Vagy akár egy férfi. Bár a nők talán jobban hajlamosak erre, hogy részben vagy akár teljesen feladják magukat a kedvesükért. Jó az, ha tudunk változni, hogyha képesek vagyunk rugalmasabban állni egymáshoz. Az is fontos, hogy igyekezzünk boldoggá tenni egymást. De mindezt lehet úgyis, hogy közben nem adjuk fel önmagunkat.

 

 

mondd meg kire vagysz 01

kép: pinterest.com

 

Nem egy ilyen esettel találkoztam már. A férfi vagy legtöbbször a nő, teljesen megváltozott a kapcsolatában. Tudta, hogy a pasi imádja a szexi, csöcsvillantós ruhadarabokat. Beöltözött hát luxusprostinak. Tisztában volt azzal, hogy a férfi szereti a rövid hajat, képes volt hát nyakig levágatni a derékig érő haját, amire olyan büszke volt. A férfi egy laza, szexistennőre vágyott, hát eljátszotta neki a pornókirálynőt meg a bevállalós, nagy világi nőt. Mindezt miért? Elmondása szerint a szerelemért. Mert annyira oda volt érte. A csendes, visszafogott, természetes szépségű, szolid, de elegáns nőt sikerült teljesen kiforgatnia magából.

 

Ugyanolyan sokkoló az, amikor az ember hosszú időn után találkozik az ismerősével, aki mindig egy jó kiállású, határozott férfi volt, és szeretett a barátaival kocsmázni. Két év alatt a nője teljesen megváltoztatta. Papucsot csinált belőle. Egy amolyan „kuss a neved” férfit, aki mindenben szigorúan a párjára hallgat, mindig az van, amit ő akar és természetesen már nem jár el sehova, csak és kizárólag az asszonnyal. Agyrém.

 

Igen, talán a szerelem hülyíti meg ennyire az embereket, hogy képesek legyenek annyira feladni az egyéniségüket, mintha csak zoknit cserélnének. Ám sokkal inkább hiszek abban, hogy a szerelem mögött a nagy és hatalmas, félelem áll. A félelem az egyedülléttől, hogy egyedül halnak meg, hogy elveszítik azt a magasságos istent vagy istennőt, akivel összejöttek. Merthogy az ilyen embereknek sokszor kisebbségi komplexusuk van. Alapból alacsony önbizalommal rendelkeznek a gyerekkoruknak vagy az elmúlt kapcsolataiknak köszönhetően, ezért hajlamosak felmagasztalni a másikat, míg saját magukat lekicsinyleni. Az illető maga a megtestesült angyal, örülhetnek, hogy egyáltalán leállt velük, szóval az a minimum, hogy mindent, de igazán mindent megtesznek azért, hogy velük maradjon. Ha az kell, akkor személyiséget váltanak.

 

mondd meg kire vagysz 02

 

 

Úgy öltözködnek, hogy azzal a másik fél elégedett legyen. Ha a férfi nőies nőre vágyik, akkor a sportos, fiús hölgy kész átvedleni. Vagy ha egy szexi macát szeretne, akár szó szerint kivetkőzik magából az, aki eddig szolidan öltözött, mert úgy érezte jól magát. Hogyha pedig a nőnek arra van igénye, hogy a pasija kigyúrja magát, akkor a párja azt fogja tenni. És ezek csak a külsőségek, hiszen minden ott kezdődik, nem igaz? Könnyebbnek és egyszerűbbnek tartjuk – illetve szinte azonnali eredményt kínál az  - hogy a külsőnket a másik fél igényei alá rendeljük. Utána jöhet a személyiség.

 

Aki eddig halk szavú volt, hirtelen harsány lesz, aki pedig óvatos, az mindent bevállalós. Hozzá kell tenni, ez akár az előnyünkre is válhat. Ha hajlandóak vagyunk kimozdulni a komfortzónánkból, de saját magunk és nem a másik fél miatt. Az is pozitív, ha esetleg a párunk motivál, hogy hozzuk ki a legtöbbet magunkból és merjünk csinosabbak lenni vagy legyünk kicsit bátrabbak, kalandosabbak. De csak akkor, ha ránk gondol, amikor motiválni próbál, hogy nekünk jó legyen, nem pedig neki. Például arra ösztönöz, hogy próbáld ki a delfinekkel úszást, mert olyan kaland, ami megváltoztathatja az életedet vagy később bánnád, ha kihagynád. Csakhogy sajnos nem mindig az áll a háttérben, hogy a másik félnek legyen jó. Sokkal inkább az, hogy nekünk.

 

mondd meg kire vagysz 03

 

Mint ahogy sokan nem magukért változnak, hogy jól érezzék magukat a bőrökben, hanem a partnerükért. Hogy megfeleljenek neki kívül-belül egyaránt. Ám ez szenvedéssel jár. Előbb vagy utóbb, de vissza fog ütni az, hogy olyanná válunk, amilyenek valójában nem vagyunk. Lehet próbálkozni, feszegetni a határainkat, de aki több hét után is rosszul van attól, hogy úgy néz ki, mint egy ribanc, és visszavágyik a zártabb ruháiba, akkor az nem meg fog megváltozni. Ahogy az is kikészíti az embert, ha állandóan azért görcsöl a gyomra, mert buta libának vagy épp mindent bevállalós, lazának és merésznek kell mutatkoznia, holott egyáltalán nem. Az ilyen ember hazudik önmagának és másoknak is. Ez már önmagában is veszélyes a kapcsolatainkra nézve, de lássuk be, a testi-lelki egészségünkre is. Lehet, hogy hónapok, talán csak évek múltán, de bele fog rokkanni, mert természetellenesen él.

 

Kell, hogy változunk, fejlődjünk, teszteljük magunkat és kell, hogy rugalmasak, nyitottak legyünk a kapcsolatunkban. De nem az a megoldás, hogy dzsinnek állunk és úgy idomulunk a párunkhoz, ahogy azt ő akarja – vagy legalábbis elképzeléseink szerint – és kifogyhatatlan kívánságokkal állhat elő. A társai akarunk lenni vagy a gyurmája, amivel játszhat? Így hát, aki tudja magáról, hogy hajlamos feladni önmagát a kapcsolataiban csak azért, hogy szeressék és megtartsa a partnerét, annak be kell látnia, hogy megfelelési kényszerrel küzd. Ha nem fél beismerni, és él benne a vágy, hogy ebből kilépjen, akkor fel kell keresnie egy szakembert, aki segíthet neki benne vagy saját magát kell egyengetnie az úton. Ám ha nem ismeri fel vagy nem akar tudomást venni róla, mert úgy van vele, nem számít, neki így is a jó, csak az a lényeg, hogy a partnere szeresse, akkor áldás rá, és boldoguljon úgy, ahogy tud. Hiába, nem lehet mindenkin segíteni, pláne azokon, akik önként és dalolva vállalják a szenvedést. Ugyanis ha belátja, ha nem, de valahol szenved. Viszont, ha ő úgy ítéli meg, megéri, akkor lelke rajta, el kell fogadni, mert egyebet úgysem lehet tenni!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért nem tudjuk elengedni a múltat?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!