Sose értettem. Főleg azt, miért kell beleszólni a másik életébe, miért kell kényszeresen megmondani neki a tutit. Az Isten szerelmére, hadd tegyen már a nő azt, amit akar, anélkül, hogy beleokoskodnának az életébe. Biztos jó oka van a döntésének, sőt, mondok jobbat: valószínűleg ő igy tökéletesen boldog! Na, erre varrjon gombot a sok vészmadár.

Több olyan nővel beszélgettem, akik évekig voltak szeretők, azaz nős férfiak partnerei.

Miért kellett ezt kiemelni? Mert sok nő hajlamos ezt elfelejteni. Tény, hogy gyakrabban fordul elő férfiak esetén a különböző abúzusok, közöttük a verbális bántalmazás. De ez ugyanúgy igaz a nőkre is, ilyen tekintetben bizony nem különbek. Igen, a nők általában a gyengédebbek, a finom lelkűek, az empatikusak, de ők se egyformák. Tehát képesek pusztán szavakkal lelki terrorban tartani másokat.

Zsanett olvasta egy cikkünket ezért szerette volna megosztani az ő történetét is velünk. Ő egy 33 éves csinos nő volt, aki már egy önálló vállalkozást működtetett. A férfi pedig rendőr volt. Az igazat megvallva még elég fiatal, de korához képes nagyon magabiztos és ambiciózus az elmondottak alapján.

Sokkal több párt érint, mint ahányan bevallják. Pedig nem szégyen. Nem az a legnagyobb baj, ha fennáll a jelenség, hanem az, ha nem foglalkoznak vele. Ugyanis egyáltalán nem egészséges, hogy valaki szeretkezés után depressziót érez.

A szabályokat az élet hozza. A szerelmeket a sors és a végzet alakítja. Van, amikor minden tökéletesnek tűnik. Tombolnak a szenvedélyek és a hormonok. Minden nap egy ajándék és egy vad románc. Kaland és vidámság. De mi van akkor, ha ez a szép kapcsolat hirtelen megszakad? Amikor kiderül a keserű igazság. Amikor rájössz, hogy ez nem is volt valóság. Mit érezhet az a nő, aki egy tökéletes életet gondolhatott a magáénak, végül kiderül, hogy mégsem volt igaz, csak egy szép álom?