A világ tele van rejtélyekkel és ebből az egyik maga a szív. A szív, amely sokszor olyanért dobog, akiért nem kellene. Az agyunk ezt tudja, tisztában van vele és bármilyen hangosan is kiabálja, hogy ne tedd, ne szeresd, engedd el, te már csak azért sem hallgatsz rá. Mert nem tudsz. Vagy mert nem is akarsz?

 

 

nem erdemel 01

kép: pinterest.com

 

Szinte mindenki belefutott már ebbe a helyzetbe. Megismert egy rosszfiút vagy éppen rosszlányt. De talán még csak nem is kell a tipikus „rossz” jelzővel bírnia. Nem biztos, hogy egy gonosz mocsok volt, aki kihasznált bennünket és összetörte a szívünket. Egyszerűen nem illett hozzánk. Nem szeretett eléggé, nem becsült meg, nem tisztelt. Nem figyelt oda az igényeinkre, semmibe vett minket. Egyszerűen mi jobban akartuk a kapcsolatot, semmint ő.

 

Mindegy is, a különbségek ellenére szerettük. Minél inkább tudtuk a szívünk mélyén, hogy nem illünk össze, nincs jövőnk, annál jobban szerettük. Képtelenek voltunk belegondolni abba, hogy elengedjük. Talán a híres, vak szerelem miatt? Annyira bele voltunk habarodva, hogy nem láttuk a fától az erdőt? Csak azt láttuk, amit látni akartunk? Lehetséges. Van az a szerelem, amely tényleg megzavarja az embert. Amikor annyira leszáll a rózsaszínköd a szemünkre, hogy elveszítjük a realitás talaját és nem tudunk józan ésszel gondolkodni.

 

nem erdemel 02

 

De mi van még a szerelem mögött? Görcsös ragaszkodás. Társfüggőség. Gyerekkorból hozott félelmek a magánytól, attól, hogy értéktelenek vagyunk, nem lehet szeretni bennünket. Félünk, hogy elhagynak bennünket, mert az apánk is elhagyott. Ezért bárki jó, aki a kisujját nyújtja. Nem számít, hogy bánik velünk, a lényeg, hogy van. Elveszítettük vagy talán soha nem is volt önbecsülésünk, önszeretetünk és ezért hagyjuk másoknak, hogy szétrabolják a szívünk ajándékait. Egyéjszakás kalandokba bonyolódunk, hagyjuk magunkat kihasználni, engedjük, hogy uralkodjanak felettünk vagy lábtörlőnek használjanak. Szó nélkül tűrjük a méltatlan bánásmódot és azt hazudjuk magunknak: ez szerelem. Szerelmesek vagyunk. Még mindig szebben, jobban hangzik ez, semmint az igazság, hogy alacsony az önértékelésünk és azt hisszük: nem kaphatunk jobb partnert. De nem is akarunk kísérletezni, mert az idő. Nekünk pedig azonnal kell a társ, hogy egyetlen percet se keljen egyedül töltenünk, amely rávilágíthatna a félelmeinkre.

 

Ugyanilyen káros az, ha nem vesszük észre, hogy egy nárcisztikussal van dolgunk. Egy olyan emberrel, aki tudatosan vissza is él a helyzetével. Aki ismeri a gyengeségeinket, tudja, hogy bármit megtennénk érte. Függővé tesz bennünket, könnyedén befolyásolja az önbizalmunkat. Elhiteti velünk, hogy valójában mi vagyunk rosszak és nem ő. Eléri, hogy azt hidd, nem találnál nála jobbat. Légy hálás azért, hogy ő van neked. Neki minden egyes tettére van magyarázata és mivel benne akarsz lenni a játékban, el is hiszed neki. Hagyod, hogy port hintsen a szemedbe, mert könnyebb elbűvölve élni, semmint harcolni, legyőzni az átkot.

 

nem erdemel 03

 

Nem könnyű észrevenni, sem pedig elfogadni azt, ha valóban egy nárcisztikussal van dolgunk vagy ha egyáltalán valóban olyanba vagyunk szerelmesek, aki nem érdemel meg bennünket. Könnyebb csukva tartani a szemünket, homokba dugni a fejünket és nem venni tudomást arról, hogy óriási hibát követünk el. Mivel azt követünk el. Nagyon ritka, hogy ilyen esetben illető megváltozzon. Lehet próbálkozni, fejmosásokat tartani, célozgatni, minden létező nyelven a tudtára adni, hogy mi többre vágyunk, többet érdemlünk. De kell lennie egy határnak, ami után nincs tovább. Hiszen csak egyszer élünk, nem pazarolhatjuk el az életet olyanra, aki nem akar a teljes értékű társunk lenni, aki nem érdemel meg bennünket.

 

El kell engedni azt, aki nem tesz ugyanannyi erőfeszítést érted, mint te érte. Aki nem szeret, nem becsül, nem tisztel. Aki lábtörlőnek használja a szívedet. Legyen tartásod, és ne engedd, hogy a végletekig visszaéljen a szereteteddel, a lelked kincseivel. Ha nem működik az adok-kapok, előbb- utóbb ki fogsz merülni testi és lelki szinten egyaránt, bele fogsz betegedni az egyoldalú kapcsolatba. Inkább keress valaki olyat, aki értékeli mindazt, amit adsz. Aki nem elvárja, nem veszi természetesnek, hanem felfogja, hogy egy ajándék vagy a számára.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Hová tűnt a nők önbecsülése? Mikor lett belőlük lábtörlő és szeretetkoldus?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!