Úgy gondoltam, ez a hit örök lesz. Hogy az egyre növekvő kapocs sosem huny ki, még akkor sem, amikor erősen pislákol a sötétségben, és csak a jó Isten tartja még ébren. Azt mondtad, hogy túlragaszkodó vagyok, és gyorsan hozzátetted, hogy az igazából nem baj. Megtanítottad, hogy ezek a túlerős érzelmek neked mennyire idegenek és szokatlanok, és hogy mennyire egy kalap aláveszel az eddigi kapcsolataiddal.

aranylakodalmat 01

Kép: pinterest.com

 

Hadd hisztizzen, majd elmúlik. Kezded megtanítani, hogy valójában ez az egész mennyire nem elég, mégha elég is lehetne, csak lassan kivirágzik egy „de” szócska a földből, és lázasan kettőnk közé fekszik. Kicsit nárcisztikusak vagyunk mind a ketten, csak teljesen másképp: te magadért, én érted, és valahogy egyszerre jelenik meg az orgona a viharral, karon ragadva egymást.

 

Bárkinek nekiugrok miattad akkor is, ha veled szemben a találkozásnál úgy viselkedek, hogy egy rideg jégcsap is elbújhatna mögöttem. Megnevettetsz, de közben nem csinál semmit a lélek, nem ég tűzben a szív, kikapcsoltam magam rád. Még megvédelek, de már nem bízom benned, azt hittem, ez örök lesz, hogy tervezhetem a jövőt, hogy velem vagy a jelenben. De nem vagy. Te még mindig valahol a múltat kergeted, eszed ágában sincs megfogni a kezem. Amikor egy helyen, egy időben egy levegőt szívunk, akkor maga vagy a kész főnyeremény, viszont tudnod kell, hogy ez nekem már nem elég a maradáshoz. Engem sosem a vágy kötött hozzád.

 

 

Mi szükséges ahhoz, hogy egy erősnek indult kapcsolat egyszer véget érjen? Valójában nincs is vége sosem, csak mintha meggyengülne a kötél, mintha máshogy fordulnánk vissza egymáshoz, a világhoz, és lehet, hogy ez a más az, ami aztán kirakja a puzzle teljes változatát később. Az a kapcsolat, amit eddig még senki és semmi nem tudott szétválasztani, az, hogy került most mégis a szikla legeslegszélére?

 

aranylakodalmat 02

 

Hol fordult át az egész valami kínkeserves majdnem üvöltő mocsárrá, ahol egyikünk sem hallja meg a másikat? Tényleg némák lettünk, akiket már csak a meghívott sör tart össze? Hol csúszott meg az a mindennapi rutin, hogy reggel az üzenetedre kelek, és a hívásodra alszom el? Hogy pontosan tisztában vagyok vele, hogyha baj van, úgyis írsz és elmondod? Mikor változott át ez a barátság valami szétfoszlott semmivé? Talán, amikor kimondtad, hogy próbáljuk meg, én meg életünkben először elhittem?

 

Most pedig csak pislogok, hogy mennyire távolra kerülsz tőlem, és mégis úgy csinálsz a véletlen és sorsszerű összefutásunknál, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem küldtelek volna el a jó búsba, mert elmondtál mindennek a hátam mögött, mintha tök normális lenne köztünk még minden, bár valójában sosem volt semmi normális, és tudod kezdem azt hinni, hogy azért nem hat meg téged, ami van, mert igazából semmit sem jelentett, jelentettünk a számodra. A valóságunk nem egyezik, túlnaivan álltam hozzád. Amíg nem dőltem be neked és hárítottam, hogy jól van, csak részeg vagy, nagyon szeretlek én is, barát vagy, aludj, addig egyfolytában jöttél. Van abban tényleg valami igazság, hogy amíg a másik nem a tied, addig próbálod megszerezni őt? Amíg nem szerzed meg a lelkét a szívével együtt, addig nem adod fel, viszont utána kidobod a kukába, mert unalmas lett a folytatás?

