Megütköztél a kérdésen? Pedig igenis vannak férfiak, akiket ver a feleségük. De ezt ne úgy képzeld el, hogy egy gigászi izombarbi lekever egy pofont a férjének és a sarokba parancsolja vacsora nélkül. Érthető okokból kifolyólag megváltoztattuk a férfi nevét, így hívjuk Csongornak, akit öt éven keresztül bántalmazott a felesége fizikai és lelki szinten is.

 

ver a felesegem 01

kép: jituwang.com

 

Az első két év varázslatos volt. Sokszor kérdezték tőlem, hogy voltak-e előjelei annak, hogy a nő, akit szeretek, egyszer még egy férjét verő asszony lesz. Miután minden rózsaszín fátyol lehullott a szememről, be kellett vallanom: voltak jelei. Mindig is egy temperamentumos, hirtelenharagú és sértődékeny nő volt. Ha valamin felbosszantotta magát, csapkodott, a földhöz vágta, ami a keze ügyébe került. Egyszóval hisztizett. De akkoriban úgy voltam vele, hogy nem számít. Gondoltam, mellettem lenyugszik vagy idővel elkísérem egy dühkezelési terápiára, de ez sajnos sosem történt meg. Mindig azt mondta: nincs rá szükségem.

 

Aztán összeházasodtunk, hozzám költözött, és onnantól kezdve mintha még rosszabb lett volna. Egyrészt hirtelen tengernyi elvárást támasztott felém. A házi munkával még nem is volt bajom, sem azzal, hogy be kell vásárolnom. Az nem volt mindegy, ahogy ezeket mondta. Iszonyat szemrehányóan tudta megkérdezni, miért nem csináltam vacsorát vagy mit csináltam egész délután, míg ő dolgozott. Egyik ilyen alkalommal, mikor hazajött, teljesen elgurult a gyógyszere. Előadta, hogy neki milyen rettenetes napja volt, nem igaz, hogy nekem arra sem volt időm, hogy kitakarítsak és megfőzzek. Aztán meglátta, hogy közben egy kolléganőmmel beszélgetek Facebookon és mindjárt meggyanúsított, hogy k*rvázom. Kinevettem, hogy bolondságokat beszélt és elcsattant a pofon. Akkorát levert, hogy csak lestem. Eszemben sem volt visszaütni. Úgy meg voltam lepődve, hogy azt sem tudtam, mi a nemem.

 

Utána elviharzott a szobájába. Aznap a kanapén aludtam, de másnap reggel úgy tett, mintha mi sem történt volna. Utaltam rá, nem kellene-e bocsánatot kérnie. Egyrészt mert jogtalanul ütött meg. Másrészt szerintem ne vetemedjünk már odáig, hogy egymást püföljük. Igen, férfi vagyok, de akkor is, vannak érzéseim és szörnyen megalázó volt! Erre ő újra felkapta a fizet, de legalább nem ütött meg.

 

ver a felesegem 02

 

Onnantól kezdve elég gyakran alkalmazta ezt. A következő pofon akkor csattant el, mikor viccelődtem vele. Na, akkor már visszakiabáltam és erélyesen rámordultam, hogy attól még, hogy nem ütöm meg, jó lenne, ha nem pofozgatna. Megpróbált felhergelni, hogy üssem meg, de arra képtelen lettem volna. Engem úgy neveltek, hogy egy férfi soha ne üssön meg egy nőt, mert akkor egy hitvány ember. Ehhez tartottam magamat és ő rendesen visszaélt vele. Egy idő után már ököllel jött nekem, de az is előfordult, hogy belém rúgott. Megtette, ha nem csináltam meg valamit, de abban az esetben is, ha nem tetszett neki a viccem vagy féltékenykedett (hozzáteszem, ok nélkül). Hát még mikor ivott, ami az utolsó egy évben gyakran előfordult.

 

Három év és egy váza kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem mehet tovább. Egész addig kérleltem, könyörögtem, hogy keressünk fel egy szakembert. Hittem kettőnkben és abban, hogy lehet ezen változtatni. Amikor nem ivott és nem volt stresszes, úgy viselkedett, mint egy angyal. Szerettem őt. Ám néha nálam is elszakadt a cérna. Egy idő után már csak ordítoztunk egymással, ajtót csapkodtunk, ő meg persze tárgyakat dobált felém. Kezdtem érezni, hogy nem bírom tovább, megőrülök vagy meghalok, mert már azt is kinéztem belőle, hogy álmomban leszúr.

 

Mikor egyszer késő este hazajött egy csajos buliból részegen és úgy ébresztett fel, hogy a fejemhez vágta a vázát, akkor betelt a pohár. Elválok. Azt felelte ahhoz túl gyenge vagyok, úgysem merem megtenni. Túl jó ő nekem. Nem találok nála jobbat. Hát, a következő nap mégis felkerestem egy ügyvédet.

 

ver a felesegem 03

 

Rettentő kínos volt beszélni az okokról. Egészen addig csak egy barátom tudott róla. Pedig nem egyszer hagyott nyomot az arcomon, de mindig letagadtam a munkahelyen és a haverok előtt, akik persze csak-csak azzal poénkodtak, biztos ver az asszony. Azon röhögtek, ha így lenne, milyen puhap*cs lennék. El is vették a kedvemet attól, hogy bármelyiküket is beavassam. Csak tényleg, egyetlen egy barátom tudott róla, aki szerint fel kellett volna jelentenem Mariannt. Valószínűleg igaza volt, de úgy éreztem, nevetséges lenne azzal előállni: ver a feleségem. Nevetséges és megalázó. Ahogy maga a tárgyalás is. Egy jó kiállású, erős férfit gyepál az asszonya. Annyira cikinek éreztem, hogy inkább a szenvedést választottam.

 

Mígnem csak megnyíltam az ügyvédnek, akinek mindent elmondtam. Azt mondta, nem egy ilyen esettel találkozott. Megdöbbentem. Csak arról hallani, hogy a férfi veri a feleségét, na de hogy fordítva is előfordul? Azt mondta csodálja a kitartásomat, hogy eddig bírtam és egyszer sem ütöttem vissza. Mi mást tehettem volna? Milyen szar alak lennék, ha megütném a feleségemet? Ez persze mindjárt hihetőbb is a rendőröknek, mint az, hogy a feleség a bűnös.

 

Azt hittem, hogy sokáig el fog húzódni a válás, de nem így lett. Az ügyvédem segítségével könnyű volt feldobni a labdát Mariannak. Feljelentem testi sértésért, amiért börtönbe is kerülhet (addig elég bizonyítékot is gyűjtöttünk, hogy ezt alátámasszuk) vagy csendesen elválunk. Nem kérdés, hogy az utóbbit választotta. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra, amikor kimondták a válást. Komolyan, minden hasonló helyzetben lévő férfit arra bíztatok ne féljenek lépni és segítséget kérni. Nem lehet eltűrni, ha egy férj veri a feleségét, ahogy az sem, ha a feleség veri a férjét. Ez nem a férfi szégyene, hanem a nőé. Kérjenek segítséget!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Pszichopata a kedvesem! Hogyan szabaduljak meg tőle?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!