Neveletlen a gyerek. – ezt bizony roppant könnyű kijelentenie egy kívülállónak, de még a rokonoknak, barátoknak is. Mindig könnyebben ítélkezünk a másik gyereke fölött, de a szülőket is ugyanilyen lazán lehet becsmérelni. És kinek a dolga lenne megnevelni egy iskoláskorú gyereket? Ez itt a kérdés!

 

 

szulo vagy tanar gyerekneveles 01

Kép: sohu.com

 

Egy neveletlen gyerek szinte mindenki környezetében akad. Amelyik tiszteletlen, nem törődik a szabályokkal, azzal, amit az anyja vagy apja – vagy egyszerűen a szülei – mondanak neki. Gonoszkodó, önző a gyerektársaival szemben vagy nyilvánosan túrja az orrát és a fikuszával rohangál a plázában. Mindig felmerül ilyenkor a kérdés: ki tehet erről?

 

Elsősorban a szülő. Mert lássuk be: az ő gyereke, nem a tanáré. Ő szülte, ő van vele kicsi korától kezdve, márpedig a gyerek valahol egy másológép, azt tanulja el, amit lát, amit megtanítanak neki. Ha nem a szülőtől, akkor majd mástól. De lényeg, ami lényeg, hogy a szülők viselkedése ad mintát a gyereknek, hogyan viselkedjen.

 

Vagyis azt feltételeznénk, hogy mire a gyerkőc eljut az iskolába, már valamelyest „fel van építve”. Tudja az alapvető illemszabályokat, meg egyáltalán bizonyos szabályokat, és odafigyel a viselkedési normákra. Merthogy mi mind közösségben élünk és a közösségeinknek megvan a maga viselkedési normája. Ezekre a normákra, illetve szabályokra van szükség, hogy együtt tudjunk élni ezen a bolygón, meg együtt tudjunk dolgozni. Más vonatkozik a felnőttekre a melóhelyen és más a gyerekekre az iskolában. De… ha jobban belegondolunk, minket felnőtteket sem a főnökünk nevel meg. Ellenben irányt mutathat mit vár el, és megismertetheti velünk a munkahelyünk házi rendjét, amitől minden flottul fog menni. Ez alapján, ha jobban belegondolunk, a tanár is ennyit tehet. Az ő feladata az, hogy tanítson, átadja a tudást és persze ismerteti a gyerekkel a szabályokat.

 

szulo vagy tanar gyerekneveles 02

 

 

Tehát nem nevelőről beszélünk. Igen, régen voltak – jól is elsültek meg és nem is – de ha ma egy általános suliban tanul a gyereked, ott tanár van és nem nevelő. És akkor itt gondolkodj el azon, hogy valóban jó bölcs dolog lenne az, ha a tanár nevelné meg a gyerekedet? Mi van, ha teljesen más értékrendszerrel bír, mint te? Biztos jó ötlet az, ha esetleg csak azt érjük el, hogy összezavarjuk a gyereket azzal, hogy mást tanít a szülője és mást a tanár? Ha nevelésről van szó, nem lehet kérdés: jobb, ha a szülő neveli meg a gyerekét. A tanár adhat tanácsot, intelmet a szülőknek és a gyereknek is. De ne tőle várjuk azt, hogy ne csak rajzot tanítson, hanem meg is nevelje. Helyettünk.

 

Lehet erre azt mondani, hogy de a tanár van ott vele a suliban. És bizonyára az a tanár látja, hogy Pityuka húzza a Lili haját, rá is fog szólni. Legalábbis, akik nem rühellik valamiért a munkájukat vagy a gyerekeket, akkor az nem fogja hagyni, hogy a Szandika úgy beszéljen Zsanival, mintha valami ribanc lenne. Hanem közbelép, elmondja mit vétett, mit rontott el, hogy miért rossz és azt is elárulja mi a helyes, mit kellene tenni. De ettől még nem várható el, hogy akkor a tanár nyolcadikra vagy középsuli végére embert faragjon a gyerekből. Pláne akkor, ha a szülő hátradől és nem tanít semmit a gyereknek.

 

Viszont talán a legeslegjobb opció az, ha a szülők összedolgoznak a tanárral. Ehhez venni kell a fáradtságot, megjelenni a szülőin vagy akár azon kívül is időről-időre elbeszélgetni a tanárral. Ugyanis így összetudnak dolgozni, megbeszélhetik mi a teendő Áronkával, ha megint bemosott a Palkónak vagy bemutatta a középső ujját a tanárnak. Így ha mindketten-hárman következetesen bánnak Áronkával, akkor jó esély van arra, hogy előbb-utóbb megtanulja a leckét. Ha a szülő nem szarik bele és otthon valóban neveli a gyerekét, ugyanis sajnos vannak szülők, akiket nem izgat a gyereknevelés úgy vannak vele: olyan lesz, amilyen.

 

szulo vagy tanar gyerekneveles 03

 

Úgyhogy a tanárra nem úgy kell tekinteni, mint Isten ostorára, hanem úgy, mint segítőre, aki a mi küldetésünket támogathatja meg. Nem fogja helyettünk nevelni a gyereket, de megteheti, hogy besegít nekünk. Vagyis azon szülők, akik a kibúvót keresik arra, miért vannak magatartásgondjai a gyerkőcüknek, ne a tanárra próbálják kenni a dolgot, hanem nézzenek magukba, hiszen a gyerek elsősorban olyan, amilyennek a szülei nevelik, illetve azt teszi, amit otthon lát. Különben is, ne az legyen már a célunk, hogy hárítsuk a felelősséget, hanem vállaljuk fel. A mi csemeténk, a mi dolgunk jó embert faragni belőle. A gyerek mindig feszegetni fogja a határait és időről-időre mindig csinál majd valami bolondságot, nem kell ehhez feltétlenül súlyosan viselkedészavarosnak lennie vagy olyannak, aki komoly magatartás problémákkal küzd. De minden negatív húzását minősíteni kell, nem szabad szemet hunyni azokon a megmozdulásain, amik később károsak lehetnek rá vagy a környezetére nézve. Ha hagyod, hogy önző módon viselkedjen, nagykorára is az lesz és rengetegen fogják rühellni amellett hogy problémásak lesznek a kapcsolatai. Ezt szeretnéd?

 

Hogyha nem, akkor gondolj bele abba, mit csinálsz – vagy mit nem – és szép lassan, mikor a helyzet is adja magát, nevelgesd a gyermekedet, hogy tudja, mi a helyes.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Megtennéd, hogy nem szólsz bele abba, hogyan nevelem a gyerekemet?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!