Móni a múlt hónapban wellnessezni volt a férjével úgy, hogy már a hetedik hónap járt. Álmában sem gondolta volna, hogy megszólják érte. Rengetegen megbámulták, de csak egy volt olyan bátor, hogy szóvá tegye neki, mikor nem volt ott a férje: „Nem szégyelli magát, hogy mutogatja a terhes hasát? Maga szerint ki kíváncsi erre?”

Kittinek van egy hét és egy négy éves kisfia. A legkisebb gyermeke, András, autista. Pontosabban, szakszóval illetve autizmus spektrumzavarral diagnosztizáltál háromévesen. Mikor kiderült, elsőként tragédiaként fogta fel a hírt a férjével. Nem is maguk, hanem a gyerekük miatt. Úgy érezték, búcsút inthetnek egy szép jövőnek, amit megálmodtak neki, hiszen egy autista gyerekkel az élet minden, csak épp nem könnyű.

Több gyerekes családnál is megfigyeltem, sőt: mesélték. A gyerkőcök sokszor haragszanak az anyjukra, gonosz hárpiaként tekintenek rá. Vele ellentétben apa a szent, a laza, a csodáscsávó. Pedig ha jobban megfigyeli őket az ember, Anya valójában nem gonosz, csak óvatos, nevel és odafigyel. De érthető, miért bánt ez sok anyukát, hogy a gyerekük őket látja a megtestesült gonoszságnak.

Kornélia 35 éves és nemsokára egy éves lesz a kisbabája. Ez idő alatt ideális esetben már bőven vissza kellett volna nyernie eredeti alakját, ami nem következett be. Hónapok óta elszántan küzd azért, hogy sikerrel járjon, mert egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében és igen, tart attól, hogy a férje nem fogja kívánni.

Sajnos a jelenség olyan gyakori és elterjedt, hogy már neve is van. Az iskolai szekálást bullyingnak, míg az internetes zaklatást cyberbullyingnak nevezik. Az UNICEF statisztikai adataiból az derül ki, hogy Magyarországon a diákok 51%-a szenvedett már el valamiféle iskola erőszakot, legyen az testi vagy lelki bántalmazás. De nem kellenek számok se, elég megkérdezni pár szülőt, hogy az ő gyerekét is bántják-e az iskolában. Te mit tennél, ha kiderülne, hogy a tiédet szekálják?

Voltam már fültanúja olyan beszélgetéseknek, mikor anyuka vagy apuka azt mondta, hogy: „Nem lehetsz autószerelő kislányom, mert azt a fiúk csinálják! Válassz valami mást.” Vagy: „Nem lehetsz fodrász fiam, mert az nem illik egy férfihoz. Nem akarsz inkább programozó lenni vagy ügyvéd? Ezek is szép szakmák.” Na, ezekkel a kijelentéssel támogatjuk a gyereket vagy derékba törjük az életet?