Azzal csak mindkettőtöknek ártasz, ha túlfélted a gyereket. A folyamatos stresszel mérgezed az életedet és elhiheted, a gyerekednek sem jó egy állandóan feszült, méregzsák anya vagy apa. Érthető, hogy te csak megszeretnéd óvni őt. Tedd is meg! De nem mindegy, milyen eszközökkel teszed. Ha bezárod, ha megpróbálod elrejteni az élet elől, többet ártasz, mintsem segítesz neki.

 

 

 

tulfeltes 01

kép: pinterest

 

A legtöbb szülőt az motiválja, hogy megóvja szeme fényét attól, hogy elkövesse azokat a hibákat, amiket neki már sikerült. Szinte minden szülő szeretné elkerülni, hogy gyermeke csalódjon, tragédia érje vagy más szörnyűség, ami veszélyeztetheti testi vagy lelki épségét.

 

Mindezt persze nyilvánvalóan szeretetből teszik. De a félelem, ami mozgatja őket, túlféltéshez vezethet, azzal pedig hosszú távon csak ártanak neki. Félteni kell a gyermeket, de nem mindegy milyen szinten! Egy-kettőre az eszeveszett félelem irányíthatja életüket, aminek következtében meggondolatlan döntéseket hozhatnak.

 

Meg kell találni az arany középutat, ami mindenkinek jó. Érdemes keresni, ha nem akarjuk elveszíteni a jó kapcsolatot a gyermekünkkel és nem akarunk belőle egy sérült, félős, tapasztalatlan, unalmas, önbizalomhiányos, mindentől bepánikoló, akár boldogtalan embert faragni. Hiszen a túlféltéssel ezt mind elérhetjük.

 

Később több tekintetben is kellemetlensége származhat ebből a szülőnek. Idekattintva elolvashatod.

 

A túlféltés kétségkívül a félelem, ugyanakkor a szeretet jele. A szülők nem akarnak tudatosan ártani a gyereknek, sajnos mégis megteszik. Elveszítik az önkontrollt, nem gondolkodnak, azt hiszik, megúszhatják a következményeket, miközben lassacskán megfojtják a gyereküket a védő szárnyaikkal.

 

tulfeltes 02

 

Nem helyes, hogy maximálisan igyekszenek befolyásolni a gyerek életét. Megmondják nekik mit tegyenek, mi legyenek, mit vagy éppen kit válasszanak. Mintha csak bábuként használnák őket egy társasjátékban. Általuk végre azzá lehetnek, akik sosem lehettek. De ez illúzió. A gyerek nem válthatja meg a szülőt és önzőség a régi életünket vagy annak terveit ráerőltetni.

 

Félreértés ne essék: lehetnek javaslataik, elmondhatják a véleményüket, tegyék is meg. Csak ne törjék le apránként a gyermek ambícióit. Ne nyírják ki a képességet belőlük, hogy egy szép napok életképes, önálló felnőttek legyenek. Vagy talán az ő döntésüket nem lehet tiszteletben tartani?

 

Engedni kell őket tapasztalni. Kúszni, mászni, kipróbálni. Nem szabad folyton megállítani őket és azt éreztetni velük: egyedül anya, apa tudja mi a jó nekem. Csak rájuk szabad hallgatni. Különben így válik egy önbizalomhiányos, félős, önállótlan emberré. Igen, a gyermeket meg kell óvni a veszélytől, de nem lehet mindentől. Ha sosem tanul a hibáiból, a kudarcokból, a kellemetlenségekből, hogyan válhatna egy egészséges teljes emberré? Bátortalan, színtelen, unalmas ember lesz, aki nem is mer önmaga lenni, mert talán azt sem tudja: ki is ő valójában. Azzá lett, akivé formálták és ha egyszer erre rádöbben, azaz egész kapcsolatot megbélyegezheti.

