Nagyon szeretek szerelmes lenni. Annyira jó érzés, mikor megszületik és magával ragad. Amikor rózsaszín szemüvegen látom a kedvest meg az egész világot. Iszonyatosan felemelő és hatalmas erőt ad. El sem tudnám képzelni azt, hogy ne legyek szüntelenül szerelmes, meg hogy ne legyen valaki olyan az életemben, aki kiváltja belőlem ezt a csodálatos érzést. Még akkor is, ha utána összetörik a szívemet.

 

 

 

szeretek szenvedni a szerelemtol 01

Kép: videoblocks.com

 

Így mesélt Johanna az érzéseiről:

 

Sosem boldogítottak azok a kapcsolatok, ahol nem voltam szerelmes. Volt olyan, ahol még nem voltam az, de esélyt adtam magunknak próba cseresznye alapon. De hiába teltek a hónapok, nem jött meg az érzés, pedig volt, aki a csillagokat is lehozta volna nekem. Kérdezték is a barátaim, hogy mit akarok? Miért nem jó az az ember? Imád téged és mindent megad neked. Na igen, csak éppen én nem vagyok belé szerelmes.

 

Néhány ilyen tapasztalás után már csak olyannal jöttem össze, akibe azonnal beleszerettem. Azt hinnéd, sokat kellett erre várnom, de nem. Mindig is úgy jártam-keltem a világban, hogy bárhol rám találhat a szerelem. Távcsővel kémleltem a világot, a szerelemre várva. Merthogy én nem szőke hercegekről, lovagokról, férjekről álmodozom. Csak a szerelemről. A mindent elsöprő érzésről. Mikor a szerelemről és a boldog párkapcsolatról beszélünk, én nem látok magam előtt egy férfit. Csak önmagamat, boldogan.

 

Ugyanis engem a szerelem boldoggá tesz, minden árnyalatával együtt. Élek-halok a boldog szerelemért, amikor meglelem a páromban a másik felemet, amikor kényezteti a testemet, a lelkemet. Szeretek örülten boldog lenni a szerelemtől. De még inkább szenvedni. Szenvedni attól, ha nem láthatom napokig a másikat, ha nem ír vissza vagy nem beszélünk. Bármilyen perverzül is hangozzék, de imádok szenvedni attól, amikor megbánt, megsért, durván viselkedik a testemmel vagy a lelkemmel. Mikor megaláz és eltapos. Olyankor pokolian szenvedek, de ugyanakkor földöntúli lelki gyönyört élek át. Mert attól szenvedek, hogy szerelmes vagyok. Lehet a másik akármilyen gonosz tetű is, én akkor is szeretem. Minél jobban gyötör, annál jobban oda vagyok érte.

 

szeretek szenvedni a szerelemtol 02

 

Talán beteg vagyok. Mazochista. Én is gondoltam már rá. Csakhogy ha az is vagyok, nem érdekel. Nem jutottam el arra a szintre, hogy orvosért kiáltsak. Lehet, hogy soha nem is fogok. Mert szeretek így élni. Titkon talán éppen emiatt utazom a rosszfiúkra. Ők már eleve egy különleges karizmával, ellenállhatatlan varázzsal vannak felruházva. Nem nehéz beléjük szeretnem. Annyira mesés a kezdeti nagy boldogság, mikor minden idilli, tökéletes, majd jön a várható törés, kimutatja a foga fehérjét és szabályosan elkezdi gyilkolni a lelkemet. Egy jó pasi mellett ezt nagyon ritkán éltem át. Ez az én érzelmi monodrámám és élvezem ezt a hullámvölgyet, a menny és pokol játékát, ami zajlik bennem.

 

Ha szakít velem, annyi baj legyen. Még jobban szenvedhetek. Vagy ha valamiért én unnám meg. Legalább utána alaposan elmerülhetek a szerelem okozta fájdalomban. A szenvedés sokszínű vízében fuldokolhatok. De nem túl sokáig. Annál erősebb a boldogság iránti vágyam és keresek valakit, akibe újra beleszerethetek, újra átélhetem a csodát mellette és aki megint a felhők közül taszít majd le. Így megy ez nálam. Erre van szükségem.

 

Valahogy csak akkor érzem igazán, hogy élek, létezem, boldog vagyok, ha egyszer fent és egyszer lent lehetek. Hogyha hol az egekben, hol a pokolban vagyok. Örülhetek és szenvedhetek. Ezek nélkül minden unalmas és színtelen, nincs miről beszélni. Azt hinnéd, hogy mindez rossz hatással van rám, de nem igaz. A munkahelyemen kirívóan jól teljesítek mikor minden csupa boldogság. Miért ne lenne így? A szerelem mindenhez erőt ad. Általa tudom legyőzni a saját korlátaimat, a rám váró nehézségeket. Könnyebben mosolyog az ember a stresszes helyzetekben meg az egész világra, ha szerelmes.

 

szeretek szenvedni a szerelemtol 03

 

Amikor meg rossz passzban vagyok, mert épp a poklok poklát élem át, akkor sem romlik a teljesítményem. Ugyanis olyankor meg a munkába temetkezem. Feladatokat, programokat találok ki magamnak. Magányos perceimben pedig átadom magamat az édes őrlődésnek, hogy miért kell szenvednem, miért vagyok vele. Mindez csupán költői kérdés, hiszen egyértelmű, hogy tudom rájuk a válaszokat. Nem kérdés, hogyha akarnék változtathatnék rajta és élhetnék másféle életet. Juthatna csak az öröm és boldogság osztályrészül.

 

Csakhogy nem akarom. A túl sok örömtől és mámortól kihullik a fogam. Túl jó, túl édes az nekem. Nem is értem az embereket, hogy vágyhatnak arra, hogy mindig minden szép és jó legyen. Én úgy nem tudom értékelni a szerelmet, az életet, ha néha kicsit nem szenvedek. Arról nem is beszélve, hogy az túl unalmas lenne. Kell az izgalom, a sírás, a bánat, az alkalmankénti depresszió. Hiszen ez a szerelem a lényege. Ha csak arra várunk, hogy tökéletes legyen, sose szenvedjünk, sose vitázzunk, mindig csak béke és boldogság legyen, akkor örökké szenvedni fogunk az elégedetlenségtől, ami sokkal rosszabb. Hogyha el tudod fogadni a szerelem árnyoldalait – akkor is, ha nem egy rosszfiúval vagy együtt, hiszen minden kapcsolatban vannak jó és rossz pillanatok – abban az esetben fogod igazán megtalálni a boldogságot. Különösen hangozhat, hogy azt mondom, a boldogságért néha szenvedni kell. De szerintem ez a morbid igazság.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Elhiszed, hogy szerethető vagy?

Pin It
Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!