Én is így nőttem fel. Már-már börtönben, mert az anyám túlságosan féltett. Tudom, hogy nem azért mondott olyan sokszor nemet és nem engedett sehova, mert gonoszkodni akart, nem akarta, hogy boldog legyek, hanem mert féltett. Hiszen mindig mondjuk: annyi rossz dolog történik ebben a világban. Igen, jó az, ha egy anya nem ereszti szélnek a gyerekeit, meg tojik rájuk nagy ívből. De mégis, hol van a határ? Meddig egészséges, normális az aggodalma, szeretete és mikortól válik betegessé?

 

 

gyereket ovni a szeltol 01

Kép: pinterest.com

 

Vannak anyák, akik majdhogynem szó szerint halálra aggódják magukat. Már az első perctől kezdve. Úristen, a gyerek a szájába vette a piszkos kezét, tutira összeszedett valami halálos kórságot. Jobb, ha nem is járnak le a játszótérre a többi gyerek közé, nehogy elkapja a tetveket meg a többi szörnyűséget. Inkább ne igyon tejet, mert annyi rosszat hallani a tejről. A póráza csak két méterig terjed, mert ha annál tovább megy, tuti elrabolják vagy elüti egy autó.

 

Igen, ezek jogos félelmek, van alapjuk, de éppenséggel gyakran eltúlozzák őket. Egy anya hajlamos mindent felnagyítani és mások tapasztalatait is úgy értelmezni, hogy tutira az fog velük is történni. Igaz, hogy a gyereknek határokat, szabályokat kell szabni. Igaz, hogy figyelni kell rá. De mindezt úgy, hogy közben ne fojtsuk meg, hogy ne okozzunk neki lelki sérülést és hogy felnőtt korára ne gyűlöljön meg bennünket.

 

Persze, mindig benne van a pakliban, hogy a gyerek nem érti majd meg az anyját és a szüleinek a tetteit, max mikor ő is szülő is lesz. De legyünk őszinték: létezik az anyai túlféltés. Amikor nem vesszük észre, hogy a félelmeink fölénk kerekedtek és azok irányítanak bennünket. Vagy mikor éppenséggel a szeretetünk az, ami fojtogatóvá válik. Hiszen az sem sokkal egészségesebb, amikor a gyerek épp csak beveri a buksiját, még csak egy tisztességes púpja sem nőtt, de úgy teszünk, mintha lyukas lenne a koponyája és rohanunk vele az orvoshoz vagy agyon babusgatjuk. Az sem jobb, ha mindent megcsinálunk a gyerek helyett, hogy neki ne keljen, mert azt hisszük, attól lesz boldog, ha mindig mi kötjük be a cipőfűzőjét vagy ha nem tanul meg maga után összepakolni.

 

gyereket ovni a szeltol 02

 

Lehet, hogy akkor boldog lesz, de azzal együtt egy sérült, és igencsak elkényeztetett felnőtt lesz belőle, aki utána folyton kapja a pofonokat az élettől és nem fogja érteni, miért rúgják ki mindenhonnan, miért nincs egy értelmes kapcsolata. Hiszen az anyja azt tanította neki, hogy ő egy herceg(nő) és mindent megkaphat. Normális, ha kiszolgálja őt a világ.

 

Ugyanígy csalódásokra számíthat az a túlféltett gyerek is, aki soha nem alhatott a barátainál, nem mehetett osztálykirándulásokra, akit egész életében korlátok közé szorítottak és folyton csak „nem”-et kapott. Felnőttként egy önbizalomhiányos szerencsecsomag lesz, aki fél majd a világtól, az emberektől, attól, hogy feszegesse a határait és lábtörlőnek használják majd. Rosszabbik esetben meg mikor kiszabadul otthonról, utoléri a lázadó korszak, átadja magát az élvhajhászásnak. Vadul igyekszik majd behozni a lemaradást és a legőrültebb dolgokban is benne lesz. Aztán lehet éjfélkor elmenni a kerületi rendőrkapitányságra a gyerekért, akit garázdaságért bevittek.

 

Jó, talán most már nyilvánvalónak látszik, hogy ügyesen kell „trükköznie” egy szülőnek, ami nem könnyű. Nem könnyű határokat szabni, de ugyanakkor engedni is, hadd bontogassa életünk fénye a kis szárnyait. Persze esetek többségében a szülő olyankor is retteg, de legalább engedi. Képes legyőzni önnön félelmeit és engedi a gyereknek felfedezni a világot, illetve nem árasztja el végtelen szeretettel, hanem hagyja, hogy a jót, a rosszat megtapasztalja és önállósodjon. Az agyon babusgatástól nem fog fejlődni. Kell szeretni, kell félteni, de ésszel. Kevés az a szülő, aki bátran meri engedni, hogy a gyerek szabadnak is érezze magát. Pedig egyáltalán nem rossz szülő az, aki nem akarja folyton pórázon tartani a gyerekét, hanem teret ad neki.

 

gyereket ovni a szeltol 03

 

A gyereket biztos kezekkel, folyamatosan kell irányítani, terelni és már gyerekként megtanítani neki, hol a vannak a határok. Apránként egyre több bizalmat szavazni neki és megtanítani olyan dolgokra, mint a felelősség, a biztonság. Mikor eljutunk a legkényesebb időszakhoz, a serdülőkorhoz, a híres tini küszöbhöz, akkor valamivel még több teret kell neki adni. Olyankor sem szabad róla egészen levenni a kezünket, de akkor kell aztán igazán rugalmasnak mutatkozni. 14-16 évesen már hadd legyen többet a barátaival.

Óvatosnak kell lenni, hogy megkezdődjön a leválási időszak a szülőről, mert tetszik vagy sem, de ez az egészséges, nem köthetjük örökké a szoknyánkhoz. Ahelyett inkább beszéljünk neki időben a cigi, az alkohol veszélyeiről és majd idővel kapja meg a szükséges szexuális felvilágosítást. Vagyis mindig időben készítsük fel a gyermeket az éppen aktuális történésekre, amik érhetik, amikkel találkozhat.

 

Persze minden gyerek más és más. Van, aki eleve több figyelmet igényel, más kevesebbet. Ugyanez igaz a szeretetre is. Az egyik gyerek jobban megállja a helyét egyedül, a másik kevéssé. Ezért kell mindig „személyre szabottan” kezelni a gyerkőcöt. Ugyanakkor az is igaz, hogy minden szülőnek más jött be. Az egyik hamarabb szavazott több bizalmat és teret a gyereknek és nem lett baj belőle. De sose mások tapasztalatai nyújtsanak nekünk alapot, mert neki is más gyerekei vannak és nekünk is.

 

 

Úgyhogy nem elég a nevelés ideje alatt csak a gyerekre figyelni. Magunkra is kell koncentrálni, hogy tetteinkkel ne árthassunk a gyereknek. Mert nem csak a fizikai bántalmazással lehet, hanem a  túlféltéssel és agyon szeretgetéssel is. Ezért talán a legjobb tanács az lehetne: haladjunk kis léptekben és figyeljünk oda gyermekünk igényeire, ne csak a saját lelki nyugalmunkra.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Olyan nevet adj a gyereknek, amiért nem gyűlöl meg!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!