Negyvenhárom éves vagyok. Elváltam és két tini gyerekem van. Most jól érzem magamat a bőrömben, de nem mindig volt így. Ugyanis a környezetem nagyon sokáig azt akarta elhitetni velem, hogy értéktelen vagyok. Hogy már nem vár rám semmi. Elmúltam negyven, húzzam le a rolót és várjam ki türelmesen, amíg elvisz a kaszás. Hiszen már nem leszek szebb, sikeresebb, hamarosan úgyis megbetegszem és egyedül halok meg, mert ne is számítsak arra, hogy bárkinek is kellenék negyven felett.

Képzeld el a szitut, bár az is lehet, hogy nem lesz rá szükség, mert gyakran megesik veled: ott ülsz a barátnőid körében. Mindegyik házas vagy legalábbis komoly kapcsolatban van. Persze ez már eleve ad nekik egy közös témát: a párom. Amihez te nemigen tudsz hozzászólni. Épp ezért fordulnak oda hozzád nagy kérdő tekintettel: Neked miért is nincs még mindig pasid?

Mindened fáj. Bár lehet az nagyobb nyűg, hogy megvan, hogy azon aggódsz, csak át ne ázzál. Nyűgős is vagy, vagy legalábbis úgy változik a hangulatod, mint a Petőfi rádióban a zeneszámok, talán háromszor öltözöl át, mikor is negyedszerre felkapod a vizet saját magadtól, és a legegyszerűbb farmer-póló-blézer kombinációt húzod magadra. Mert jó lesz az, menned kell. Van valami könnyed leszarom-életérzés ilyenkor a nőkben, amitől még így is sokkal magabiztosabbak, életerősebbek, és halál lazábbak, mint általában. Lehet, hogy belül ezt nem mindig érzik, de mindenféleképpen annak tűnnek.

Nem mintha különösebben okokat kellene rá keresni, hiszen szembeszökő a változás az elmúlt évszázadokhoz képest. Ezzel valószínűleg sokan egyet is értünk, de az örök elégedetlenkedők nem azt látják, mennyivel jobb lett, hanem hogy MÉG mennyivel jobb lehetne. Pedig már ez az időszak is fantasztikus és kész öröm fiatal nőnek lenni a 21. században.

Ilyet se hall mindennap az ember, aminek oka főleg az, hogy az illető annyira szégyelli, annyira fél attól, hogy valami komoly baja van, hogy inkább nem is beszél róla, főleg nem egy szakértőnek, aki esetleg segíthetne is rajta. De sokan még a legjobb barátnőjükkel is alig beszélik meg, nemhogy a pasijukkal, ha mondjuk párkapcsolatban élnek. Pedig ezen nincs semmi szégyellnivaló és az is lehet, hogy könnyen lehetne rajta segíteni, ha hajlandó lenne megnyílni valakinek az, aki orgazmus hiányban szenved.

Evelin is kérte, hogy változtassuk meg a nevét. A cím alapján már értheted is, hogy miért. Tini korában még nem volt kimondottan tisztában a másságával, ma, a harminchoz közeledve viszont igen. Hiába, hogy egyre elfogadóbb és nyitottabb a világ a melegekkel szemben, még mindig nem annyira, hogy Evelin is felvállalja, akiről egyébként egy pasifaló jut inkább az embernek az eszébe. Egy nagyon szép, igényes megjelenésű, szexi instacica. Azt gondolhatnánk, minden nap más pasi van az ágyában. Erre tessék, valójában a nőket szereti…