Valamelyik nap éppen arra értem haza, hogy az Ízek, imák, szerelmek című film ment, és Ketut azt mondta Liznek, hogy „időnként, mert felborul az egyensúly a szerelem miatt, attól még egyensúlyban lehet az életed”, én pedig felnevettem, hogy mennyire nincsenek véletlenek. Egészvégig azon voltam a napokban, hogyha eldöntesz valamit, és erősnek is érzed magad, akkor a lehető legegyszerűbb betartani az önmagadnak tett ígéretet. Hogy lehetsz te a legtürelmesebb ember a világon, a legszerelmesebb is, vagy az, akinek kevesebb határai vannak, ha másokról van szó, de lesz egy pont az életben, mikor felteszed magadnak a kérdést: megéri? Megérte?

 

 

lelki harmonia 01

Kép: freepik.com

 

Megérte önmagadat feladni egy másik ember miatt? És valójában miért történhetett meg ez? A szeretet néha mindenre megfelelő válasz? Szeretek, tehát néhanap összeomlok?

 

Azt szokták mondani, hogy a szerelem kiüti a rációt, a racionalizmust, vagyis amblokk az észt, főleg nálunk nőknél, és előtérbe kerülnek az érzelmek a döntéseink terén. Is. Persze, ha önmagaddal nem vagy harmóniában, akkor jöhet bármi, de az életed sem lesz 120%-san stabil, még csak hatvanszázalékban sem. Ismerni kell magadat ahhoz, hogy a másikat is ismerhesd. Ezért nem értettem sosem azt, mikor egy adott lány beleugrik egy kapcsolatba anélkül, hogy önmagával egy percre is tényleg egyedül lett volna; egy párkapcsolat ne muszáj legyen, hanem valódi találkozás. Ha el tudod felejteni és rejteni önmagadat a másik fél árnyékában, az a kapcsolat olyan is lesz amilyen, és idővel egyre jobban üressé válik az egész.

 

lelki harmonia 02

 

Ez pontosan olyan, hogyha az exedet még nem zártad le magadban, az önismereted és a lelkibékéd sem lehet 50% felett, mégis az emberlánya belemenekül egy másik kapcsolatba csak azért, mert azt hiszi, az a másik majd megmenti őt saját magától. Pedig nem menthetünk meg senkit; ha létezik nagy lecke az élettől, akkor az ez az: Minden ember csak és kizárólag önmagát mentheti meg, önmagát segítheti, a másik mellett csak ott állhat, foghatja a kezét, hallgathatja, mint egy jó pszichológus, de nem mentheti meg. Mikor kezdtem elengedni az aggódós énemet, úgy találtam egyre jobban magamra, és ahogy önmagam erősödött, úgy tudtam a másiknak is erős támasza lenni.

 

Ha én stabillá válok, a másik sem fogja megkérdőjelezni az érzéseimet felé. Ha én stabillá válok, az érzéseim megélése már nem lesz idegen a gondolatoktól, az ész játékától, mert egybeolvadnak. Ki tudom mondani magától értetődően, hogy szeretlek. Hogy nem az érdekel ki voltál és ki leszel, hanem az, aki jelenleg vagy. Hogy bármilyen rossz is lehetsz, én akkor is itt vagyok, mert látom azt az embert benned, aki valójában vagy; és számomra nekem éppen az a legjobb. Ki tudom mutatni a szeretetem, az őszinteségem, az ölelésem. Ha én stabillá válok, nem fogom szégyellni, rejtegetni azt, ahogy érzek. Nem fogok félni sem az érzelmektől, ami lássuk be, a legtöbb kapcsolatban jelen van; félni attól, akivé a másik miatt válhatunk. Félni attól, mert szeretünk. Ha stabillá válsz, megengeded magadnak a félelmet, és ha megengeded magadnak, hogy félsz, összebarátkozol vele.

 

lelki harmonia 03

 

De hogyan is dönthetsz ésszel és szívvel egyaránt? És hogy lehet stabil életed önmagaddal, ha teljes erőbedobással beengedtél valaki mást is a lelkedbe? És nem csak őt, hanem a saját problémáit, nyűgjét és bajait, a változó hangulatát, és ezeket mégis hogyan lehetne összepárosítani a tieddel? Hogyan lehet egyensúlyba hozni a szeretetet önmagunkkal? Elfogadás, türelem, boldogság.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Add Istenem, hogy soha többé ne legyek szerelmes!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!