 

A férfiaknak tényleg a vadászösztön az, ami mindent vezet? A farkukat is beleértve. Az agyukról nem is beszélve. Talán, mert amíg a vadászösztön mutatja az utat, addig nincs előtérben a félelem; addig az adott személy nem azon agyal, hogy mitől fél, hanem csak az lebeg a szeme előtt, hogy mire vágyik mindenáron. A vágy az egyetlen, ami képes megsemmisíteni a félelmet. Amíg vágyakozol, amíg azon vagy, hogy bármi áron is megcsinálj valamit, addig nem fog létezni lehetetlen a számodra, addig fel sem üti a fejét az a kifejezés, hogy félek, mert a vágy vakmerővé változtatja az embert.

 

aranylakodalmat 03

 

A vágy tönkretehet egy addig erősnek hitt kapcsolatot, mert mikor elmúlik, nem marad utána semmi sem. Egy fikarcnyi érzelem sem az ürességen, és a közömbösségen kívül. Vágyakozunk egy jobb életre, mert azt hisszük, az itt velünk szemben álló egyed lehet a jövőnk, a boldogságunk kulcsa, csupán elfelejtkezünk arról az apró tényről, hogy a vágy pusztán az adott pillanatot, időszakot, a jelent képviseli, mindenféle tartalom nélkül. Ha hagyod, hogy a vágy uraljon, az olyan, mintha egy hazugságban élnél. Mintha az összes kiejtett szavaid, ki nem ejtett gondolataid, és megtörtént tetteid hazugságok lettek volna. Ha közben belesétáltál egy párkapcsolatba is, akkor a másik fél joggal fogja azt gondolni, hogy az addig felépített közös történet hazugságon alapult.

 

A vágy nem fog ott ülni az asztalnál az ezüst-, és aranylakodalom miatt. A vágy nincs veled jóban és rosszban, amíg a halál el nem választ, meg ásó-kapa-nagyharang. A vágy becsap, hazudik, majd sunyin lelép, mint aki jól végezte a dolgát. Össze lehetne kötni a szexszel, hogy csak arra megy, de nem lenne igaz: a vágy a hatalmi rendszer egyik legmagasabb fokán ücsörög, issza a martinijét, Bach-ot hallgat, és ördögien kacarászik, amíg be nem gyűjti a zsákmányát. Vadászösztön. A vágy a farkas, akit sosem ölnek meg, de ő mindenkit kinyír, aki valamiért felkeltette az érdeklődését.

 

És tudjátok mi tehet tönkre egy kapcsolatot még? A lezáratlan múlt. Amikor az ex árnyékában élsz tovább, pedig állítólag te vagy a fontosabb. Erre az árnyék-szerepre akkor ocsúdsz fel, amikor a fiú által kimondjátok a kapcsolati státuszt, hogy mi lenne, ha akkor megpróbálnátok, és úgy vagy vele, hogy miért ne, aztán pár hét múlva az egész elcsesződik. Hogy tényleg ilyen nehéznek kell lennie? Hogy amíg hangosan, felváltva, örömködve ki nem mondtátok egymásnak azt a bizonyos „sz” betűs szavacskát, addig semmiféle probléma nem volt. Azt veszed észre, hogy mindenki azt suttogja, hogy a barátság és a párkapcsolat más: hogy hiába voltatok barátok, mostantól új időszámítás kezdődik, és nem érted, hogy miért nem értik meg, hogy nálad nem így működik. Nem várod el a mást, a változást, egyszerűen csak ugyanazt a szoros szövetséget szeretnéd folytatni, a fel nem törhetetlen kapcsot, ami már talán az első találkozásnál megkötetett köztetek. Amire az életedet is rábíztad volna.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Nem kellesz, és én se neked. - A kapcsolatok szelektálása nem is olyan rossz dolog!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!