Szinte minden pasi szereti a cicit vagy minimum a popsit. Ahogy rengeteg nő van oda a szakállért vagy épp a tetoválásért. Mindenkinek megvan a maga gyengéje, amitől szinte azonnal be tud indulni, és lerobban róla az alsó. Legalábbis az illetőben megvan az a „plusz”, amitől ideális partnerré válik. Vagyis valahol mindenkinek van egy fétise. Ám egyeseknél ez a fétis igencsak meglepő vagy egyenesen terhes…

Talán neked is tele van a pincéd vagy a garázsod háztartási hulladékokkal. Bedöglött mosógéppel, DVD lejátszóval, tévével, porszívóval meg még egy rahedli kidobásra szánt lommal. Ezeket megpróbáltad megszerelni, mielőtt újat vettél? Vagy alig vártad, hogy végre lecserélhesd őket? Jobb szereted az újat, mintsem a régivel vesződni? Remélhetőleg a kapcsolataidat tekintve nem ezt a politikát folytatod…

A legtöbb nő szerint ez törvényszerű. A megcsalás. Sokan mondják azt, hogy minden férfi csaló, mert egyszerűen ezt diktálja az ösztönük. Képtelenek arra, hogy hosszú távon egyetlen nővel szexeljenek. A híres ösztön azt diktálja, hogy menjenek a nagy világba és szórják a magvaikat, ahogy az ősember is tette, annak érdekében, hogy fennmaradhasson az emberi faj.

Harminc fölött, egyszer csak elindul egy lavina az ismeretségi körünkben, amikor sorra érkeznek az esküvői meghívók, látjuk a posztokat eljegyzésről, házasságkötésről, új baba érkezéséről. Aki ettől még fényévekre van, az előbb utóbb besokall és kétségbeesik: tényleg én vagyok az egyetlen, akinek sehova nem tart az élete?!

Ha pusztán csak szeretsz, az még nem jelenti azt, hogy engeded is a másiknak, hogy szeressen téged. Attól még nem biztos, hogy képes vagy arra, hogy elhidd és elfogadd a feléd száguldó szeretetet. Viszont ugyanez igaz a másik oldalra is: ha elhiszed, hogy szeretve vagy, az még nem jelenti azt, hogy szeretsz is. Amikor egyszerre történik meg ez a kettő, és ráadásul ugyanazt szereted, aki által szeretve is érzed magad, az ritkább, mint a fehér holló. Különleges és ritka egyensúly, amit néha csak akkor ismerünk fel, amikor már nem a miénk.

Úgy gondoltam, ez a hit örök lesz. Hogy az egyre növekvő kapocs sosem huny ki, még akkor sem, amikor erősen pislákol a sötétségben, és csak a jó Isten tartja még ébren. Azt mondtad, hogy túlragaszkodó vagyok, és gyorsan hozzátetted, hogy az igazából nem baj. Megtanítottad, hogy ezek a túlerős érzelmek neked mennyire idegenek és szokatlanok, és hogy mennyire egy kalap aláveszel az eddigi kapcsolataiddal.