Az evészavarok, az önértékelési problémák virágkorát éljük.

Noha a trendi „életmódok” csak úgy gomba módra szaporodnak, nem is beszélve a „szuper” fogyasztó tablettákról, mégis, egyre több az elhízott nő, s az olyan, aki valamilyen evési zavarral küzd. Ennek okát én a nőkre nehezedő kényszer-mintában látom elsősorban, amelyet napjainkban a média sulykol belénk a nap szinte minden percében. (A média és a külalak kapcsolatáról az előző cikkemben írtam). Természetesen az elhízás nagymértékben köszönhető a mozgás szegény életmódnak és a nem megfelelő táplálkozásnak is.

Evés zavarok. Anorexia. Bulimia.

Az Anorexia nervosa és a bulimia is abból a közös vágyból fakad, mely szerint a személy nem akar hízni, mi több, retteg attól, hogy egy kicsit is magára szedjen.

Anorexiáról akkor beszélünk, ha az adott személy testsúlya a normálisnál legalább 15 százalékkal könnyebb (BMI alapján ki lehet számolni). E betegség kapcsán igencsak szembeötlő, hogy - noha ritkább, mint a bulimia -, mintegy 20-szor nagyobb eséllyel alakul ki nőknél, különös tekintettel a kamaszkortól a 40 éves korúakig. Az anorexiás emberek gondolatai szinte kizárólag az élelem körül forognak. Rögeszmésen számolják a kalóriákat, szénhidrátot, s ez a fanatizmus kiterjedhet a testedzésre is: akár több órát képesek tornázni naponta, nehogy felszedjenek egy dekát is. Emellett vezető tünet a menstruáció kimaradozása is, hiszen a hormonháztartás felborul.

Igen kiemelendő a testkép torzulása az anorexiásoknál. Noha általában vékony, vagy kórosan sovány emberekről beszélünk, ők maguk nem látják a problémát, mi több, önmagukat kövérnek gondolják, érzik, látják. A lehetséges okok között számos szakember szociális tényezőket vélt felfedezi, s elsődleges tényezőként jelölte meg azokat. Logue például már 1991-ben vizsgálta a sztárok kinézetének hatását a nőkre (ő konkrétan Julia Roberts-et hozta példának). Logue, Jayne Mansfield-et hozza fel ellen- demonstártorként, aki Roberts sztársága előtt a női ideált testesítette meg. A képeken is szembeötlő, hogy abban a 40 évben hogyan alakult át a külalakkal szemben támasztott társadalmi elvárás. Amit tehát a legtöbbet látott emberek (akikre felnéznek) képviselnek, elemi erővel hat a nőkre. Logue kiemeli, hogy mióta a sovány testalkat került be a köztudatba követendő példaként, azóta megnőtt az anorexiás nők száma.
Érdekes adat továbbá, hogy az anorexia előfordulása a leggyakrabban a közép, vagy felsőosztályban élőket fenyegeti, illetve az egyetemista lányok körében is gyakrabban fordul elő, mint felsőoktatásban nem tanuló hölgyeknél. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy az ebből a rétegből származók eleve nagyobb elvárásoknak vannak kitéve, amelyek frusztrációt és megfelelési kényszert okozhatnak náluk. S ez a késztetés kiterjed a külalakkal kapcsolatos elvárásaikra is.

Egyes kutatók biológiai tényezőket is vizsgáltak az anorexia kialakulásának kapcsán, s arra jutottak, hogy a hipotalamusz nem megfelelő működése is okozhatja a kóros soványságot.

ano1

A fent leírtakból láthatjuk, hogy az anorexia nervosa diagnózisa jó néhány tünet jelenléte mellett állítható fel. Ugyanakkor a társadalmi nyomás, elvárás hatása vitathatatlan kialakulásában. Mindemellett elgondolkodtató lehet egybevetni a jelenlegi felmérésekkel, amelyről az előző cikkben olvashattunk, mely szerint: a nők kövérebbnek látják magukat, mint amilyenek, soványak akarnak lenni, elégedetlenek alakjukkal. Gyakran megrögzötten diétáznak, számolgatnak tápértékeket, s kemény edzésekbe kezdenek. Felmerül bennem a kérdés, talán az anorexiához vezető útra léptek, csak még nincs a testsúlyuk kóros tartományban? Természetesen nem állítom, hogy minden nő, aki figyel arra, mit eszik, könnyen anorexiás lehet. Véleményem szerint a túlkapásokra kell nagyon oda figyelni, arra, hogy ne legyen központi elem az étel, illetve ne egy olyan ideálnak akarjunk megfelelni, amelyet talán nem is mi magunk választottunk, csak „ránk erőltették.

