A kapcsolatok egyik legcsodálatosabb, és legizgalmasabb része az első év, amikor még rózsaszín ködben csak a másikra tudunk gondolni, alig várjuk, hogy láthassuk. Minden egyes percet vele akarunk tölteni, mindent tudni szeretnénk. Olyan, mint egy házassági fogadalom „jóban - rosszban”. Akár egy tündérmese vagy bármelyik romantikus film, melyeket élvezettel, és vágyakozva néztünk idáig.

A szerelmet nem lehet kérni, kierőszakolni, pláne nem rendelni, parancsolni. A szerelem egy szabad erő, amire semmi, de semmi befolyásunk nincs az ég egy adta világon. Akkor jön, amikor jönni óhajt, mikor úgy állnak a csillagok az égen, mikor elérkezettnek látja a Mindenható vagy akárki más odafönt. Ha meggebedsz, akkor sem fog neked semmi mágia, vonzás törvénye vagy görcsös imádkozás hatására megjelenni.

Teljesen érthető, hogy szereted a szerelem érzését. Valóban csodás érzés. Felemelő. Nem véletlenül írnak róla verseket, dalokat és kerül annyi film meg könyv középpontjába. A legtöbben nagyon is vágyunk arra, hogy pillangók repkedjenek a gyomrunkban, elszoruljon a torkunk és szaporán verjen a szívünk. Mert ez mind jelzi, hogy megszületett bennünk azaz édes, rózsaszín ködös, hegyeket mozgató érzés: a szerelem. De nagyon rossz úton jár az, aki a szerelembe szerelmes.

Elintézhetnénk annyival a dolgot, hogy mert egyszerűen „ilyenek” a nők. Oké, de mégis „milyenek”? Ki és mit ért ezalatt? Egyedül az a biztos, hogy szinte kivétel nélkül minden nő vágyik a szerelemre. Még akkor is, ha nem vallja be. Talán nem folyamatosan, nem minden életszakaszában, de ez a vágy kitörölhetetlenül ott él bennük.

Valószínűleg igen. Hiszen az volt életed első szerelme. Hogy is felejthetnéd el? Még ha nem is végződött jól és emiatt igyekezted az évek folyamán jó mélyre elásni, hogy soha többé ne kelljen rá emlékezned, még akkor is ott dereng a szívedben. Mert ha a jeleneket el is felejtheted, az érzéseket sosem.

Még mindig hihetetlen, pedig igaz: egy nő nem kér sokat. Igazából a hűségen kívül egyetlen dolgot kér a párjától. Abban az egy dologban pedig benne van minden. Az pedig a figyelem. Mert aki szeret, az figyel. Akinek fontos a kedvese, az figyel rá, a testi és lelki igényeire egyaránt. Az a férfi, aki odafigyel a partnerére, annak nyert ügye van egy életre. Aki viszont nem teszi, az magányos ember marad.