 

Azt érezheti, lemaradt az életről. Nem is a saját életét élte. Kinek lenne jó ez? Vagy ha a szülő jön rá, hogy mindent elrontott, amikor a 32 éves fia még a mamahotelben tengeti napjait? A túlféltés kétélű, és csúnyán visszavághat. Senki sem lesz hálás azért, mert a szülő egy lusta, jövő nélküli, képességhiányos gyermeket nevelt, akit azzal csúfolnak majd, hogy dobozban él.

 

tulfeltes 03

 

Tengernyi ilyen szülő által vezérelt, félresiklott életű ember mászkál az utcán. Ezek a fiatalok önállótlanok, nem mernek felelősséget vállalni vagy bármit is tenni anélkül, hogy ne a szüleikre hagyatkoznának. Egy kicsit mindig rettegnek, bátortalanok, elesettek és önbizalomhiányosak. Elhitték, hogy a szüleik nélkül semmire képesek és képtelenek egyedük bármiben is döntést hozni.

 

Késő van ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk? Nem, sosincs késő. De az sem szerencsés, ha hirtelen elvág minden kötélekét a szülő, mert akkor majd azért érzi magát cserbenhagyva a gyerek. Fiatalabb korban nem mindig könnyű megválasztani, hogy mikor, de el kell jönnie annak a pontnak, amikor a szülő háttérbe vonul. Engednie kell a gyermeknek megtapasztalni az életet. Ez nem egyenlő azzal, hogy mindent ráhagy. Ám engednie kell élni, ha nem akarja, hogy életképtelen, boldogtalan legyen a csemetéje.

 

Amit megtehet és meg is kell, hogy tanácsokkal látja el. Rávilágít arra, hova vezethet egy-egy döntés vagy tett. Mire készüljön fel, mire számítson. Mondja el őszinte véleményét, de ne manipulálja. Tanítsa meg mérlegelni a gyereket, hogyan hozzon helyes döntést. Nem szabad, hogy az legyen a cél, hogy könnyű élete legyen a gyermeknek. Hanem jó élete legyen! Ahhoz pedig élményekre, tapasztalatokra van szüksége. Nem helyette kell élni az életet, hanem megadni neki a szükséges eszközöket, amelyekkel a sajátját élheti. Attól még, hogy a szülőnek valami nem jött össze, nem biztos, hogy a gyerekének sem fog. Nem ugyanaz a sorsunk. Ezért nem olyan biztos az, hogy ami a szülővel történt, ugyanaz fog a gyermekkel is.

 

Hagyni kell őt kibontakozni. Bölcsességet kell csepegtetni a gyermeknek, nem pedig félelmet. Lehetőségeket kell számára teremteni, nem pedig akadályokat. A háttérből mindig lehet őt motiválni és erőt önteni belé. Közben hagyni, hogy az élet nevű iskola is tanítsa, ne csak a szülő.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

 Most akkor érdemes olvasni a Meseország mindenkié c. könyvből a gyereknek vagy sem? 

 

 TÁMOGASSUK EGYMÁST!

 

Mint azt bizonyára ti is tudjátok, a jelenlegi járványhelyzet sokakat megvisel, ahogy a magazinokat is. Sajnos mi sem vagyunk kivételek. De igyekszünk a nehézségek ellenére is kitartani és minden körülmény ellenére, továbbra is a maximumot nyújtani nektek, minőségi cikkekkel szórakoztatni, informálni benneteket.

 

Ezért arra kérünk titeket, kedves olvasóinkat, hogy támogassatok bennünket! Az alábbi számlaszámon tudjuk fogadni a felajánlásokat, amelyek hozzásegíthetnek bennünket a magazin fennmaradásához.

 

Cserébe ígérjük, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk nektek!

 

Bankszámlaszám: 10918001-00000025-99320004 (UniCredit)

 

Cégnév: Mega-Invest Ingatlanközvetítő és Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság

Pin It
Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!