Matilda és férje Miki, már öt éve próbálkoztak azzal, hogy összehozzanak egy babát. Mindig csak nagy sokára sikerült Matildának megfogannia és mindkét alkalommal elvetélt. Már kezdtek különböző alternatívákon gondolkodni, mikor harmadszorra is sikerült. De sajnos megint nem szolgált jó hírekkel az szülész-nőgyógyász…

 

 

down koros gyerek 01

Kép: tebcap.com

 

Végre ismét pozitív volt a teszt. Újra felcsillant a remény. Ám ettől még nem mertük magunkat teljes egészében beleélni. Már így is hegyekben álltak a babaholmik, a játékok, mégsem mertünk elkezdeni komolyabban rendezkedni. Így is csak azért nem pakoltuk el őket, hogy motiváljon bennünket és ne felejtsünk el hinni abban, hogy nekünk is sikerülhet, akár természetes úton, akár lombikprogrammal, vagy bármilyen más módszerrel. Mindenre vevők voltunk.

 

De teltek-múltak a hetek és úgy nézett ki, hogy a baba megmarad. Lelkesen szedtem a vitaminokat, és persze annál is lelkesebben kezdtünk el tervezgetni. Egészen addig, míg a 12. héten meg nem jött a teszt eredménye. Kiderült, hogy a magzat Down-kóros. Egy világ tört össze bennünk, ahogy az orvos azt mondta, hogy ez 90%-ban biztos. Felajánlotta, hogy elvégez még néhány vizsgálatot és persze mi abban bíztunk, hátha tévedés történt, összecserélték a véremet máséval vagy egyszerűen csak hibás volt a teszt.

 

Nem tévedett. Nem történt hiba. Az összes többi vizsgálat és az ultrahang is bebizonyította. A születendő gyermekem Down-kóros. A doktor azt javasolta menjünk haza és gondoljuk át, hogy szeretnénk-e megtartani a babát. Előtte elmondta, hogy várhatóan milyen lesz az élet egy Down-szindrómás gyerekkel. Értelmi fogyatékossága miatt tanulási nehézségekkel fog küzdeni, jóval több odafigyelésre lesz szüksége és speciális iskolára, gondozásra. Van, amelyik képes önálló életet élni, más viszont erre képtelen. Egyharmada ráadásul súlyos szívrendellenességgel szokott születni. Mindenképpen komoly felelősséggel jár Down-kóros gyereket nevelni. De lehet normális élete. Neki is és nekünk is.

 

down koros gyerek 02

 

Aznap álomba sírtam magam. Nem akartam elhinni, hogy nagy nehezen összejön a gyerek, erre kiderül, hogy beteg. Nem tudtuk, mitévők legyünk. Arra gondoltunk, egy gyerek önmagában is nagy felelősség. Na, de egy beteg gyermek? Bár még így is benne volt a pakliban, hogy elvetélek, mivel a 30%-a az ilyen magzatoknak elmegy. És ha nem? Vállaljuk be? Ne tegyük? Elég erősek vagyunk mi ehhez? Ha elvetetem, utána mikor esek újra teherbe? Mi van, ha a következő is Down-kóros lesz és egyet már elhajtottam? Mi lesz, ha utána egyáltalán nem leszek terhes? Képesek vagyunk mi kellő türelemmel és odaadással felnevelni egy beteg gyermeket?

 

Ezeken a kérdéseken járt az eszünk. Szinte minden nap újra és újra átrágtuk őket. Nagyon féltünk attól, hogy rossz döntést hozunk. Bár a férjem valahol azt sugallta, hogy mivel én szülöm meg, legyen az én döntésem, és hogy bármit döntök, mellettem áll. Ettől csak még nagyobb lett rajtam a nyomás. Végül úgy hoztuk meg a döntést, hogy a rengeteg informálódást követően találkoztunk néhány olyan családdal, akiknek szintén Down-kóros gyerekük van. Volt, akin látszott, hogy szenved, hogy teher neki. De másoknál… olyan volt, mintha nem is lenne beteg a gyerek. Ugyanolyannak tűnt, mint a többi, csak a külseje meg beszéde volt más. Egészséges és boldog volt. Olyan felnőttekkel is találkoztunk, akiknek állásuk van, párjuk és külön albérletben laknak. Teljes életet éltek.

 

Talán ez segített meghozni a döntést. Gyerekre vágytunk, kettő elment, a harmadik beteg. Lehet, hogy ez nem véletlen, ennek így kell lennie. Mindketten a sorsszerűséget láttuk benne. Szerencsére stabil házasságban élünk és arra gondoltuk, bármi is történjen, kibírjuk és együtt mindennel megküzdünk.

 

Így született meg Hajnalka. Ma ötéves és imádjuk őt. Sokszor mikor elalszik vagy ránézünk hangosan, vagy szavak nélkül, de azt beszéljük: nem bántuk meg. Egyetlen napot sem. Pedig voltak és tudom is, hogy lesznek még kemény, rázós napjaink. Álltunk már az idegösszeroppanás és a kétségbeesés határán. Nemcsak a tanulási nehézségei miatt, hanem megpróbáltuk először egy sima óvodában elhelyezni, ahol a többi gyerek sokszor kiközösítette, nem akartak vele játszani és néhányuk még ki is csúfolta. Szörnyű időszak volt. Utána döntöttük úgy, hogy átvisszük egy speciális óvodába.

 

down koros gyerek 03

 

De mikor megzuhannánk, olyankor Hajni jön, megölel, megpuszil bennünket, mint aki tudattalanul is hálás azért, hogy nem mondtunk le róla.

 

Igazából a maga módján okos, ügyes és jó humorérzéke van. Rendkívül érzékeny, hatalmas szíve van. Sohasem volt önző vagy érzéketlen másokkal szemben. Mindig mindenét megosztja más gyerekekkel. Ha látja, hogy valakinek rossz a kedve, odamegy hozzá, megkérdezi mi a baja és megpróbálja jobb kedvre deríteni. Egyébként hihetetlenül életvidám gyerek, rengeteget mosolyog és kimondottan pozitív a kisugárzása. Áldott jó lélek. Néha egy-egy rossz nap után, mikor hazaérünk a munkából – illetve már csak a férjem - ő az, aki fényt csal az életünkbe. Csupa szeretet, mint aki képtelen bárkire is haragudni, neheztelni, pedig sokszor csúfolták már és persze a mai napig megbámulják. De ő azt mondja: szeret különleges lenni.

 

Egy éve pedig született egy kistestvére. Teljesen egészséges. Nem volt bennünk rossz érzés, hogy de Hajni miért nem az és hogy mégis el kellett volna hajtani őt. Ugyanúgy szeretjük mindkét gyermekünket és Hajni is imádja a kisöccsét, Albertet. Egyszóval, boldogok vagyunk így és nem bántunk meg, hogy megtartottuk Hajnit. Úgy érzem, a mi életünk, családunk is szinte ugyanolyan, mint bárki másé, ahol nincsen beteg gyerek. Bizonyos értelemben átlagos család vagyunk, de Hajnit átlagon felülinek érzem, mert valóban különleges.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Megrontom a gyereket azzal, ha együtt fürdök vele?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!