrészt azért, mert nem bírom a feszültséget. Egyszerűen görcsbe rándul a gyomrom a veszekedés tényétől és fizikai rosszullétet okoz. Izzadok, remeg a hangom, reszketek és úgy érzem, menten felrobbanok vagy éppen összeesek. Azt sem szeretem, ha mások ordítanak velem, ami nagyon sokszor megesik, vagy ha kritizálnak, megszólnak. Ugyancsak nem tudom elviselni, ha érezhetően haragszanak rám. Félek, hogy elveszítem őket. A párom szerelmét, a barátaim szeretetét vagy a munkahelyemen a jó viszonyt, netán az állásomat. Inkább csendben maradok.

 

konfliktuskerulo 02

 

Máskor pedig egyszerűen meguntam a veszekedést. Szó sincs arról, hogy mindenáron győzni akartam, vagy ledugni a másik torkán az igazamat. Amikor még próbálkoztam a konfliktusokban való részvétellel, akkor is a közös megoldásra törekedtem, bár ez vitapartnereimről ritkán volt elmondható. Éppen ezért egy idő után meguntam, hogy csak a saját igazukat, sérelmüket fújják, nem hajlandók beismerni a hibájukat és inkább kitáncoltam az egészből. Azt is mondhatnám, feladtam. Mikor volt bátorságom, nem voltam elég kitartó.

 

Hozzáteszem, korábban már volt olyan, hogy nyertem egy ilyen csatát. Igaz, az lett a vége, hogy utána hetekig nem szólt hozzám a párom vagy a barátnőm és úgy kellett kiengesztelni. Akkor egy cseppet sem élveztem, hogy nekem volt igazam vagy kiharcoltam magamnak, hogy ne tegyem meg azt, amit elvárnak tőlem. Nem tettem eleget a kérésüknek. Egyáltalán nem okozott örömet, hogy kiálltam magamért, mert cserébe megbüntettek. Talán emiatt is ment el többek között a kedvem a konfliktusoktól, mert az jött le nekem, hogy semmi örömöm, előnyöm nem származik belőle.  Max annyi, hogy nekem volt igazam vagy nem kellett megtennem, azt, amit. Csak a büntetés, a harag maradt meg a félelem, hogy biztos el fognak hagyni, le fognak cserélni, mert szembe mentem velük.

 

konfliktuskerulo 03

 

Ezért úgy döntöttem, inkább konfliktuskerülő leszek. Lehet rám mondani, hogy gyáva vagyok. Nem érdekel. Igen, én is tudom, hogy így kevéssé fognak tisztelni, megbecsülni, hogy ezáltal csak behódolok és megalázkodom, sérül az egóm, mert lemondok az egyéni vágyaimról mások javára. De nekem jó így. Nem érzem magamat emiatt rossz embernek vagy kevesebbnek. Persze ettől még fáj, amikor átgázolnak rajtam. Amikor olyat kell csinálnom, amit nem szeretnék. Mikor csak bólogatok és egyetértek, holott teljesen más véleményem van.

 

Ám úgy vagyok vele, még mindig jobb ez, mintsem haragban lenni másokkal vagy elveszíteni őket. Persze ere is van megoldás: engedjem el őket, majd lesz másik helyettük, akik nem sértődnek vagy haragszanak meg, akik nem nyomnak el. Csakhogy nekem fontosak ezek az emberek és az állásomat is szeretem. Ha pedig ez azt jelenti, hogy a megtartásukhoz néha csendben kell maradnom, akkor megteszem.

 

konfliktuskerulo 04

 

Nem gondolom, hogy olyan rossz, ha vannak olyan emberek, mint én. Megalkuvók. Nem teljesen felhőtlen az életük, de képesek minimálisra csökkenteni a rosszat az életükben. Tudják, mit kell tenni annak érdekében, hogy fenntartsák a békét, a nyugalmat, a szeretetet a kapcsolataikban. Én is ezt teszem. Úgyis rengeteg olyan ember van, aki imádja hangoztatni az igazát, átgázolni másokon azért, hogy érvényesítse önmagát vagy a véleményét és nem törekszik a békés megoldásokra.

 

Biztos vagyok benne, hogy meglehetne találni az egyensúlyt a teljes megalkuvás és az elnyomás között. Elvégre a világ sem fekete vagy fehér. Tudom, hogy van olyan, aki bár nem szeret vitázni, de tudja, mikor kell megtennie és vállalja a kockázatot, kiáll magáért, és eléri célját, lesz, ami lesz. De nekem ez nem megy. Inkább igyekszem fenntartani a nyugodt kis életemet.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Mások elvárásai határozzák meg az életedet? Nem unod még?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!