Réges-régen, valahol egy messzi-messzi galaxisban még az volt a szokás, hogy az embert már egészen kisgyerekkorában rászoktatták a munkára. Az ügyes kis kacsóival megtanult mosogatni, söpörni, majd ásni, földet művelni. De legalábbis ifjú korában azt mondták neki, iskola előtt-után segítsen be otthon vagy menjen dolgozni, legalább egy-két alkalommal. Hadd szokja. Így lesz belőle becsületes, tisztességes ember. Ma meg már a szülő inkább azt mondja: Édes fiam, ne dolgozz, ne csinálj semmit, te csak tanulj. Na, de ez valójában kinek jó?

 

ne dolgozz tanulj 01

Kép: Facetofeet.com

 

Egyik véglet sem jó, mint ahogy általában igaz ez az összes végletre. Nem jó, ha a gyereknek nincs gyerekkora, mert állandóan dolgozik. Nem szabad kimaradnia a játéknak, a szórakozásnak és persze a tanulásnak sem. Ám ugyanúgy nem egészséges az sem, ha mást sem csinál, csak tanul, játszik, az ég egy adta világon semmilyen más egyéb kötelezettsége sincs. Ugyanis az előbbi esetben jó esély van arra, hogy a gyerek felnőtt korára lelki sérült lesz és mellette még buta is. De az is benne van a pakliban, hogy egy becsületes, tisztességes ember, aki nem veti meg a munkát.

 

Amíg reménykedhetünk a csodában, hogy a gyerekünk egy zseni lesz, azt sem lehet mellette kizárni, hogy egy életképtelen lusta disznó válik belőle, aki a szülei nyakán fog élni még negyvenéves korában is.

 

Márpedig manapság sok szülő ebbe az irányba megy el. Kétségkívül a tudás érték – mindig is az volt és – fiú, lány számára fontos, hogy tanult legyen és képzett, hiszen rengeteg hasznos, jól fizető és szép állás van, amit bárki betölthet. Leszögezhetjük, fontos a tanulás, és nemcsak azért, hogy sikeres felnőtt legyen a gyerekből vagy megtalálja a rák ellenszerét – bár az sem lenne utolsó – hanem azért, hogy kulturált legyen, nem pedig holmi bunkó paraszt. Általános alapműveltségre mindenkinek szüksége van, legalábbis jó lenne, ha mindenki bírna annyival…

 

ne dolgozz tanulj 02

 

De az a kérdés, jó-e az, ha a gyereket hermetikusan elzárjuk a világ elől olyan értelemben, hogy azt mondjuk a tízévesnek, hogy anya mindent megcsinál, helyetted is rendet rak, te csak játssz? Biztos jó ötlet lebeszélni a tinédzsert arról, hogy nyári szünetben valamilyen könnyű diákmunkát végezzen és inkább unja halálra magát a három hónap alatt? Vajon tényleg arra kell őket bíztatni a tizennyolc évest, hogy menjen egyetemre, tanuljon, majd te eltartod, és ne vállaljon még csak heti két nap munkát se?

 

Ugyanis az a legszebb, hogy sok fiatalban azért felmerül annak a vágya, hogy elmegy dolgozni, kipróbálja milyen is az a felnőtt világ. Ahelyett, hogy a szülő örülne neki, inkább le is beszéli róla, hogy Mucika maradjon veszteség és ne pazarolja a drága idejét meg energiáját a munkára. Majd ráér dolgozni harmincévesen, miután elvégezte az egyetemet és sikeres sebész meg híres ügyvéd lett belőle. Merthogy egyes szülők szeretik azt hinni, hogy a gyerekük csak híres és sikeres lehet már az első pillanattól kezdve, ahogy hozzávágják a diplomát. Elvégre ezért tanult…

 

De miért is? Azért, mert anyuka, apuka azt szeretné, hogy a gyerekük híres és elismert legyen? Mert az olyan jó lesz a gyereknek és ettől lesz boldog? Mint azt tudjuk, sok szülő szereti azt hinni: tudja, mi kell a magzatának. Nem mondom, hogy nincs így, de nem is minden esetben. Nem biztos, hogy a gyerekük is ugyanarra a megtervezett álomjövőre vágyik. Lehet, hogy kurvára nem akar orvos lenni vagy bankár, de az lesz belőle, mert a szülei hosszú éveken át eltartották, azt mondták az jól menő állás, sokat lehet vele keresni és ezért kellett annyit tanulnia. Merne is nemet mondani a gyerek, mindjárt megkapná, hogy hálátlan dög.

