Bosszúálló szülők viadala

Még a lélegzetem is elállt. Ülök a vonaton, és azt hallgatom, hogy anyuka magyarázza a kb. öt-hat éves kisfiának, hogy az apja új nője nem az anyja, ne fogadjon neki szót. Minden, amit az apja mondd neki, el kell neki mondania. „Nem szeretheted apád új kurváját, mert miatta hagyott el. Ugye nem akarsz megbántani azzal, hogy szereted őt?” Közben csak arra tudtam gondolni, szegény fiúcskának milyen elcseszett egy élete lesz. Legalábbis anyuka tett arról, hogy gyermeke lelki nyomorék legyen.

női lélek

Sokan úgy nyilatkoznak a nőkről, hogy a „gyengébbik nem”, a nők „törékenyek”. Pedig ez korán sincs így. A nők rendkívül erős teremtmények. Főleg akkor, ha már Édesanya szerepbe kerülnek. Akkor már igazi Anyatigrisekké válnak. Foggal, körömmel küzdenek azért, ami számukra a legfontosabb, a Gyermekük.

előítélet

Szörnyű és valahol undorító is. Attól függ, ki mennyire űzi. Mindenesetre, hogy még egy jelzőt írjak rá: elkeserítő. Ugyanis amióta világ a világ mindig is problémát jelentett az előítélet. Kétségkívül rengeteget változott már a helyzet ezzel kapcsolatban, hála az égnek. De még mindig nem eleget, és napjainkban ismét jelentős mértékben terítéken van ez a probléma. Sokkal szebb, élhetőbb, békésebb lenne ez a világ, ha az emberek többé nem lennének előítélettel egymás iránt.

jobban szeretlek, mint te engem

Szeretheti egy pár ugyanannyira egymást? Vagy ez lehetetlen és az egyik valóban jobban szereti a másikat? Különben is, miért baj, ha mondjuk a nő vagy a férfi szeret jobban? Attól miért lesz a másik szerelme kevésbé értékes? Miért kellene attól rettegni, hogy akkor el fog hagyni bennünket? Egyáltalán miért kell a szerelemből versenyt csinálni? Nem az a lényeg, hogy szeretjük egymást?

valódi nő

Előszeretettel szidjuk a férfiakat. Hazugok, megbízhatatlanok, nem tudják kordában tölteni a kobrájukat, sokuk még alkoholista is, bunkó, hímsoviniszta és nem becsüli eléggé a női nemet. Hosszasan lehetne sorolni a „bűneiket”. Sokszor teszünk úgy, mintha mi nők állnánk az emberiség csúcsán, mert olyan kivételesek, különbek vagyunk a férfiakhoz képest. A francokat! Gyakran még nagyobb trógerek vagyunk…

prostituált lány

Gondolj csak bele: van egy gyönyörű, huszonkét éves lányod. Egyetemre jár és egy szép napon angol-olasz szakos tanár lesz belőle. Az egyetem mellett pedig dolgozik és szövegeket fordít. Abban a hitben vagy, hogy minden a legnagyobb rendben van, hiszen látszólag, boldog, elégedett és sosem kér vagy fogad el pénzt. Erre egy szép napon kapsz egy borítékot, nincs megcímezve, még a neved sem szerepel rajta. Kinyitod és a lányod fehérneműs és meztelen fotói vannak benne és hozzá egy üzenet: a lányod egy kurva.

érzelmileg fogyatékos

Ha ebből a szempontból közelítjük meg, akkor nem is csoda, hogy el van cseszve ez a generáció és a jelen világ is. Rengeteg az érzelmileg fogyatékos ember. A legrosszabb benne az, hogy a legtöbben még csak nem is tudják magukról, hogy azok. Talán vannak, akik sejtik, mert depisek, de a legtöbben azt hiszik, hogy teljesen normálisak és az, amit csinálnak. Pedig valójában betegek és képesek ránk ragasztani a nyavalyájukat.

pasi a haverokkal

Volt egyszer egy pasim. Imádni való volt, amikor kettesben voltunk, vagy esetleg a rokonokkal találkoztunk. Mindig illemtudó, kulturált, kedves, ugyanakkor talán kicsit halk szavú is volt. Mondjuk kettesben mindig jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Én megnéztem az ő akciófilmjeit, ő meg velem a „csajosabb” filmeket. De mikor a barátival találkoztunk, annyira kifordult magából, hogy rá sem lehetett ismerni, és nem a pia miatt, mert a legtöbbször józanul is egy paraszt lett belőle.

ne dolgozz, inkább tanulj

Réges-régen, valahol egy messzi-messzi galaxisban még az volt a szokás, hogy az embert már egészen kisgyerekkorában rászoktatták a munkára. Az ügyes kis kacsóival megtanult mosogatni, söpörni, majd ásni, földet művelni. De legalábbis ifjú korában azt mondták neki, iskola előtt-után segítsen be otthon vagy menjen dolgozni, legalább egy-két alkalommal. Hadd szokja. Így lesz belőle becsületes, tisztességes ember. Ma meg már a szülő inkább azt mondja: Édes fiam, ne dolgozz, ne csinálj semmit, te csak tanulj. Na, de ez valójában kinek jó?

öröklés

Nagyon durva családi történetet meséltek nekem. Sokféle embertípussal találkoztam már, sokféle történet hallottam, néha már úgy hiszem, nem tudnak meglepni, de megint rápacsáltam, mert csak sikerült. Adott egy fiatal pár, akik albérletben élnek, és igencsak kilátástalan az anyagi helyzetük, de legfőképpen azért, mert nem is törekszenek arra, hogy dolgozzanak. Inkább arra várnak, hogy a gazdag nagymama meghaljon, és végre örökölhessenek…