Veled is előfordult már, hogy egy olyan pasi miatt sírtad tele a párnádat, aki amúgy meg sem érdemelte a könnyeidet? Nyugi, nem vagy vele egyedül! Szinte minden nő átélte már milyen az, ha olyasvalaki miatt szakad meg a szíve, aki nem bánt jól vele, nem tisztelte, sőt a legrosszabb, hogy nagy eséllyel nem is szerette. A kérdés az, hogy miért is pityergünk egy ilyen férfi után, miközben mi magunk is jól tudjuk, hogy az életünk jobb nélküle?

 

 

nem szerettel 01

kép: flickr

 

Mire megtaláljuk az igazit és végleg megállapodunk, addig az évek során bizony elfogyasztunk néhány férfit, ami valljuk be, hogy a hasznunkra válik, hiszen így összeáll a kép, hogy pontosan milyen pasi mellett tudunk valóban boldogok lenni, ki is az, aki kell nekünk. Minden kapcsolatból tanulunk és egy idő után kialakul bennünk az, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket nem vagyunk képesek elviselni párunkban és melyek azok, amik számunkra nélkülözhetetlenek. Így egy idő után magunk mögött hagyjuk Mr. Tökéletes illúzióját, ahogy rájövünk arra is, hogy az őrülten kívánatos rosszfiúkra is rá lehet unni. Azonban ez idő alatt megesik, hogy a horgunkra akad egy olyan pasi is, akit képtelenek vagyunk hova tenni. Aki bánt minket (jobb esetben csak lelkileg), mi mégis teljesen odáig vagyunk érte, mindent megtennénk azért, hogy működjön vele a kapcsolatunk, majd mikor véget ér, lehajtott fejjel, reszkető gyomorral, könnyeinkkel küszködve sétálunk ki az életéből, majd azon kapjuk magunkat, hogy hetek, akár hónapok után is szomorkodunk és hiányoljuk őt. 

 

 

Ezeket a pasikat én csak úgy hívom, hogy a Majdnem Lovagok, hiszen majdnem tökéletesek voltak nekünk, majdnem sikerült, majdnem ásó, kapa, nagyharang, de ugye tudjuk, hogy a majdnem, az sajnos mindig nem. A Majdnem Lovag szinte mindig a legváratlanabb pillanatban vágtat be az életünkbe és egy szempillantás alatt levesz minket a lábunkról. Elsőre úgy látjuk, hogy ő lesz az a bizonyos nagy Ő. Pont olyan, akire vágytunk, majdnem megtestesesítette az idealizált férfi képünket.

 

nem szerettel 03

 

Az első hetekben, hónapokban úszunk a boldogságban, előtte úgy megnyílunk, mint eddig más előtt soha, vagy csak nagy küszködések árán, teljesen átadjuk magunkat neki és belesüppedünk az álmodozás pillekönnyű világába. Majd egyszer csak a Majdnem Lovagunk előkapja a kardját és pont oda szúr belénk, ahol a legjobban fáj, mivel megnyíltunk előtte, pontosan tudja, hol vannak a gyenge pontjaink. Elsőre hajlamosak vagyunk átsiklani felette és dédelgetni magunkat tovább, mondván „minden kapcsolatban vannak viták”. Azonban szép lassan egyre több szúrást kapunk, de addigra már annyira belezuhantunk a fejünkben kialakított tökéletes képbe, hogy teljesen alárendeljük magunkat a lovagunknak, hagyjuk neki, hogy rajtunk élesítse kardja pengéjét, hiszen mindent megtennénk azért, hogy újra átéljük vele azt a tökéletes rózsaszín felhős, habkönnyű érzést, amiről úgy gondoljuk, hogy csak ő adhatja meg, hiszen már egyszer megmutatta milyen jó tud lenni mellette az élet.

 

Minél tovább hagyjuk magunkat ebben az alárendelt szerepben, annál mélyebbre zuhanunk és annál jobban kapaszkodunk tíz karommal az idealizált kapcsolat képébe, ezzel kialakítva egy ördögi kört magunk körül. Mindez egészen addig megy így, amíg Majdnem Lovagunk, amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozik is az életünkből, mert valljuk be, szinte mindig ők mondják ki a kapcsolat végét. Mi pedig ott maradunk összetörve, önbizalom nélkül, hatalmas, mélyen beletaposott lábnyommal a lelkünkben és pislogunk, hogy mi történt.

 

A megoldás a „majdnem” szócskában van. Hiszen annyira olyan volt ez a pasi, mint senki más eddig, annyira megmozdított minket, annyira kitépett a komfortzónánkból, majd létrehozott egy sokkal szebb és jobb világot, hogy nem vettük észre, hogy ő csak majdnem olyan, mint amire vágyunk.  Ami miatt nem hibáztathatjuk őt, mert tulajdonképpen a tökéletes kép csak a mi fejünkben létezett, ő soha nem volt olyan, amilyennek a rózsaszín ködtől elhomályosodva láttuk őt.

 

nem szerettel 02

 

Valószínűleg pont akkor vágtatott keresztül az életünkön, amikor alapból kicsit törékenyebbek voltunk, ezért láttuk meg benne a megváltó lovag szerepét. Bántani sem direkt bántott minket, csak érezte, hogy ez a kapcsolat mégsem úgy működik, ahogy ő is elképzelte. Egyetlen dolog van, amiben ő más, mint mi, az pedig az, hogy neki a kapcsolat alatt rendben volt a lelke, helyén volt az önbizalma, ezért tudott ennyire uralkodni felettünk. Ahogy ezt megértjük, rájövünk, hogy lehet mi is voltunk már valakinek a Majdnem Hercegnői. Lehet, hogy mi is akaratlanul belegázoltunk egyik exünk lelkébe, hiszen akkor mi voltunk azok, akik lelkileg egyensúlyban voltunk önmagunkkal, ezért észrevettük, hogy annak ellenére, hogy nagyon sok mindenben megfelel a másik az elvárásainknak, több olyan dolog is van, ami miatt nincs közös jövőnk. Így hát szakítottunk vele és lehet, hogy a mai napig sírdogál valahol utánunk egy pasi, hacsak nem értette meg azóta, hogy csak a fejében voltunk tökéletesek, a valóságban csak majdnem.

 

Egyszóval nyissuk ki a szemünket, ha épp egy Majdnem Lovag miatt szomorkodunk és lássuk meg azt, hogy ki is ő valójában, engedjük el a gondolatainkban idealizált képet róla, hiszen az a kép soha sem volt valós, csak éppen valamibe kapaszkodnunk kellett. Úgyhogy hölgyeim, elesni, koronát igazítani, tovább menni, mert vár ránk az, aki a valóságban is passzol hozzánk és nem kell köré tökéletes álomvilágot festenünk!

 

Heuszler Annamária

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!