Talán te is ilyen vagy. Inkább kimutatod, mintsem kimondod. Persze lehet, hogy a kimutatás is szolidabb. De nem feltétlenül azért, mert nehezedre esik kifejezni azt, amit érzel. Attól még, hogy nem teszed minden áldott nap, még nem vagy érzelmi fogyatékos. Legfeljebb magabiztos. Tudod, hogy szereted a párodat. És azt reméled, hogy ezt ő is tudja… bár mikor sokadjára megkapod azt, hogy te valójában nem is szereted, akkor jogosan érzed azt, hogy hiba van a gépezetben.

 

 

nem mondom maponta szeretlek 01

Kép: yahoo.com

 

Eleinte nekem is furcsa volt. Volt egy párom, aki alig-alig volt hajlandó kimondani, hogy szeret. Számomra teljesen idegen volt, hiszen én könnyedén, őszintén ki tudom neki mutatni és mondani. Nem értettem, hogy ez neki miért nem megy. Ha nekem nem okoz nehézséget, neki miért? Talán gyerekkori problémákból eredendően gondjai vannak a szeretet kifejezésével? Vagy lehet, hogy nem is szeret annyira, mint amennyire körbeírja?

 

Eleinte sok veszekedés volt belőle. Volt, hogy mindennap mondtam neki, de legalábbis rendszeresen. Mert jól esett. Olyan ember vagyok, hogyha szeretek valakit, szeretem a tudtára adni. Nem fojtogatni akarom vele, csak tudatni, hogy mit érzek iránta és mert egyszerűen jól esik.

 

Végig gondoltam az egészet. Hosszú ideje együtt vagyunk, megfogja a kezemet, megölel, megcsókol, kedves velem. Jó, nem tapad rám és érezhetően szeret néha egyedül lenni és ha még együtt vagyunk, akkor sem igényli, hogy összeragadjunk, mint a légy meg a papír. De azt a fránya szót alig-alig akarja, kimondani. Pedig nem vagyok vak, látom, hogy szeret, de úgy érzem, hallanom is kell ahhoz, hogy egészen biztos legyek benne. Akkor nyugszom meg.

 

nem mondom maponta szeretlek 02

 

De csak megkérdeztem, hogy ugyan mondja már meg: szeret vagy sem? Ha igen, miért nem tudja kimondani? Erre ő: minek kimondani azt, amit úgyis tudsz. Ezen sokkot kaptam. Egyrészt van benne valami, mert igen tudom. De attól ez nem úgy működik, hogy egyszer elmondja, felfogom és onnantól kezdve többé nem kell használni. Elvégre nem kerül olyan hatalmas energiába, a kimondása, még csak azt se lehetne mondani, hogy pazarolja az idejét vagy erejét. Csak egy szó. Ami lehet, hogy neki nem fontos hallania, de nekem igen. Jól esik. Nem azért, mert akkor rettegek, hogy nem szeret és el fog hagyni, hanem mert olyan ember vagyok, akinek igényli a lelke, hogy hallja.

 

 

Azt gondoltam meg tudunk egyezni valahogy, hogy kicsivel többször mondja majd. Ám nem így lett és emiatt egyszer sikeresen össze is vesztünk. Azzal jött, hogy én kétségbe vonom az érzéseit. Kérdezte, hogy: miért van szükséged az örökös testi kontaktusra? Miért kell mindig hallanod, hogy szeretlek? Döntsd már el, hogy tudod vagy sem!  

 

Sok veszekedésre és időre volt szükség ahhoz, hogy megértsem: szeret. De nála a szeretlek szó egy különleges, már-már mágikus erejű szó, amit nem szívesen dobál. Ha ő kimondja, az jelent is valamit. Nem arról van szó, hogy kiskorában alig mondták neki, vagy hogy nem tudja, mit jelent. Nagyon is tudja. Ez egy nagy szó. Amit ő akkor akar mondani, amikor jónak látja, úgy érzi, mondania kell. Nem azért, mert elvárom, mert tudja, hogy akkor vagyok boldogok, amikor kimondja. Nála ez a szó egy ajándék, amibe benne van ő maga, a szíve. Úgy gondolta, ha mindennap kimondja, erejét veszti. Elcsépeli és már nem lesz sem rá, sem rám, sem pedig a kapcsolatunkra hatással. Vagy ezer másik módon kimutatta mit érez irántam. Nem kellenek hozzá szavak. Értsem meg.

 

nem mondom maponta szeretlek 03

 

Megértettem. Nem is lehetett belekötni a szavaiba. De attól még persze rosszul esett. Úgy voltam vele, az én számból is mágikus erejű, az enyém is sokat jelent. Csak neki éppen nem volt rá szüksége, hogy annyiszor mondjam neki. Visszafogtam magam és nem mondtam annyiszor. Nem esett jól. Idegen volt számomra a saját viselkedésem, hogy bele kell harapnom az ajkaimba, ha ki akarom mondani. Neki fel sem tűnt a változás, ugyanolyan jó volt, mint eddig, maximum a nyomás szűnt meg rajta. Csakhogy nekem nem lett jobb tőle. Eddig ő szenvedett az én elvárásomtól, azután én az ő tanításától.

 

Nem volt könnyű, de elfogadtam, hogy ő ilyen ember. Érzelmileg visszafogott. Nem szereti ismételni önmagát. Számára is világos volt, hogy én pedig egy érzelmileg gazdag nő vagyok, aki szereti kifejezni, amit érez.  Mire ez a probléma megoldódott, lett helyette másik. De már megértem az ilyen férfiakat. Igaz, hogy a szeretlek szó egy kincs, nem szabad értéktelenné tenni azzal, hogy elhasználjuk. Ugyanis kifejezetten üdítő hatással van a kapcsolatra, mikor ritkábban, de őszintébben, ragyogóbban megjelenik. Be kellett vallanom, hogy régen az önbizalmamnak is szüksége volt arra, hogy halljam. Fiatal voltam és bizonytalan. Értek már előtte csalódások. Ellenben ma már nem vágyok az örökös visszacsatolásra, nincsenek önbizalmi problémáim, hogy függjek a válaszától. Azt is tudom, ha valaki is mondja, az nem biztosíték semmire. Van, aki lazán kimondja, de nem gondolja komolyan vagy közben félrelép.

 

Egyben viszont biztos vagyok: Attól még, hogy valaki nem mondja nekünk minden egyes nap, hogy "szeretlek", nem jelenti azt, hogy nem szeret.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet.

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Annyira szeretlek, hogy inkább elengedlek

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!