Szerencsére az esetek többségében fennakadás nélkül zajlik a szülés, vagy ha akad is komplikáció, azon ma már jó eséllyel tud segíteni az orvostudomány anélkül, hogy kárt okoznának az anyának vagy a babának. Ám sajnos vannak olyan helyzetek, amikor ők sem tehetnek csodát. Olyankor pedig dönteni kell. Te vagy a babád? A feleséged vagy a gyermeketek?

Léla a bölcsiben egy családi program alkalmával bevallotta, hogy ő szájon szokta puszilni a gyermekét. Mindennek elhordták. Megkapta, hogy ez egy beteg, perverz, undorító dolog. Teljesen lesokkolódott, ugyanis őt is szájon puszilták a szülei, de még a férje is így nőtt fel. Ma pedig békát, kígyót mondanak rá és azzal jönnek: szexuális zaklatja a gyerekét. Valóban így lenne vagy az emberek túlozták el a dolgot?

Matilda és férje Miki, már öt éve próbálkoztak azzal, hogy összehozzanak egy babát. Mindig csak nagy sokára sikerült Matildának megfogannia és mindkét alkalommal elvetélt. Már kezdtek különböző alternatívákon gondolkodni, mikor harmadszorra is sikerült. De sajnos megint nem szolgált jó hírekkel az szülész-nőgyógyász…

Viccen kívül. Ugyanis minden esély megvan rá. Persze csak ha szeretnéd, illetve apuka is elég vállalkozószellemű. De most komolyan: látod magad előtt, hogy a férjed szoptatja a babátokat? Hogy éreznéd magad? Egyáltalán mit gondolsz, milyen hatással lenne az utána a gyerekre? Meghálálná magát az apukás szoptatás vagy csak sérült lenne tőle a csemete?

Közös fürdőzés a csemetével. Egyesek szerint ez a világ legtermészetesebb dolga. Egyrészt remek játék, szórakozási lehetőség, másrészt pedig kapcsolatépítésnek sem utolsó. Mások viszont a gondolattól is elborzadnak és messzire elkerülik annak lehetőségét, hogy pucérkodjanak a gyerekük előtt vagy például anyuka kínosan figyel arra, hogy lánygyermeke semmilyen körülmény között ne láthassa meg apu felszerelését. Szerinted melyik viselkedés az egészséges?

Én is így nőttem fel. Már-már börtönben, mert az anyám túlságosan féltett. Tudom, hogy nem azért mondott olyan sokszor nemet és nem engedett sehova, mert gonoszkodni akart, nem akarta, hogy boldog legyek, hanem mert féltett. Hiszen mindig mondjuk: annyi rossz dolog történik ebben a világban. Igen, jó az, ha egy anya nem ereszti szélnek a gyerekeit, meg tojik rájuk nagy ívből. De mégis, hol van a határ? Meddig egészséges, normális az aggodalma, szeretete és mikortól válik betegessé?