Közös fürdőzés a csemetével. Egyesek szerint ez a világ legtermészetesebb dolga. Egyrészt remek játék, szórakozási lehetőség, másrészt pedig kapcsolatépítésnek sem utolsó. Mások viszont a gondolattól is elborzadnak és messzire elkerülik annak lehetőségét, hogy pucérkodjanak a gyerekük előtt vagy például anyuka kínosan figyel arra, hogy lánygyermeke semmilyen körülmény között ne láthassa meg apu felszerelését. Szerinted melyik viselkedés az egészséges?

Én is így nőttem fel. Már-már börtönben, mert az anyám túlságosan féltett. Tudom, hogy nem azért mondott olyan sokszor nemet és nem engedett sehova, mert gonoszkodni akart, nem akarta, hogy boldog legyek, hanem mert féltett. Hiszen mindig mondjuk: annyi rossz dolog történik ebben a világban. Igen, jó az, ha egy anya nem ereszti szélnek a gyerekeit, meg tojik rájuk nagy ívből. De mégis, hol van a határ? Meddig egészséges, normális az aggodalma, szeretete és mikortól válik betegessé?

„Kandida, hagyd már békén Deneriszt! Inkább szólj Dzsasztinnak meg Anakinnak, hogy 10 perc múlva indulunk a suliba!” Lehet, hogy most nevetsz (vagy szörnyülködsz), de ez a beszélgetés simán megtörténhet! Évről-évre egyre hajmeresztőbb neveket lehet adni a gyereknek, és persze a szülők gyakran a kedvenc sorozatukból vagy filmjükből inspirálódnak. Beszarás.

Nők között valahogy természetes ez a kérdés. Legalább egyszer egy baráti találkozón felmerül, elvégre a legtöbb nőt foglalkoztatja az anyaság és érzékenységük lévén jobban beletudják képzelni magukat egy-egy szituációba. Nálunk is egy ilyen kerekasztalos csajos beszélgetésen merült fel ez a kérdés: Ha megtudnád, hogy a kisbabád várhatóan valamiféle betegséggel, testi rendellenességgel vagy szellemi fogyatékossággal fog születni, megszülnéd vagy elvetnéd?

Megismered a férfit, megtudod, hogy elvált és van egy gyereke. Ha ez egy nőt nem riaszt el azonnal, úgy van vele: no para. Ha pedig nagy a szerelem, akkor aztán jöhetnek a hetes ikrei is, mindegy is, csak legyen tiéd férfi vagy éppen nő. Na, igen ám, de mikor elérkezik a gyakorlati rész, hogy együtt vagytok annyi ideje, hogy bemutassa neked a gyerekét, ha addig nem szólalt meg benned a kisördög, akkor talán akkor fog: ez a kölyök a párom ex-nejétől van. Gyűlölöm.

Előbb csak az tűnt fel neki, hogy kedvetlen a 14 éves lánya. Egyre ingerlékenyebb, könnyen felkapja a vizet, nem akar beszélgetni. Azután jött az, hogy nem kért többet a kedvenc nasijaiból, pedig oda volt a nutellás palacsintáért, meg a pudingos gofriért. Azután pedig már a vasárnapi ebédnél fintorgott a csirkepörköltre, a rántott húsra, de még a milánói makaróni nagyját is ott hagyta. Éva kezdte azt hinni, hogy beteg a lánya…