Nem sok olyan film van, amin az elejétől a végéig lehet sírni. De a Csillagainkban a hiba ilyen. Adott kész kamasz Hazel és Gus, akik egy súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg. Hazel elválaszthatatlan társa egy kis oxigénpalack, Gusnak pedig amputálni kellett a jobb lábát. Közös bennük a halál közelsége, ahogy az életigenlés is, ugyanis mindketten csak arra vágynak, hogy teljes életet éljenek.

 

 

csillagainkban a hiba 01

kép: pinterest.com

 

Nem feltétlenül a szép mondatoktól, a romantikus gesztusoktól és a nagy szavaktól lesz annyira megindító a film. Hanem attól, hogy túlságosan valóságos. Hiszen rengeteg a rákbeteg. Túl sok ember haldoklik. A rák pedig nemcsak az időseket, hanem sajnos a fiatalokat is érinti, milyen amilyen a 17 éves Hazel és a 18 éves Gus. A rák épp olyan, mint a halál, nem válogat. Csak jön és felfal. Igaz, akadnak szerencsések, akik képesek legyőzni. Másoknál viszont nincs erre esély és ezt ők is tudják.

 

Hazelt azzal szekálja az anyja, hogy depressziós. Nem csoda, hiszen beteg. Várja, hogy elmúljon, hogy egy napon soha többé ne ébredjen fel, hiszen egyszer úgyis bekövetkezik. Az ő napjai megvannak számlálva. Egyre csak azt figyeli, ahogy a világ elmegy mellette. Főleg azt, ahogy a párok egymásba vannak gabalyodva, csókolóznak, ölelkeznek. Azt gondolja, neki hogy is lehetne része ebben? Ki tudna beleszeretni egy lányba, akinek hű társa egy oxigénpalack és folyamatosan haldoklik?

 

„Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?”

 

De megtalálja a zsák a foltját. Épp egy olyan fiú személyében, aki meg talán azt gondolja: ki tudna beleszeretni egy srácba, akinek műlába van? Gus egy hihetetlenül optimista srác a történtek ellenére. Egyetlen félelme, hogy nyomtalanul elmúlik. Eltűnik a világból, mintha soha nem létezett volna. Ezért próbál annyira élni és kilógni a sorból. A fiatalok egymásra találnak és megadatik számukra az, amiben azt hitték nem lesz részük: a szerelem.

 

csillagainkban a hiba 02

 

Pedig Hazel tiltakozott ellene. Nem lehet olyan önző, hogy magához köt egy fiút, miközben ő haldoklik és bármikor elmehet. Nem akarja, hogy szenvedjen. Ám a szerelem már csak ilyen. Szenvedni akarunk. Mert nem tudunk lemondani a másik félről. Meg aztán… néha így is tele van kínokkal, de olyan édes az a fájdalom, amiért megéri vállalni. Ugyanis a Poklon túl ott van a Mennyország is. Már csak egyetlen életcélja marad a fiatal párnak: boldoggá tenni egymást. És megvalósítani az álmokat. Mint amilyen Hazel vágya, hogy találkozzon Peter Van Houten íróval, akinek oda van a könyveiért és amire lehetősége is nyílik.

 

„A fájdalom elkerülhetetlen az életben, de azt megválogathatjuk, hogy ki okoz fájdalmat.”

 

Romantika. Csók. Szerelmi vallomások. Ölelés. Szeretkezés. Séta kézenfogva. Olyan alapvető dolgok ezek, amire mindenki vágyik a szíve mélyén, akár bevallja, akár nem. És olyan létfontosságú dolgok, amit mindenki megérdemel. Akár fogyatékkal élő, akár haldokló, akármilyen baja legyen. A szerelem mindenkinek jár. Reményt és erőt a küzdelmekhez. Nemcsak egy betegnek, hanem az átlagembernek is. Segít megküzdeni a munkahelyi gondokkal, az anyagi problémákkal, a kilátástalan jövővel. Mindennel. A szerelem tényleg szárnyakat ad. Egy partner, aki őszintén szeret és becsül bennünket, az felemel. Támogat, motivál, megerősít a céljaink elérésében.

 

„Az ember képes a fájdalommal együtt élni. Csak el kell tűrni.”

 

A szerelem nemcsak a fájdalmat hozhatja el, hanem az enyhülést is. A szerelmes szív számára minden sokkal könnyebbnek tűnik. Hiszen az érzés, hogy szerethetek és szeretve vagyok, a legjobbat hozza ki az emberből. Ez minden, amire a léleknek igazán szüksége van. Akármilyen elcsépeltnek is tűnik a mondás, a szerelmes ember valóban képes hegyeket mozgatni. Csodákat tehet. De sajnos nem minden esetben.

 

Tegyük fel: Hansel és Gus szerelme igaz történet, akkor nem lenne kétség, hogy szerették egymást, őszintén. De a szerelem kevés a halállal szemben. Ezt az egyet nem győzheti le. Mindegy, mennyi idő jutott nekik, összességében azaz idő örömteli, felhőtlen volt. Megérdemelték. Mindenki megérdemli a szerelmet, akármilyen helyzetben is legyen.

 

csillagainkban a hiba 03

 

Ezenkívül mire tanít még a Csillagainkban a hiba? Hogy mindenki szerethető. Mindenkinek megvan az a bizonyos másik fele. Másfelől az olyan dolgok, mint a szenvedés, a fájdalom valóságos tanítómesterek. Megtanítanak értékelni azokat az időket, amikor boldogok vagyunk és jó dolgok történnek velünk. Csakhogy kényszeredetten törekszünk arra, hogy ne szenvedjünk, elkerüljük a fájdalmat. Pedig hatalmas életleckéket tartogatnak nekünk, amelyek igenis szükségünk van. Nem kell elébük menni, nem kell szeretni, csak elfogadni, amikor jönnek és megélni őket.

 

Ugyanis a szerelem gyakran együtt jár a fájdalommal. Még a legboldogabb, legtökéletesebb is. De mikor fiatalok vagyunk vagy friss a szerelem, pont ezt szeretjük benne. Szenvedni a másik hiányától, a távolságtól vagy mert egy kicsit összekaptunk. Ettől lesz izgalmas a kapcsolat. Később már egyeseknél úgyis átveszi a szeretet a szerelem felett hatalmat, amikor már elegendő időt töltöttek együtt és összekovácsolódtak.

 

Senkinek sem kell egyedül lennie. Nincs olyan, hogy valaki magányra van ítélve. Ha az ember kész kinyújtania a kisujját érte, akkor lesz, aki megfogja.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Minek veszekedjünk, mikor holnap a halál el is választhat bennünket? - A P.S. I love you üzenete

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!