Anikó egy barátja révén ismerte meg a férjét. Azonnal meg volt a szikra. Úgy tűnt, megtalálta a vágyott partnert, a férfit, aki házasságra, családra vágyik. Egy évvel később már össze is házasodtak, mert úgy érezték, nincs értelme húzni az időt, ha egyszer minden klappol közöttük. Na, igen, csakhogy a varázslat, a házasságig tartott.

Mindig is megvoltak a jelek, amelyek arra utaltak, hogy szociopata. Csak én voltam a hülye és nem vettem őket komolyan. Nem egyik napról a másikra lett az. Hét évet vett el az életemből. Ennyit bírtam. Először azt hittem, pszichopata, de miután meséltem róla a pszichiáteremnek az derült ki, hogy valószínűleg sokkal inkább szociopata. Bizonyos tekintetben még rosszabb…

Hiszek a tündérmesékben, a szerelem első látásra élményében és imádom a romantikus regényeket. De azért kicsit gyanús ez a sok love story. Egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy fiatal párok, akik alig vannak együtt egy vagy két hónapja, eljegyzik egymást és a fele még meg is házasodik! Elhiszem, hogy nagy a szerelem. Az viszont hihetetlen, hogy egy csepp eszük sincsen!

Tuti, hogy neked is van minimum egy olyan ismerősöd, aki igyekszik minden áldott nap feltenni egy közös képet a párjával a Facebookra vagy az Instára, amint épp vacsiznak, isznak, romantikáznak, sétálnak, szexelnek, pukiznak, nyaralnak. Szóval mindegy mit, csak valamit ki kell rakniuk magukról és gyakran még oda is kommentelnek egymásnak, hogy ki szereti jobban a másikat, Mucikám. Talán te is bedőltél nekik és azt gondoltad: rohadt nagy mázlisták és biztos boldog és gondtalan az életük. Hát nem egészen…

Kriszti a neten ismerkedett meg Zalánnal. Azonnal megvolt közöttük az összhang. Két hónapnyi levelezésből az jött le, hogy megéri randizniuk, mert akár még közös jövőjük is lehet. Aztán az első három randi remekül sikerült, Zalán kész úriembernek bizonyult és nem akart azonnal bemászni Kriszti ágyába, aki ezért megadta neki a jelet, hogy a negyedik randi végén szabad a pálya. Odafent pedig a heves csókolózás közepette meglepő dolog jutott a fülébe.

Ugye emlékeztek még? Milyen mámoros jó érzéssel töltött el, mikor a férfi összeszedve minden bátorságát eléd állít és azt mondta, szeretne veled vacsorázni. Mikor virágcsokorral a kezében várt és bár szorosan egymás mellett sétáltatok, mégsem történt köztetek semmi, bár az volt minden vágyatok. Most már sokszor csak a filmekben és a romantikus regények lapjain köszönnek vissza a szívmelengető és hihetetlenül szép, régi randizási szokások. De miért?!