Annamária hétéves volt, mikor megismerte Zsombort. Együtt kezdték az iskolát. A szüleik csak nevettek a kijelentésükön, hogy ők szerelmesek és egy párt alkotnak. Pedig így volt ez egészen nyolcadik osztályos korukig. Gyakran meg is fogták egymás kezét. Negyedikben elcsattant az első szájra puszi, hetekben pedig már a csók is. Ám ahogy más iskolában tanultak tovább, elváltak útjaik.

 

 

gyerekkori szerelem 01

kép: yearofcleanwater.com

 

Hétévesen lettünk osztálytársak. Rövid időn belül felfigyeltünk egymásra. Mindketten szerettünk kidobósozni és ugyanazokat a meséket néztük. Zsombor kissé csendes, visszafogott fiú volt, de láttam, hogy gyakran néz. Egy idő után mellém ült az ebédnél. Később virágot szedett nekem vagy más aprósággal lepett meg. Idővel rajzokat készített és szerelmes levelet is írt. Nagyon hamar egymásra találtunk és első osztály végére megbeszéltük, hogy mi egy pár vagyunk.

 

Emlékszem, hogy negyedikesek voltunk, mikor először szájon csókolt. Egy aprócska, ártatlan kis puszi volt. Gyakran megfogtuk egymás kezét, néha össze is ölelkeztünk. Végül hetedikben csattant el az első igazi csók. Nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is találkoztunk a szüleink jelenlétében, akik jó barátok voltak, de olyan is volt, hogy nélkülük randevúztunk. Moziba mentünk, sétáltunk, mindegy is volt mit csinálunk, csak együtt legyünk.

 

De a kapcsolatunk váratlanul véget ért nyolcadik után. Más-más iskolában folytattuk tovább a tanulmányainkat. Eleinte még találkoztunk pénteken vagy szombaton, de szép lassan elkoptak ezek a találkozók. Nem azért, mert bármelyikünk is másba lett volna szerelmes, egyszerűen a körülményeink változtak meg. Nem volt szakítás, sem sírás, igazából meg se beszéltük az elválást.

Egyszerűen csak nem találkoztunk többet és végül a telefonhívások is elmaradtak. Később mi sem értettük, hogy történhetett ez, mikor annyira szerettük egymást. Hogy sodródhattunk csak így el, mert máshová jártunk iskolába és mások lettek a barátaink.

Természetesen a középiskolában újra szerelmes lettem és összejöttem egy fiúval, aki felettem járt egy osztállyal. Tizenhat éves voltam, mikor elvette a szüzességemet. Zsombornak egy évvel előbb sikerült. Egy szó, mint száz, az évek során becsúszott két-három kapcsolat mindkettőnknek.

 

gyerekkori szerelem 02

 

Huszonöt éves voltam, mikor újra találkoztam vele. Bejött a kávézóba, ahol baristaként dolgoztam. El se akartam hinni. De ő se. Rengeteget változott, igazi érett férfi lett belőle. Amíg kiszolgáltam, gyorsan váltottunk pár szót, hogy kivel mi történt az évek alatt. Én akkor még a főiskolát végeztem, ő pedig karbantartóként helyezkedett el egy üzemben. Mivel nem volt sok időm beszélgetni, megbeszéltük, hogy a közösségi oldalon rákeresünk egymásra és így is tettünk. Ott beszéltük meg, hogy elképesztő, milyen jól megvoltunk és mégis egy szempillantás alatt véget ért a kapcsolatunk, amit újra elkezdtünk felmelegíteni.

 

Olyan jól sikerült, hogy újra járni kezdtünk és három évvel később összeházasodtunk. Azóta már megkezdtük a harmincas éveinket és a második gyerekünket várjuk. Őszintén mondhatom, hogy boldogok vagyunk. Elmúlt az intenzív gyerekkori szerelem és igazi, felnőtt, érett viszony lett belőle. Beszéltük, hogy az évek alatt sokat gondoltunk egymásra, de egyikünk sem érzett késztetést arra, hogy megkeresse a másikat. Úgy voltunk vele, hogy az egy szép, gyerekszerelem volt, de már elmúlt, vége van. Előre kell nézni és nem pedig hátra. De mindezek után hajlamosak vagyunk hinni abban, hogy ennek így kellett történnie. El kellett telnie annak a tizenegy évnek, hogy újra találkozzunk. Együtt voltunk másokkal is, tapasztaltunk, felnőtté váltunk és talán erre mind szükség volt ahhoz, hogy újra egymásra találjunk. Lehet, hogy csak egy kis kitérőt kellett tennünk, hogy felnőttként komoly kapcsolat lehessen kötözzünk.

 

Nem bánjuk, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy. Nem érezzük azt, hogy több időre lett volna szükségünk és még többet kellett volna kalandoznunk másokkal. Elég volt ez a néhány év. Kalandozunk eleget egymással a mai napig, hiszen sosem feküdtünk le és az újdonság erejével hatott, amikor először megtörtént, de e téren sem csalódtunk egymásban.

 

gyerekkori szerelem 03

 

Viszont nem értem, miért olyan elképzelhetetlen másoknak a boldogságunk. Szerintem sokunk szülei, nagyszülei már ennél jóval fiatalabban egymásra találtak. Persze, értem, hogy azok más idők voltak és talán nem is volt nagyon választásuk, de én hiszek abban, ha valaki megtalálja az igazit, a társát, aki mellé lett rendelve, akkor nem számít, hogy tizenhat, tizennyolc vagy éppen huszonöt évesen találnak egymásra. Csak az, hogy szeretik egymást, ez a lényeg.

 

Különben is, rengeteg minden változott tizennégy éves korunk óta, egy kicsit újra meg kellett ismerni egymást. De megvan a varázsa annak, mikor az ember újra olyannal jön össze, akit régóta ismer, akiben valaha megbízott és a társa volt. Talán azért, mert nálunk nem volt fájdalmas a szakítás, nem okozott sérüléseket, hanem sok szép emléket őriztünk meg egymásról.

 

Minden jel arra mutat, hogy minden működött közöttünk, elsősorban lelki szinten. Ehhez hozzájött a fizikai is és tényleg azt mondhatjuk el, hogy minden téren passzolunk egymáshoz. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a gyerekkori szerelmem lett életem párja és nem hiszem, hogy ez a jövőben ez változna, bárki, bármit mondjon.

 

Annamária történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egy hónap után kérte meg a kezét! – Ez a divat a mai fiataloknál?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!