Szép-szép az ezotéria, és sok embernek valóban használ. Kell valami, amiben kapaszkodót talál a kereső - nem rossz értelemben. Kellenek a magyarázatok, a közösségek, ahol hasonló sorsú és világnézetű emberek megértik és megölelik egymást. Kellenek a más, bizsergető illatok, különleges, nem megszokott élmények. Olyan helyek, ahol a lélek békére és megbocsájtásra lel.  

Kialakult személyiségünknek nemcsak egészséges részei vannak, hanem egészségtelenek is.Gyermekkorban kialakult hibás gondolkodásunk, magatartásunk sok esetben gátolhat minket például egy felnőtt kori társas kapcsolatban vagy esetleg a munkában.

Van olyan, aki egyáltalán önmagát adja? Most biztosan azt mondjátok, hogy „rengetegen”. Meg hogy te is önmagadat adod. Csak remélni tudom, hogy így van, mert a tapasztalatok többsége az ellenkezőjét mutatja. Hogy valahol mindenki szerepet játszik és álarc mögé bújik. Azért, hogy másoknak megfeleljen, hogy szeressék őt; de olyat is láttam, aki félelemből tette…

Tudod, hogy hol gáncsolják ki magukat az embereket a boldogságuk útján? Bizony, ők saját magukat, nem más, nem a rejtett ellenségek meg a csúnya gonosz emberek. Ott szúrják el a dolgokat, hogy nem veszik figyelembe azt a nagy tényt, hogy emberből vannak. És az embereknek van szívük. Az emberek hibázhatnak és lehetnek gyengék. Ha ezt végre felfognák, az egész életük gyökeresen megváltozna…

Jaj, mi nők… néha tényleg nagyon kukán tudunk viselkedni. Mindig csak azt nézzük milyen gonosz, mocsok, igénytelen, bunkó, tapló a pasink, keressük a hibáit, hogy azonnal lecsaphassunk rájuk és a vérüket szívhassunk. Közben nagyon sokszor pont, hogy kisangyalok, de fel sem tűnik nekünk az igyekezetük és csodálkozunk, hogy fel is adják a küzdelmet, hogy megpróbáljanak nekünk megfelelni vagy a kedvünkben járni…