Negyvenhárom éves vagyok. Elváltam és két tini gyerekem van. Most jól érzem magamat a bőrömben, de nem mindig volt így. Ugyanis a környezetem nagyon sokáig azt akarta elhitetni velem, hogy értéktelen vagyok. Hogy már nem vár rám semmi. Elmúltam negyven, húzzam le a rolót és várjam ki türelmesen, amíg elvisz a kaszás. Hiszen már nem leszek szebb, sikeresebb, hamarosan úgyis megbetegszem és egyedül halok meg, mert ne is számítsak arra, hogy bárkinek is kellenék negyven felett.

 

 

negyven folott halal 01

Kép: shuyueliang.com

 

Jóformán ez volt a környezetem reakciója. Ezt sugallták a kollégáim és a barátaim is, amikor feldobtam nekik az ötleteimet vagy épp megvalósítottam őket. Minden azzal kezdődött, hogy öt éve váltam el. A férjem már jó ideje csalt a kolléganőivel. Úgyhogy eléggé megcsömörlött az önbizalmam. De mégis egy idő után arra gondoltam, kellene magammal kezdeni valamit, ugyanis a tükörből egy hatvanéves öregasszony nézett vissza rám. Sápadt bőr, megfakult haj, beesett arc, és úgy is öltöztem, mint egy nagymama. Megrémültem. Arra gondoltam, ha élek még legalább negyven évet, akkor életem felénél így kellene kinéznem? Mintha már nyugdíjas lennék?

 

Tehát elmentem a fodrászhoz, kozmetikushoz és lecseréltem a ruhatáramat. Mindezt nem egy nap alatt, de a környezetemnek mégis úgy tűnt. Teljesen kiakadtak, hogy öltözhetek így az én koromban. Mi ez a szőke haj? Mi ez a smink? Meg ez a dekoltált ruha? Pedig nem estem át a ló túloldalára, nem voltam kirívó, de ők mégis úgy akarták beállítani, mintha klimaxolnék, meg átmentem volna ribancba.

 

 

Megint dobtak egy hátast, mikor elmeséltem, hogy fitneszterembe járok edzeni és aktívan sportolok. „A te korodban? Sokkal jobban kellene vigyáznod magadra! Ilyenkor könnyen meghúzódnak az ízületek, nehogy azt hidd, hogy a tested is olyan fitt, mint ahogy azt te szeretnéd.” Egyszerűen hihetetlenek voltak. A saját barátaim is. Ahelyett, hogy támogattak volna, mindenki ott próbált lehúzni, ahol tudott. Már nem jártam el velük gyorséttermekbe meg cukrászdába és egyből azt kérdeztek beteg vagyok-e. „Cukorbeteg vagy?” Mondom nem, pont azt akarom elkerülni, ezért egészségesen étkezem, és magamra főzök meg a gyerekekre.

 

Úgy fogdosták a fejemet, mintha lázas lennék. Hogy nem akarom egészségtelen vackokkal tömni magamat, mert szeretnék még kinézni valahogy, meg egyáltalán élni… aztán persze megkaptam, hogy de sok időm van, hogy még főzök is.

 

negyven folott halal 02

 

 

Nagyon úgy tűnt, hogy az addigi környezetem nem akarja a boldogságomat, és igyekszenek aláásni. A Facebookon egy-két csoportban megkérdeztem, mások is így tapasztalják-e. Persze, hogy nem volt egyedi a problémám. Akadnak még bőven hozzám hasonló negyven feletti nők, akiknek még vágyaik vannak, élni szeretnének, de a környezetük megpróbálja őket beszabályozni. Hála nekik, új barátokra tettem szert. Megint kezdett jellemző lenni rám, hogy élek. Minimum hetente egyszer beültünk – illetve a mai napig – egy-egy kávézó, pubba, akár kocsmába, máskor kirándulni megyünk négyen. Olykor a gyerekek is velünk jönnek.

 

Mikor először raktam ki pár ilyen szórakozóhelyen készült képet, a régi barátaim elhűltek. Hogy piálok, drogozok, és Úristen, ki van a gyerekekkel, amíg züllök? Meg akarták magyarázni, hogy rossz társaságba keveredtem és nem voltam ilyen. Pedig de. Mindig is szerettem a barátaimmal lenni, jól érezni magamat. Csak a házasság meg a gyerekek után megváltoztak a prioritások és akkor ember könnyen megfeledkezik saját magáról.

 

negyven folott halal 03

 

És mégis, ki bíztatott arra, hogy indítsak saját vállalkozást? Hát nem a régi barátaim, ismerőseim, az biztos! Tőlük csak azt hallgattam, hogy ez milyen kockázatos, gondoljak a gyerekeim jövőjére. Ne magamra költsek, hanem rájuk. Miért akarok én tanulni, tanfolyamra járni? Úgysem fog már az agyam, mint régen. Az egész vállalkozásom egy nagy bukás lesz és akkor már nem csak egyedülálló, de nincstelen is leszek. Hála az égnek egyik jóslatuk sem vált be és gond nélkül megnyitottam a saját webáruházamat és mellette sikeresen elvégeztem egy marketing tanfolyamot, meg egy nyelviskolát. Büszke vagyok saját magamra. Az új barátaim végig támogattak benne, mivel ők is, negyven fölött futottak neki újra annak, hogy megvalósítsák önmagukat.

 

Ők kezdtek bíztatni a randizásra is. Hogy szép vagyok, okos és sikeres, igenis vár még rám valaki. Sokáig féltem tőle, de végül igazuk volt, nagyon vágytam egy férfi társaságára, arra, hogy legyen mellettem valaki. És milyen jól tettem, hogy nem mondtam le erről is! Pedig a régi ismerősök nagyon mondták, hogy egy magamfajta senkinek sem kell, maximum egy vén, magányos pacáknak. Ne legyenek nagy reményeim. Örüljek, ha találok egy korombelit. De amúgy is, minek? Megint megismerni valakit és végig zongorázni vele azt, amit előtte a férjemmel? Negyven fölött van még kedvem a hatalmi játszmákhoz? Megfelelni valaki elvárásainak? Egyáltalán van még kedvem a szexhez?

 

Igen, ölelésre, csókokra, szeretetre, szexre vágytam. Egy partnerre, akivel lehet beszélgetni, el lehet járni ide-oda, hogy ne megint csak otthon üljek. Legnagyobb meglepetésemre rengeteg fiatal írt rám a korombeliek mellett. Meg is voltam lepve. Mit akarnak tőlem? Némelyik a fiam lehetett volna. Úgy csapták a szelet, mint annak a rendje! Végül fél év után megismertem a mostani kedvesemet. Gábort. Tíz év van közöttünk. A korom a legkevésbé sem érdekli. Már együtt vagyunk egy éve és rá kellett jönnöm, van élet egy válás után. Nincsenek hatalmi játszmák, nincsenek elvárások, úgy szeret és fogad el, ahogy vagyok. A szex pedig… ezerszer jobb, mint előtte a férjemmel!

 

Határozottan azt érzem és mondom: van élet negyven fölött. Egy új és sokkal szebb élet. Bátran bíztatok arra minden nőt, ne adják fel!

 

Gerda történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Nem minden fiatal bunkó! Én tisztelem a 40-eseket!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!