 

ne dolgozz tanulj 03

 

Tehát nem lehetünk olyan biztosak abban, hogy minden szülő valóban csak a gyerek érdekeit nézi és nem azt, hogy lesz mivel felvágni a rokonok előtt. Vagy, hogy a gyerek lesz az, aki beteljesíti az ő sorsukat és álmukat, ezáltal ő lesz a család diplomása építésze, ha már apukának anno nem jött össze.

 

Ilyen-olyan indíttatásból rendesen el lehet cseszni a gyereket, meg az életét, akár önzőek, akár önzetlenek a szándékaink. Talán pont akkor fog kiütközni az elcsesződés, amikor beteljesítette „sorsát” és csakugyan diplomás agytröszt lett. Megvan az esélye annak, hogy addigra igazi lelki nyomorék lesz, aki egész életében küzdött – és fog is – a megfelelési kényszerrel és aki talán egy szép napon rájön, hogy utálja azt, amit csinál és csak a szülei miatt lett belőle az, ami.

 

Ám az is lehet, hogy a gyerek nagyon nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mert nincs elég kitartás benne, esetleg esze és több évig fog nyűglődni az iskolában vagy akár ott is hagyja és ott fog állni a húszas évei közepén és rájön, hogy totálisan életképtelen. Nincs semmi munkatapasztalata és hiányzik belőle számos olyan készség, amit a munka segítségével elsajátíthatott volna. Mert akár tanár lesz belőle akár csak egy bolti eladó, meglehet, hogy egy-kettőre arra jut, hogy az élet szívás. Korán kel kelni, be kell járnia egy helyre dolgozni, van egy főnöke, aki kritizálja, leb*ssza, meg kell annak is felelne. A kollégái hülyék és csesztetik és alapból szar a munka. Minél később dobják a vízbe a gyereket, annál nehezebben fog megtanulni úszni. Minél jobban igyekszünk valamit távol tartani tőle, hogy az minél később következzen be, annál nagyobb lesz a csalódás, a sírás, és annál nehezebben fogja megszokni, megtanulni. Utána utálkozhat a gyerek is, hogy kibabráltak vele a szülei, mert mennyi mindent nem tanult meg, mivel magát az életet is meg kellene tanulni és ismerni, nemcsak azt, ami a könyvek lapjain szerepel.

 

ne dolgozz tanulj 04

 

És akkor még nem esett szó azokról a fiatalokról, akik visszafognak élni a helyzettel, hogy anyu-apu otthon marasztalja, eltartja és tanulásra sarkallja. Mivel sajnos vannak, akik ebben a kényelmes élet lehetőséget látják, hogy nem kell semmit csinálni, csak tanulást imitálni, amúgy vígan átszórakozhatja a fél életét. Hiába is ocsúdnak fel később a szülők – már ha – hogy a gyerek el lett kényeztetve és esetleg kihasználta őket, mert addigra késő lesz. Nem fog megtanulni repülni a tohonya pulyka, hiába dobják ki, hogy repülj vagy meghalsz. Kicsapja a balhét, hogy a szüleik akarták, hogy tanuljon, akkor most már tartsák is el.

 

Nem könnyű gyereket nevelni, főleg nem jó embert, ezért kell hosszú távon gondolkodni és mindig őszintének lenni önmagunkkal, hogy valójában kinek is az érdekit tartjuk szem előtt. Nem baj, ha a gyereket nem zárjuk el a való élet elől és engedjük néha dolgozni, hiszen az ugyanolyan fontos, mint a tanulás. Egy kis munka senkinek sem árthat és megvan rá az esély, hogy még jobb ember lesz általa.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Az anyád vagyok, nem a cseléded! - Te is hagytad, hogy a fejedre nőjön a gyerek?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!