Senki sem kért arra, hogy szenvedj mellette. Pláne nem is kötelezhetnek erre. Amit utálsz hallani, ami a színtiszta igazság, azaz, hogy te döntöttél így. Hogy miért, azt csak te tudhatod. Biztos van egy jó okod, ami miatt kitartasz mellette. Az már más kérdés: ez lehet egy mondvacsinált ok is.

 

 

jobb szenvedes 01

kép: pinterest

 

Hogy miként alakul egy kapcsolat sorsa, az főleg rajtunk múlik. Ha két emberben megvan a szándék, hogy dolgozzanak a kapcsolatukon, a szerelem hosszú évtizedeken át is lángolhat. Ám ezért tenni is kell. Nem kell kötelezően véget érnie. De akikben nincs meg a hajlandóság és elengedik egymás kezét, azok kapcsolata valóban félresiklik.

 

Például ott az a sok nő (vagy éppen férfi) akit megcsaltak. Nem is egyszer. Az első még talán hagyján, valahogy átvergődnek rajta. Megmagyarázzák, hogy ami történt az ő hibájuk is, hiszen mindenhez két ember kell. Nagy hévvel eldöntik, hogy majd változtatnak a dolgokon és jobb lesz a kapcsolatuk. Na, és így lesz? Talán igen, de talán jön egy újabb, meg újabb megcsalás. De olyanról is lehetett már hallani, hogy valakinek tudomása volt arról, hogy a párjának szeretője, mégis vele maradt.

 

Mi? Mi késztetheti arra az embereket, hogy a szenvedést válasszák? Hiszen ezek nem éppen lélekemelő élmények! Hogy újra meg újra összetörik a szívünket, azt éreztetik velünk, hogy értéktelenek vagyunk. Például, hogy tűrheti el valaki azt, hogy minden nap kiabáljanak vele? Annyi fizikai és lelki bántalmazásról hallani minden áldott nap. A feleség rettegve várja haza a férjét, aki józanul vagy éppen részegen, de elhordja mindennek. Beletapos az önbecsülésébe, de talán a gyomrába is. A családon belüli bántalmazás annyira mindennapos lett, mint a boltba járás. De miért tűri el egy nő vagy akár férfi, hogy egy másik ember kárt tegyen a testében vagy a lelkében? Hogy engedheti ezt meg? Hiszen nem kellene eltűrnie! Szakíthatna, elválhatna, eltűnhetne, ha úgy érzi, méltatlanul bánnak vele. Miért nem teszi meg?

 

jobb szenvedes 02

 

Csak el kellene engednie. Azt mondania: vége. Ennyi volt. Nem visellek el tovább. Nem tűröm, hogy bántsál. Mégsem hangzanak el a szavak, mondatok. Az ember torkára forrnak vagy amint megszületnek a fejben, már vissza is zárják őket. Mert az emberek félnek. Rettegnek. Nemcsak a következményektől, hogy magukra maradnak vagy megtalálja őket az ex. Főleg a kudarctól félnek. A változástól. Meg attól, ami utána jön: a szenvedéstől. Senki sem akar szenvedni. És épp ezzel zárják saját magukat csapdába. A szenvedéstől való félelem miatt maradnak benne a rossz kapcsolatukban. Nem akarnak sírni, depressziózni. Nem akarják magukat értéktelennek érezni. El akarják kerülni, hogy az önértékelésük romokban legyen, holott már rég abban van! Hiszen, aki szenved a párja mellett, annak hogy lehetne önbizalma? Miként becsülhetné, tisztelhetné önmagát? Elvégre a párkapcsolatnak nagyon nem a szenvedésről kellene szólnia.

 

Oké, meg lehet menteni a kapcsolatot. Nem is egyszer! Vissza lehet hozni a halál torkából. Ahol van szerelem, kölcsönös tisztelet, megbecsülés, fejlődni vágyás, ott a kapcsolat túlélővé válik! Egy megcsalást kibírhat, egy pofont elviselhet. Persze, ez egyénenként változik, hogy kinek mi fér bele. Ám senki se mondja azt, hogy aki a sokadik verést, lelki bántalmazást vagy megcsalást viseli el, az annyira boldog a kapcsolatában és annyira szerelmes! Az csak a szerelmet szereti, az emlékeket, azt, akik korábban voltak.

Már csak megszokásból ragaszkodik és az említett félelmek miatt. Aki hagyja, hogy ennyiszer a földhöz vágják, annak nincs helyén az önbecsülése! Ha szeretné magát, kiállna maga mellett és nem hagyná, hogy ezt tegyék vele. Ám a szeretet- és önbizalomhiány arra sarkallja, hogy a szenvedést válassza. Inkább a szenvedés, mintsem az egyedüllét. Mindegy, hogy magától jutott erre a következetésre vagy egy nárcisztikus, pszichopata manipulátornak köszönhetően.

 

jobb szenvedes 03

 

De jobb, ha mindenki tudomásul veszi, aki épp egy szar kapcsolatban dagonyázik: nem lesz jobb vagy erősebb tőle. Ez csak ámítás. Nem lesz tőle szuperhős. Egyáltalán nem lesz belőle Teréz Anya. Csak bemeséli magának, hogyha kibír egy újabb napot vagy csapást, még erősebb lesz. Vagy jobb, amiért képes elviselni, szeretni egy ilyen embert. Mindez önámítás és nem más, mint pusztítás. Saját magát őrli fel ezzel az öngyilkos küldetéssel. Ugyanis minden egyes csapás, fájdalom, ütés, rossz szó, összetört álom után elvész egy darab belőle. Ebbe pedig bele fog betegedni. A szenvedés nem erény, nem megváltás. Színtiszta ostobaság. Az egyetlen mód, hogy az ember megszabaduljon tőle, ha elenged. Elengedi az illúziót, elengedi a társ kezét. Elengedi a régi életét és újat kezd.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Már nem hiszek a szerelemben, ahhoz túl sokszor törték össze a szívemet.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!