Még a lélegzetem is elállt. Ülök a vonaton, és azt hallgatom, hogy anyuka magyarázza a kb. öt-hat éves kisfiának, hogy az apja új nője nem az anyja, ne fogadjon neki szót. Minden, amit az apja mondd neki, el kell neki mondania. „Nem szeretheted apád új kurváját, mert miatta hagyott el. Ugye nem akarsz megbántani azzal, hogy szereted őt?” Közben csak arra tudtam gondolni, szegény fiúcskának milyen elcseszett egy élete lesz. Legalábbis anyuka tett arról, hogy gyermeke rosszabb esetben lelki nyomorék legyen.

 

ne uszitsd ellenem a gyereket 01

Kép: twitter.com

 

Tipikus hiba a válás vagy akár a szakítás után. Hála az égnek nem minden szülő követi el. Még akkor se, ha valóban csúnya véget ért a kapcsolat és megcsalás történt vagy apunak, anyunak egy hét után már új kedvese volt. Akkor is vannak szülők, akik elég érettek és civilizáltak ahhoz, hogy ne a gyereken vezessék le a feszültséget és ne ő legyen a bosszújuk eszköze, akit az ex ellen fordítanak. Viszont nagyon sokan megteszik és a sérült egójuk helyreállításán fáradozva nem gondolnak bele abba, hogy ennek a háborúnak a gyerekük fogja meginni a levét.

 

Az ismeretségi körömben is van olyan, akik bábnak használja a gyerekét. Belemantrázta a kilenc éves kisfiú agyába, hogy az anyja egy szemét kurva, mert elhagyta őt. Ezért a gyereknek is haragudnia kell rá, nem szabad szeretnie. A gyerek meg közben sír, hogy de ő szereti az anyját. Lövése sincs arról, mi történt. Hát nem elég neki feldolgozni a válás tényét, hogy már nem egy család, mert anyu-apu nem él egy fedél alatt? Muszáj még bónuszba mérgezni, hogy az egyik szeretett szülőjét gyűlölnie kell? Hát tényleg lehet valaki ennyire önző, haragos, hogy megpróbálja a másik ellen fordítani a közös gyereküket?

 

Aztán egy szép napon a nevezett ismerőst el is kapta az ex-neje az utcán és próbált nem jelenetet rendezni a gyerek előtt, de még hallótávolságon belül voltunk a kis Árpival, mikor az anyja számon kérte a volt férjét: „Ne uszítsd ellenem a gyereket! Hogy mondhattad neki, hogy nem szeretem és el fogom hagyni, ahogy téged is elhagytalak és hogy szerzek helyette másik gyereket?!”

 

ne uszitsd ellenem a gyereket 02

 

Árpit sajnálom. Meg az összes gyereket, akinek ezt kell szenvednie. Már csak azért is, mert én is így nőttem fel. Apám nem tett semmit, csak szépen elvállt, mert megunta, hogy anyám évtizedeken keresztül az agyára ment. Ebből pedig az lett, hogy apám egy szemétláda, egy köcsög, és sokszor a mai napig szidalmazás tárgya szegény. Szerencsére rám nem hatott a befolyásolás. Imádom apámat. De tudom, hogy sajnos vannak olyanok, akiknél célba ér a gyűlöletkeltés és ez a legszörnyűbb. Hogy akár tett valamit a szülő, mert megcsalta egyik a másikat, akár csak annyit, hogy a válást választotta, mert elmúlt a szerelem, megromlott a kapcsolat, akkor is gyűlöli a gyerek. Elfogadta, hogy ő a hibás, miatta vesztette el anyját, apját, aki persze szenved.

 

Jó, kortól is függ, mennyire lehet megvezetni a gyereket. De ugyanúgy függhet attól, mennyire befolyásolható maga a csemete, és mennyire sikeres benne a szülő. Az én szüleim hét éves koromban váltak el, de soha fel sem merült bennem, hogy utáljam apámat, pedig anyám is sírt. Egyszerűen tudtam az igazságot. Ha ez nekem ment, feltételezem más gyerekeknek is mehet. De félreértés ne essék, egyáltalán nem hibáztatom a gyereket, amelyik befolyásolás hatására megutálja a szülőjét. Kivéve, ha mondjuk már 18 éves. Akkor illene képben lennie a tényekkel. Ugyanis minden esetben a szülő hibája, aki a másik ellen uszítja a gyereket, ami egy kicsinyes és aljas dolog, mindegy mennyire szenved, hogy mekkora galádság érte. Az miért nem minősül szemétségnek, ha eléri, hogy a gyerek meggyűlölje az apját? Vagy belebeszéli, hogy az apja nem szereti? Hogy ő se szeresse, mert nem érdemli meg? Nem gondol bele, hogy így szeretet nélkül nő fel a gyerek, haraggal a szívében?

 

Az a gond, hogy a szülő nem képes megbocsátani. Ezért lesz olyan gyerek, aki csatlakozik hozzá és inkább ő is a haragudni fog. Pedig a megbocsátás lenne a kulcs többek között ahhoz, hogy egészséges felnőtté váljon és hogy a szülő is képes legyen utána még egy másik boldog párkapcsolatot kialakítani.  Csakhogy sajnos ilyenkor sok esetben valahol magára is haragszik a szülő. Tudat alatt. Van, aki úgy érzi, az ő hibája az, ami történt, ő nem tett eleget a házasságért. Haragszik magára, ezért haragszik az exére és azt akarja, hogy a gyereke is haragudjon. De a harag méreg, és csak rombolni tud. Életeket, családokat.

 

ne uszitsd ellenem a gyereket 03

 

Így nevelhetünk anya-apa komplexussal küzdő gyerekeket, zsarnokokat, érzelmi fogyatékosokat. Csak elcseszni tudjuk a gyerek életét, ha bedobjuk a csatamezőre gyalognak. Annak a gyereknek azt kellene mondani, hogy bár véget ért anya és apa kapcsolata, ő erről nem tehet és nagyon is szeretik őt, úgyhogy nyugodtan szeretheti mindkettőjüket és amiatt se legyen lelkiismeret-furdalása, ha anya-apa új párját is szereti. Tényleg nem lehet ezt ilyen civilizáltan, kulturáltan csinálni? Mindenáron meg kell nyomorítani a gyereket? Nem lenne jobb, ha azt látná, hogy bár a kedves szülőt megviseli, de erős és képes továbblépni? Hogy nem haragszik? Ez lenne a jó helyes és példa. Meg hogy egyáltalán beszélhessen a gyerek az érzéseiről és ne az legyen, hogy „Előttem ne beszélj az áruló apádról.”

 

Elhiszem, hogy nem könnyű gyereket nevelni. De azért valahol nyilvánvaló, mivel lehet elbaltázni az életét és még egy emberét, ergo az anyjáét vagy az apjáét. Lehet, hogy haragszunk, de az legyen a saját, egyéni szocproblémánk. A gyerek attól még hadd szeresse.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Az anyád vagyok, nem a cseléded! - Te is hagytad, hogy a fejedre nőjön a gyerek?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!