Léla a bölcsiben egy családi program alkalmával bevallotta, hogy ő szájon szokta puszilni a gyermekét. Mindennek elhordták. Megkapta, hogy ez egy beteg, perverz, undorító dolog. Teljesen lesokkolódott, ugyanis őt is szájon puszilták a szülei, de még a férje is így nőtt fel. Ma pedig békát, kígyót mondanak rá és azzal jönnek: szexuális zaklatja a gyerekét. Valóban így lenne vagy az emberek túlozták el a dolgot?

 

 

szajon puszi gyerek 01

Kép: baomoi.com

 

A helyzet az, hogy ez valahol szokás. Több olyat is ismerek – ahogy Léláék is – akiket gyerekkorukban szájon pusziltak a szüleik. Nemcsak anya a lányát, hanem apa is a lányát, ahogy anya is a fiát. Egyikük sem lett sérült vagy rossz ember. Náluk ez természetes, nem látnak benne semmi rosszat. Vagyis nem igaz, hogy ez csak manapság divat, mert már sokkal régebb óta van. Csakhogy napjainkban, fejlődő civilizációnkban, ebben nem a szép szokást vagy a kötödés kialakításának egy módját látják, hanem a szexualitást. Pedig a puszi, az ölelés, a simogatás mind-mind a kötödést és a biztonság kialakítást szolgálják. Kutatások szerint azon gyerekek, akiknek sok fizikai kontaktus jutott gyerekkorukban, okosabbak és testileg-lelkileg egészségesebbek lesznek. Helyén lesz az önbecsülésük.

 

Ám egyesek szerint a csók, csak a szerelmesek kiváltsága. Pont azért, mert ott van szexualitás. A száj valahol erogénzóna és akik a szájra puszi ellen vannak, azt mondják, hogy akaratlanul is szexuális vágyat ébreszthetünk a gyerekben. Pedig gondolhatjuk, hogy ezt csak a felnőttek gondolják így. A gyerek számára a szájrapuszi egy ártatlan tevékenység. De az ellenzők szerint minimum össze fog zavarodni, mert nem fogja érteni a különböző kapcsolatokat. Őt miért puszilják szájon, mást pedig miért nem? Meg aztán fontos lenne, hogy lássa a különbségeket: csak anyu meg apu puszilhatja egymást szájon. Az számukra kész fertő, mikor apu-anyu meg a gyerek egymást csókolgatják szájon. Hogy tanulja meg így a gyerek helyesen értelmezni a kapcsolatokat?

 

Csakhogy megfeledkezünk arról, hogy előbb vagy utóbb – még mindig viták folynak arról, hogy pontosan mikor -  kialakul a gyerekben a fajta (szexuális ön)tudatosság, amikor esetleg zavarni kezd a szájrapuszi. Ugyanis eljöhet a pillanat a gyerek életében az, amikor zavarni kezdi, hogy az anyja vagy apja – főleg nyilvános helyen – szájon puszilja. Egyes szakértők szerint ez általában óvodás vagy iskolás korban szokott történni, amikor már van viszonyítási alapja más gyerekekhez, családokhoz. Olyankor kínosan, kellemetlenül érezheti magát. Ilyen esetben nem is szabad tovább feszegetni nála a határt, nem szabad kényszeríteni. El kell fogadni. hogy véget ért a szájra puszis korszak.

 

szajon puszi gyerek 02

 

Lássuk be, olyan világot élünk, ahol minden a szex körül forog és mindenre rá tudjuk vasalni, hogy szexi vagy szexualitás zaklatás, esetleg családon belüli erőszak. Szexi egy cipő, egy szín, lakás, étel. Ma már, ha a férj felemeli a hangját, már az is erőszaknak minősül egyeseknél. Mindennek fényében, akik ki vannak hegyezve az ilyesmire, azoknál egyértelmű, hogy a szájrapuszi perverzió és szexuális zaklatás, holott a szülő csak szereti a gyerekét és ez az egyik módja annak, hogy kifejezze.

 

 

Bárhogy is legyen: el kell fogadni. Ha vannak olyan szülők, akiknél természetes, mert ők is így nőttek fel, akkor azt hagyni kell. Nem szabad beleszólni a másik dolgába. A szülő legfeljebb figyeljen oda arra, hol van a határ, és ha a gyerkőcöt zavarni kezdi egy idő után, akkor ne erőltesse. Ha pedig nem zavarja, akkor is le kell tudnia állnia, hiszen egy serdülő gyerek esetén már valóban megváltozhat a puszi jelentése és azt valóban ritkán látni, hogy tiniket puszilnak szájon a szüleik. Addigra már bőven kialakult közöttük a kötődés. Másrészt ez egy idő után magától is eltűnik, nem fogja már igényelni a gyerek. Persze ha mégis értetlenül nézne, hogy eddig volt szájrapuszi, most miért nem kap, meg kell tudni magyarázni neki, hogy miért nincs.

 

szajon puszi gyerek 03

 

Ha pedig valaki számára idegen, undorító, azt is el kell tudni fogadni. Őket sem szabad megszólni azért, amiért így gondolkodnak. Nekik viszont arra kell ügyelniük, hogy ne befolyásolják a gyereket, ha esetleg megkérdezi, hogy ők miért nem puszilják egymást szájon. Nem jó ilyenkor az undorító, perverz, visszataszító szavakat használni, elég az, ha megmondjuk, hogy náluk nem szokás vagy másképp mutatják ki a szeretetüket.

 

 

Egyszóval Léla nem perverz. Nem erre gerjed. Ahogy a gyereke sem. Senki felett sem szabad ítélkezni. Egyszerűen ő ehhez van hozzászokva. Amúgy sem adott szájrapuszit mások előtt a gyereknek, csak otthon. Úgy van vele, hogy az intimitás eleve ott kezdődik, hogy a méhében hordta, megszülte, majd a melléből szoptatta. Akkor a szájrapuszi miért lenne olyan bűnös dolog? A férje sem azért puszilgatja a lányát szájon, mert beteg és zaklatja, hanem mert annyira imádja. Alapvetően sokat puszizkodnak és náluk belefér, ha néha a szájon csattan az ártatlan csók. Ők nem is gondolták ezt soha rossz szokásnak, amíg mások fel nem hívták rá a figyelmüket. Akkor hát, ki látja rosszul ezt a kérdést? Azok, akik rosszra gondolnak? Vagy Léláékkal van a gond, mert nem gondolnak bele abba, mit tesznek? Vagy valóban egy természetes szokást firtatunk? Elvégre amennyi ház, annyi szokás…

 

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Dönthettem: elvetetem vagy megtartom. Megtartottam a Down-kóros babámat.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!