Voltam már fültanúja olyan beszélgetéseknek, mikor anyuka vagy apuka azt mondta, hogy: „Nem lehetsz autószerelő kislányom, mert azt a fiúk csinálják! Válassz valami mást.” Vagy: „Nem lehetsz fodrász fiam, mert az nem illik egy férfihoz. Nem akarsz inkább programozó lenni vagy ügyvéd? Ezek is szép szakmák.” Na, ezekkel a kijelentéssel támogatjuk a gyereket vagy derékba törjük az életet?

 

 

nem lehetsz autoszerelo 01

kép: k.sina.cn

 

Igen, korábban voltak nőies és férfias szakmák, de ahogy egyre haladunk a korral, és kezd kialakulni a nemi egyenlőség, úgy mosódnak el a határok a szakmák között. Hozzáteszem lassan, de legalább folyamatban van. Néhol a mai napig rosszul vannak a férfimunkáltatók, ha egy nő gépészmérnök végzettséggel szeretne elhelyezkedni náluk, mert hogy az inkább férfiaknak való munka. Úgyhogy még nem mindenki nőtte ki egészen a nemi sztereotípiákat.  

 

De ha még elvétve is, csak-csak látni a fejlődést. Régen egyedül a férfiak lehettek csontkovácsok, ma már a nők is. Ahogy a közhiedelemmel ellentétben nő is lehet tűzoltó, de meg kell felelnie a kemény kritériumoknak, elvégre csak a felszerelés 25 kiló.  Szóval ma már egy nő is lehet autószerelő, asztalos, orvos, politikus, de még nehézgépkezelő is. Ahogy a férfiak is lehetnek ma már fodrászok, kozmetikusok, sminkesek, óvóbácsik, hostessek. Bár meg kell jegyezni, erre még mindig kevesebb a példa. Úgy tűnik, hogy a hölgyek szívesebben próbálnak ki és vállalnak férfi szakmát. Na, de az egy teljesen más dolog, hogy egy felnőtt ember úgy dönt, hogy szakmát vált és olyat vállal, ami nem kimondottan a neméhez illő.

 

A kérdés az, mennyire jó az, ha a szülő már gyerekkorában befolyásolja a gyermeket és megmondja neki mi lehet és mi nem? Vajon hány meg hány tehetség veszett már így el? Mennyi ember sérült amiatt, mert nem valósulhatott meg az álma? Persze értjük mi a szitu: a szüleink szeretnek minket, jót akarnak és védeni szeretnének. Örülnének, ha a kislányuk nem végezne veszélyes munkát és ha a fiúkat nem röhögnék ki nagykorukban mert csajos munkát végeznek és mindemiatt a szülőket se cikiznék, mivelhogy hajlamosak azt hinni az emberek: minden a szülőn múlik.

 

nem lehetsz autoszerelo 02

 

Tény, hogy a szülő egyik mumusa az ego. Egyesek szeretnék a saját képükre formálni a gyermeket – néha tudattalanul – vagy arra vágynak, hogy ami nekik nem jött össze, az majd a gyereküknek igen, ezzel teljesítve be a szülők sorsát. Ezzel természetesen kicsit sem önző módon nevelik a gyereket, mert nem veszik figyelembe az igényeit. Csak a sajátjukat. Legalábbis főleg azt.

 

A helyes eljárás az lenne, hogy szépen ráhagyja a gyermekére a döntést. Egyrészt nem biztos, hogy fiú, aki ötévesen kitalálta, hogy top modell akar lenni, nem biztos, hogy tizenötévesen is arra vágyik majd. Addig meg miért vegyük el a kedvét bármitől? Miért érezze azt, hogy gond van vele, mert olyanra vágyik, ami nem lehet és ami nem tetszik a szüleinek? Ha pedig még tizennyolc évesen is az a vágya, akkor talán illene támogatni benne, mert nem úgy fest, hogy fellángolásról van szó.

 

De, ha anyuka rosszul van a gondolattól, hogy a kicsi lánya patológus legyen, akkor azt megteheti, hogy objektíven, de elmeséli neki a pozitív és negatív oldalait. Ha autószerelő akar lenni, vigye el egy műhelybe, hadd lássa, mi történik ott. Engedje meg a fiának, hogy beszélgessen egy varrónővel. Segítsen neki döntést hozni, de ne befolyásolni akarja! Mert utána sérülten, szomorúan nő fel a gyerek – legalábbis benne van a pakliban – és fél életében szenvedhet attól, hogy sose lehetett belőle nő létére villanyszerelő. Később pedig odáig is eljuthat, hogy ráeszmél: de anyám mondta, hogy ne legyek az és ez okozhat majd némi feszültséget később a kapcsolatukban.

 

nem lehetsz autoszerelo 03

 

A gyerek roppant képlékeny, ezt sosem lehet elfelejteni. Hatással vannak rá a szülei, a barátai, az iskola, a tanárok, egyszerűen minden. De folyamatosan változik és a véleménye is megváltozhat azzal kapcsolatban, mi szeretne lenni. Nem könnyű a gyereknevelés, ezt senki sem vitatja. Meg kell próbálni minél kevésbé befolyásolni a gyermeket és ez persze nem sétagalopp, ha közben értékeket akarunk neki tanítani.

 

Ám a titok többek között az, hogy a szülő is szépen magába néz, miért tesz vagy mond valamit. Azért nem akarja, hogy a fia műkörmös legyen, hogy ne nevessék ki a fiát? Vagy őt magát? Azért nem akarja, hogy a lánya hentes legyen, mert nem ezt álmodta neki? Ehhez bizony nem kevés őszinteségre és alapos önvizsgálatra van szükség, de ez a kulcsa annak, hogy segítsünk a gyermekünknek. Mert nem azzal segítünk neki, hogy megmondjuk mi lehet és mi nem. A döntését kell elősegíteni. Ez lehet a gyermekünk boldogságának és sikerének záloga. Különben meg sose tudhatjuk: sokkal többre viheti a lányunk programozóként, mint egy férfi a szakmában és a fiúnk is lehet híres stylist. Hát nem az ő boldogsága fontos a szülőnek? A gyermek nem a miniatűr másunk, aki helyrehozhatja azt, amit mi elrontottunk vagy bevégezheti a sorsunkat. A gyermek önálló élettel és akarattal rendelkezik. Boldogabb lesz azon szülő-gyerek kapcsolata felnőttkorban, akik támogató, semmint tiltó szellemben nőttek fel.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Öngyilkos akart lenni a gyerekem. Tényleg mindig a szülő tehet róla?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!