Pontosan átérzem a helyzetet, mert nagyon sokat utazom nagyon sokáig éltem külföldön és a mai napig sokat járok külföldre, mint a munkám, mint a magánéletem miatt. Azt, hogy miért jövök még mindig haza azt magam sem tudom. Erre a kérdésre a választ már nagyon régóta keresem.

Az óraátállítás óta kezd eluralkodni rajtam a „tavaszi fáradtság”. Az energia, jókedv, amit a hirtelen támadt napsütésből nyertem, most kezd elillanni. Egyre inkább stagnál a jóidő, és így már nem ad annyi löketet, mint az első napokban.

Feje tetejére állt a világ és kivesztek az igazi értékek az életből. Ha így haladunk tovább, akkor az emberiségnek is hamarosan leáldozik, hiszen az erősebbik nemből csak a legfontosabb dolog hiányzik: a férfiasság.

Hogy mindannyiunk változik az nem vitás. A kérdés csak az, hogy melyik irányba? A férfiak lelkülete is  jelentősen amorfizálódott az elmúlt évekhez képest, de vajon ez mennyire lett jó vagy rossz?

Nem ismeretlen történet több vasat is a tűzben tartani egyszerre, de annak mindig az a vége, hogy a kéz megégeti magát. Mi rejlik ennek hátterében és ki lehet a felelős a félrelépő szereplők közül?