Amennyiben ténylegesen felesleggel rendelkezünk, együnk egészségesebben, mozogjunk rendszeresen. Ne valamilyen divat-diéta alapján próbáljunk lefogyni, hanem egy életen át tartható, egészséges életmódot kövessünk (hagyjuk el a magas inzulin-reakciót kiváltó ételeket, juttassunk be megfelelő arányban vitaminokat, ásványi anyagokat szervezetünkbe.) A trendi diéták ugyan hatásosak, abba hagyva alkalmazásukat azonban könnyen visszaszaladnak akár duplán is a leadott kilók, hiszen a rossz szokások vissza térnek. Az egyoldalú táplálkozás következtében hiánybetegségek alakulhatnak ki. A jojó- effektus kudarc élményt jelent, s könnyebben átesünk x-edik alkalommal a ló túloldalára.

ano2

Bulimia.

A bulimiát a „nagy zabálásokkal” lehet fémjelezni. Nem, a karácsonyi menü kétszer történő elfogyasztása nem tartozik ide. A nagy mennyiségű étel minél gyorsabban történő elfogyasztása nem alkalmi jelenség egy bulimiás esetében, hanem minden napos. A habzsolásokat bűntudat követi, majd annak kényszere, hogy megszabaduljon valamilyen módon az elfogyasztott ételtől: hánytatás, hashajtó alkalmazása. Igen alattomos betegség: a bulimiás ember képes elrejteni káros szokásait, s mivel testsúlyuk általában normális, a környezet sem kezd gyanakodni evés zavarra. Ez az evészavar – típus szintén a fiatal nők betegsége elsősorban, előfordulását tekintve gyakoribb, mint az anorexia. Társadalmi rétegbeli előfordulását tekintve nem köthető feltörekvő, vagy felsőoktatásban tanuló emberekhez. A bulimia kialakulásában szintén vezető szerepe van a külalakkal kapcsolatos, kényszeres elvárásoknak. A betegek általában önértékelési zavarokkal, depresszív tünetekkel küzdenek. Érdekes adat, hogy sok bulimiás nő nyíltan bevallotta, hogy azért teszi, hogy megfeleljen a kor elvárásainak, ugyanakkor képtelen lemondani a nagy kalóriatartalmú ételekről, s így úgy érzi, ehet, de nem hízik meg. A bulimia számos működési zavart okozhat a szervezetben: a hányás és hashajtózás felboríthatja a szervezet káliumegyensúlyát, ez pedig kiszáradáshoz, szívritmus zavarhoz vezethet. A nyelőcső folyamatos maródása a hányás következtében pedig egyéb kellemetlen betegségeket okozhat, igen súlyos esetben rákot is.

ano3

Fontos kiemelni, hogy az anorexia nervos-ával és a bulimiával kapcsolatban folyt kutatások elsődlegesen statisztikákra, az ezekben a zavarokban szenvedő emberek beszámolójából származnak. Mint említettem, több tényező fennállásának eredményeképpen alakulhatnak ki, ugyanakkor a vezető indikátorok óvatosságra intenek minden nőt.

Az első és legfontosabb az, hogy felismerjük, az előttünk lévő „ideálokat” nem kell kényszeresen követni. Meg kell tanulnunk reális elvárásokat támasztani magunkkal szemben, az életmódváltás ne legyen kényszer, magunkért és egészségünkért tegyük. Ne essünk át a ló másik oldalára, nem attól a két kocka csokitól fogunk meg (vagy vissza) hízni, s ha kimarad egy-egy edzés, nem jön el a világvége. Érezzük jól magunkat a bőrünkben, figyeljünk a környezetünk vissza jelzéseire is, s turbózzuk fel önértékelésünket, amennyiben valamiért csorbát szenvedett. Ez utóbbihoz bátran kérjük szakember segítségét, vagy olvassunk olyan jellegű könyveket, írásokat, amelyek feldolgozása közben rádöbbenünk, „Jé, milyen szép, okos és értékes ember vagyok”.

Képek forrása: Pinterest

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!