Nagymamáink és szüleink is szeretik, ha minél több unoka van a családban.  Ki ne szeretné a gyermekeket? Egy gyermek magányos lehet, ha több van, akkor esetleg egymást vagy a családot is tudják segíteni, nem beszélve arról, hogy milyen jó hangulatot és mennyi szeretetet tudnak varázsolni a hétköznapjainkba.

Nagyon sokszor hallottam már ezt. Leginkább nők szájából, de előfordult már férfiakéból is. „Csak azért nem hagyom el a férjemet, mert nem akarom, hogy a gyermekem apa nélkül nőjön fel.” Azok, akik ezt vallják, képesek bevállalni, hogy akár tíz vagy annál is több éven keresztül szenvedjenek a partnerük mellett. De vajon felteszik maguknak a kérdést: biztos ez kell a gyereknek?

Kérdezte tőlem egy anyuka, mivel azt tapasztalta, hogy meglehetősen vegyes fogadtatású lett a könyv. Több ismerőse is megrendelte, de sokan csak kíváncsiságból, hogy ők maguk elolvassák. Végül követte a példájukat és ahogy a többiek, ő maga is elbizonytalanodott: érdemes olvasni a Meseország mindenkié c. könyvből a gyereknek vagy sem?

Azt hiszem, hogy anyának lenni az egyik legkeményebb meló a világon. És most nem csak arra gondolok, amikor még pici a baba, és te hullafáradtan, az álmosságtól és kimerültségtől majdnem összeesve ringatod a gyereket órákon át hajnalban, és nem is arra, amikor a hisztikorszakba lépő, addig angyalként viselkedő gyermeked teljesen kifordul önmagából. Pedig tudjuk jól, hogy ezek már önmagukban is elég megterhelő dolgok.

Móni a múlt hónapban wellnessezni volt a férjével úgy, hogy már a hetedik hónap járt. Álmában sem gondolta volna, hogy megszólják érte. Rengetegen megbámulták, de csak egy volt olyan bátor, hogy szóvá tegye neki, mikor nem volt ott a férje: „Nem szégyelli magát, hogy mutogatja a terhes hasát? Maga szerint ki kíváncsi erre?”

Kittinek van egy hét és egy négy éves kisfia. A legkisebb gyermeke, András, autista. Pontosabban, szakszóval illetve autizmus spektrumzavarral diagnosztizáltál háromévesen. Mikor kiderült, elsőként tragédiaként fogta fel a hírt a férjével. Nem is maguk, hanem a gyerekük miatt. Úgy érezték, búcsút inthetnek egy szép jövőnek, amit megálmodtak neki, hiszen egy autista gyerekkel az élet minden, csak épp nem könnyű.