megérdemlek egy pohár bort

Bárki, bármit mondjon: megérdemlek egy pohár bort. Akár minden este. Nem azért, hogy felejtsek, hanem amiatt, hogy feltöltődjek. Ettől nem leszek alkoholista, hiszen letudok róla mondani, ha akarok. De nem szeretnék. Mert már bevált módszerré, még inkább szertartássá vált, hogy esténként megiszok egy pohárkával. Hiszen egésznap dolgozom, mellette háztartást vezetek, folyton rohanok, jogom van ahhoz este – sőt, kell is, ha az ember nem akar megzavarodni – hogy kiengedjem a gőzt és átadjam magamat az édes élvezetnek.

nehéz sorsú emberek

Karácsony környékén, sőt, egész decemberben égünk a vágytól, hogy adhassunk. Egyszeriben mindenkire rá tör a jótékonykodhatnék. Keresi a lehetőséget, hol mesét olvasson gyerekeknek, elvigye a ruháit, gyerekének játékait, amire nincs szükségük. Pénzt akar adni, valahol mindenáron önkénteskedni akar. De vajon a sok emberből hányan cselekednek szívből, felebaráti szeretetből és hányan azért, hogy elmondhassák magukról – vagy egyenesen kiposztolják – hogy valami jót cselekedtek?

ünnepek

Minden évben ugyanaz a felhajtás. Már november végén minden karácsonyi díszbe öltözik, az utcák, a plázák, a boltok. Ahogy belépsz egy hipermarketbe már roskadásig van csokimikulásokkal. Amint elüti az óra az éjfélt és december 1 lesz, felbolydul a világ, és mint egy nagy méhkas, kollektíven zümmögi, hogy „mindjárt itt van a karácsony.” Mi a halálért kell ennyire felfúni, hogy jönnek azok a kurva ünnepek?!

ne vegyél nekem semmit

Mit kérsz karácsonyra?” – „Semmit!” Az egyik legtipikusabb párbeszéd, amit természetesen nemcsak karácsonykor, hanem születésnapok, évfordulók alkalmával is el lehet sütni. Semmit. De abból jó, sokat, mi? Egyáltalán nem egyértelmű, hogy az illető komolyan gondolja, vagy csak illemből mondja, közben nagyon is várja az ajándékot meg az unszolást, hogy „Jó, de azért mondj valamit!” Az igazság az, hogy nagyon sokan csak illemből mondják… mert jól hangzik!

beteges halogató vagy

Szeretünk ujjal mutogatni másokra. Hiszen az könnyű. Pofonegyszerű a főnököt vádolni, hogy szemétláda és nem veszi észre a tehetségünket vagy, hogy kihasznál. Ugyanilyen lazán tudjuk a barátainkat vádolni, hogy visszafognak a fejlődésben, nem támogatnak bennünket eléggé. A szülőket is mindenért lehet okolni, akik miatt lelki terheket, sebeket, rossz emlékeket cipelünk. Mindig van kit hibáztatni a környezetünkben azért, miért nem jutunk előrébb az életben. Csak éppen azt nem okoljuk, aki igazán tehet róla: önmagunkat.

35 feletti munkaerő

Rengeteg 30 és 40 év feletti ismerősöm, barátom van. Sokuk igencsak jól képzett. Vannak közöttük könyvelők, bérszámfejtők, ügyvédek és még hosszasan sorolhatnám, de nem az a lényeg. Hanem, amit mondanak. Ugyanis akadnak közöttük munkanélküliek. Őszintén szólva az is aggasztó, amit nem mondanak, de az arcukra van írva. Az elkeseredettség, a reményvesztettség, hogy senkinek sem kellenek, senki sem akarja alkalmazni őket. Mert a fiatal munkaerő a nyerő…