A tökéletes szó használatához minden esetben igyekszem a lehető legóvatosabban viszonyulni. Hogy miért? Csupán abból kifolyólag, hogy számomra e szó drámai befejezettséget, lezárt állapotot sejtet, amelyhez már nem lehet többet hozzátenni kerek egésszé fejlődöttsége miatt. A folyamatos formálódás, pulzálás, fluktuálódás világában, úgy vélem: szinte lehetetlen tökéletes prototípusával találkozni.
kép: unsplash
Valóban így lenne? És vajon miben rejlik a tökéletes-mivolt misztikuma?
Hisz amennyiben valamiről azt állítjuk, hogy tökéletes, azon nyomban képbe lép: a mihez képest tökéletes összehasonlítás mozzanata, valamint a tény, mely szerint amennyiben egy dolog, eszme stb. tökéletesnek titulálódik, egy másik ezzel párhuzamosan tökéletlenné címkéződik.
Miért van az mégis, hogy a legtöbb ember tökéletes egészségről, párkapcsolatról, karrierről, életről álmodozik?
Ez természetes vágy, így születtünk, hogy mindig többet és többet akarjunk, egy cél, amelyet már elértünk, csupán egy a sok mérföldkő közül, amelyet magunk mögött hagytunk. Mindig van egy további lépés – mondhatnánk, és valószínűleg igazunk is lenne. Igazunk lenne? Ki tudhatja? Hiszen oly nehéz dűlőre jutni életünk fő kérdéseiben, hogy a legtöbben ezt meg sem próbáljuk megválaszolni. Nem biztos, hogy a választ kell megkeresnünk, mert az igazság-keresés ágas-bogas útján nem egy bizonyos igazság fog feltűnni a horizonton – a maga megcáfolhatatlanságával –, hanem válaszok és igazságok egész garmadája. Elgondolkodni lehet, sőt nem árt.
A tökéletes szó értelmezése során belebotlottam az olyan, ami az eredetinek pontosan megfelel definícióba. Ekkor tovább bővült a kérdések palettája a mi számít eredetinek? Az emberhez, az emberi kapcsolatokhoz képest mi az pontosan? Mi az eredeti?
Erre a kérdésre adott válasz gyanánt rögtön bevillanhat a mitológiák világa, a teremtésmítoszok bázisjelenete, amelyek mindegyikében (legtöbbjében) egy nagyhatalmú lény megteremti a világot és benne az embert.
Nos, tökéletes… (?)
Ezzel kapcsolatban hasznos cikknek bizonyulhat az, amit idekattintva találtok.
A tökéletes-mivolttal bizonyos szabályoknak igyekszünk megfelelni – szerintem éppen ezen az igyekezeten van a hangsúly, amely magában hordozza a folyamatosságot, a vég nélkülinek mutatkozó fejlődést.
A fentiek fényében hogyan nevezhetünk egy kapcsolatot tökéletesnek?
A párkapcsolat csupán akkor mondhatja magát „tökéletesnek”, ha folyamatosan munkálkodnak rajta. Ez a fajta kapcsolatmunka viszont nem vihető tökélyre, amennyiben csak az egyik fél vesz részt aktívan benne, a másik pedig mintegy szemléli, avagy… elszenvedi azt.
Legközelebb, amikor címkeragasztásba, skatulyázásba kezdenénk – akár a saját, akár más kapcsolatok háza táján – , jusson eszünkbe: hogy nem abban mutatkozik meg egy-egy kapcsolat tökéletessége, ha soha nincs viszály, ha nincsenek nézeteltérések, ha egyik fél sem vált át altból szopránba egy „emelkedett” párbeszéd során, hanem akkor, amikor mindkét személyről elmondható, hogy aktív státusszal vesz részt a folyamatban, kész kitartóan dolgozni érte.
