Volt régen egy kolléganőm, hívjuk mondjuk Helgának. Amikor megismertem, már öt éve élt házasságban, de összesen tizenhárom éve voltak együtt. Helga egy életvidám, optimista nő volt, tele álmokkal és vágyakkal. Mindig azt mesélte, hogy gyerekkora óta egy férfiről álmodott, akivel jókat beszélgethet, romantikázhat, utazhat és családot alapítanak. Imádta azt hangoztatni, hogy minden rendben van az ő kapcsolatával, márpedig ez az önreklám, mindig gyanús.  Majd egyszer megismertem a férjét és akkor döbbentem rá: Helga valójában istentelenül boldogtalan.

 

 

tarsas magany 01

kép: cas.sk

 

Társas magány. Azt jelenti, hogy bár van párunk, házastársunk, mégis egyedül érezzük magunkat. Lényegében olyan, mintha nem is lenne a kedvesünk. Talán soha nem is volt igazán vagy az idő múlása miatt, elmúlt a kapocs és egyfajta lelki válás történt a felek között, amit sokszor észre sem vesznek.

 

Ugyanez történhetett Helgáékkal is. Egyszer együtt kávéztunk a férjével és soha többet. Az az egy alkalom mindent elárult. A férj - hívjuk Ágostonnak – Helga teljes ellentéte. Földhözragadt, zsémbes, kissé rosszindulatú. Nem szeret utazni, mert csak a vesződség van vele, meg amúgy is jó neki itthon. A romantika nyálas és a b*ziknak való. Nem kell beszélni arról, ami egyértelmű. A nő feladata, hogy kiszolgálja a férjét, gyereket neveljen és otthon legyen. A humora a disznó viccekig terjed és előszeretettel kritizálja feleségét.

 

Végig azt hittem, hogy a Helga férje nagyjából olyan, mint ő maga, annyit áradozott róla. De már tudom, hogy saját magát próbálta meggyőzni újra meg újra, hogy jó ember, jó férj, jó apa, megéri vele maradnia. Holott már másnap bevallotta, hogy „talán mégsem minden olyan, mint amilyennek lefestettem, de majd az lesz újra.” Vagyis akármennyire is próbál hazudni magának, tisztában van azzal, hogy a férje már nem azaz ember, akivel összeházasodott, sőt, talán soha nem is volt álmai férfija. De félt a magánytól, attól, hogy egyedül marad és ezért hamar beleugrott egy kapcsolatba. Most pedig fél kilépni belőle, mert mit fognak hozzá szólni az emberek, a családja, és mégis, mihez kezd egy egyedül egy gyerekkel, senkinek sem fog kelleni.

 

tarsas magany 02

 

Belegondolni is rossz, hány ember választja inkább a társas magányt. Akik félelemből és megszokásból választják a boldogtalanságot. A társas magány olyan börtön, amibe saját magunkat zárjuk be. Abban reménykedünk, hogy a párunk megváltozik, jobbra fordulnak a dolgok. Vagy úgy hisszük, nem szabad elhagyni a börtönt, mert még rosszabb lesz. Még rosszabb partnert fogunk ki vagy végképp magunkra maradunk. Jó az, ami van, be kell érni azzal, lehetne rosszabb is.

 

Közben szenvedünk. Mert azaz ember már valahol egy idegen. Egy lakótárs. Nincs, ami összekössön vele, legfeljebb az emlékek meg a gyerek. De nem foglalkozik velem, nem beszélget velem. Nem töltünk együtt minőségi időt. Nem építi a személyemet, hanem rombolja, vagy közömbösen viszonyul hozzám, mintha egy ismerőse lennék. Nem hasonlítunk, nincs közös érdeklődési körünk. Értelemszerű a kérdés, miért nem lépünk ki belőle?

 

Helga érvei a következők voltak: már 37 éves, és van egy gyereke. Kinek kellene egy egyedülálló anya? Egy majdnem negyvenéves nő? Különben is, majd biztos megváltozik, most csak lefoglalja a munkája. Amúgy sem baj, ha a párja egy racionális, szigorú, gyakorlatias ember, neki pont erre van szüksége.

 

Másoktól is azt hallani: túl öreg vagyok, kinek kellenék? Nem hagyhatom magára szegényt, szüksége van rám. Csak időre van szüksége. Majd megszokom, hogy ilyen.

 

Egyszóval kifogásokat gyártanak és mentik a társukat. Normálisnak, elfogadhatónak titulálják azt, ami van, illetve azt, ami nincs. Mindent megmagyaráznak.

 

Miért teszik ezt? Talán mert valóban abban reménykednek, hogy lesz ez még jobb és partnerük varázsütésre megváltozik. Mert félnek az egyedülléttől. Önbizalomhiányban szenvednek és nem érzik magukat elég erősnek, szépnek, kelendőnek, hogy másik párt találjanak és nekifussanak még egy kapcsolatban. Tele vannak megfelelési kényszerrel a szüleik vagy a külvilág felé: nem szabad elválni, feladni, mert az ciki. A gyerekkorukban is lehet keresni az okot. Azt látták, hogy a szüleik kapcsolata is így működött, vagy azt tanították, hogy a házasságban mindent be kell nyelni a másiktól.

 

Továbbá benne van a pakliban, hogy soha nem illettek össze. Esetleg a másik fél nem akar a rossz tapasztalatai miatt szorosabban kapcsolódni a másikhoz vagy nem is tud. Érzelmileg fogyatékos, hiányzik belőle az empátia és nem tudja, hogyan kell. Meglehet, hogy így élte eddig az életét és Ágoston sem tudja, hogyan kellene kapcsolódnia Helgához. Lehetséges, hogy a szüleivel sem volt soha szoros a viszonya, így nem is tudhatja, mit hiányol a felesége.

 

tarsas magany 03

 

Na jó, de megtörtént a baj. A félelem miatt, hogy egyedül maradunk, belerohantunk egy „elég jó” kapcsolatba, de nem a számunkra tökéletesbe. Vagy megromlott a viszonyunk és jóformán csak köszönőviszony van közöttünk. Mit tegyünk? Az első: valld be magadnak, hogy boldogtalan, elégedetlen vagy. Nem szégyen, de ez kell ahhoz, hogy segíthess önmagadon, mert ne feledd, börtönöd ajtaját egyedül te nyithatod ki. Gondold át, mire, illetve kire vágysz. Megadhatja neked azt, akivel együtt vagy? Legyen olyan, mint régen? Akkor beszélj vele és dolgozzatok a kapcsolatokon. Ha pedig egyáltalán nem adhatja meg, mert soha nem is volt az, akire vágytál, engedd el. Hogyha nem ő a te embered vagy már nekifutottatok, és nem sikerült megjavítani a dolgokat: engedd el. Csak egy életed van. Meddig akarsz társas magányban élni, miközben élhetnél olyan kapcsolatban is, mint amilyenre vágysz? Egyedül lenni félelmetesnek tűnik, de amennyi esélyed van rá, hogy egyedül maradsz, ugyanannyi van arra is, hogy párra lelsz. Egy sokkal jobbra!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Nem baj, ha néha nem értünk egyet, de ez nem jelenti azt, hogy akkor szakítanunk kell!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!