Egy párkapcsolatban alapnak kell lennie az őszinteségnek. Ezt szoktuk mondani. Elvárjuk, hogy a párunk őszinte legyen velünk. Csakhogy sokszor az derül ki, hogy őszinteségnek sírás meg sértődés a vége. Nem azért mert bunkó módon beszélt a párunk, mert érzéketlenül közölte a véleményét, meglátását. Hanem mert mégsem bírjuk ezt a híres oly nagyra tartott őszinteséget.

 

 

nem bunko csak oszinte 01

kép: acurat.co

 

Szeretlek, de nem áll jól ez a ruha, mert kövérít. Édesem, kilóg a kis felesleged ebből a nadrágból. Talán le kellene fogynod, hogy be tudd gombolni a nadrágodat. Régen olyan jól néztél ki, mikor vékonyabb voltál, talán megint sportolhatnál. Nem áll jól ez a zöld haj, nem lenne jobb inkább egy kevéssé extravagáns, szolidabb szín? Már nagyon kilóg a szőr a nozidból, nem szeretnéd kicsit levágni belőle?

 

Nézőpont kérdése, hogy ezeket a megjegyzéseket mennyire ítéljük sértőnek. Kétségkívül őszinték. Alapvetően talán egyik sem égbekiáltóan gonosz, sértő, hiszem nem disznózta le, nem mondta rá, hogy gáz, gusztustalan, akár nőre, akár férfira mondták. Persze mindig lehet mondani – ahogy bizonyára páran mondjátok is – hogy közölhette volna finomabban is. Virágnyelven. De akkor felmerül a kérdés a másik oldalról: a párommal virágnyelven kell beszélnem? Nem beszélhetek vele úgy, ahogy másokkal is, ahogy egyáltalán beszélni szoktam?

 

Hiszen nem a bántás a cél. Ideális esetben nem bunkózni akarunk egymással, hanem őszinték lenni és úgy szeretnénk beszélni a párunkkal, hogy ne keljen megjátszani magunkat. Nem akarunk félni attól, hogy megsértődik a partnerünk és bevágja a hisztit. Lehet ezt még tovább csűrni-csavarni mindkét oldalról. Egyrészt kivel legyünk őszinték, ha nem a párunkkal? Másrészt nem vagyunk képesek a partnerünkért annyit megtenni, hogy finoman adjuk a tudtára a nem tetszésünket, a kritikánkat? Ugyanakkor másnak kellene lennünk a partnerünk kedvéért, mint akik valójában vagyunk?

 

nem bunko csak oszinte 02 

 

Tehát mindkét oldalról bőven bele lehet kötni a témába és abba, kinek kellene változnia, jobban idomulnia a másikhoz. Hiszen vannak rendkívül érzékeny emberek és olyanok akik, a fentebb írt mondatokon nem sértődnének meg. Valahol szubjektív dolog az, kinek, mi számít bunkónak. Úgyhogy ebben a témában kénytelenek a párok egy köztes megoldást, utat találni, bár ennek már a párkapcsolat legelején meg kellene történnie, mikor az aktív összecsiszolódási szakaszban vannak. Akkor kellene kiderülnie kinek, mennyi fér bele. Mennyire lehetünk őszinték a párunkkal vagy legalábbis ki kell tapasztalni, milyen formában lehet tálalni neki a kritikát. Hiszen valakinek valóban olyan lelke van, mint egy nebántsvirágnak, vagy legalábbis érzékeny a külsejével kapcsolatos megjegyzésekre, amiket emiatt érdemes különösen óvatosan a tudtára adni.

 

Nem kérdés, hogy az egyik félnek sem jó, ha a másik folyton – de legalábbis kritikánál – megsértődik és bevágja a durcát egy hétig. Ahogy az sem normális, ha az egyik félnek azt kell éreznie, nem mondhat akármit és vissza kell fognia magát, holott az a típus, aki kimondja, amit érez, gondol. Kell a kapcsolatba az őszinteség. Nem a nyers, a durva, de kell. Építőjelleggel. Hiszen, ha jobban megnézzük az első néhány mondatot, akár segítőszándékkal tett javaslatként is fel lehetne fogni: ha a kedves nem akar nevetség vagy megszólások tárgya lenni, ne vegyen fel olyan ruhát, ami nem illik hozzá vagy ne csodálkozzon azon, ha kinevetik a zöld haját negyvenéves létére. Úgyhogy innen is lehetne nézni, nem mindig a bántást keresni a szavakban és azok mögött. Ám sajnos sokan ilyenek vagyunk, hozzá vagyunk szokva az eltipráshoz, rengeteg az önbizalomhiányos ember, akik meglehetősen pesszimisták és az ilyen jellegű megjegyzések mögött egyből támadást sejtenek.

 

Pedig talán csak egy szimplán őszinte ember áll a szavak mögött. Talán nem feltétlenül akar bántani, segíteni, lehet, hogy egyszerűen csak kimondta, amit gondolt. Tényleg meg kellene kövezni valakit azért, mert elmondta a véleményét?

 

nem bunko csak oszinte 03

 

Végeredményben azt lehet mondani – ahogy gyakran kilyukadunk erre az álláspontra – mindkét félnek van hová fejlődnie. Az egyik csiszolhat a stílusán, a közlésmódján, lehet empatikusabb, a másik meg legyen nyitottabb, befogadóbb és ne a párjára vetítse ki az esetleges önbizalomhiányát, ne rajta csattanjon az ostor. Nem arról van szó, hogy minden megjegyzést be kell nyelni, jóképet vágni hozzá. Nem megalkudni és beletörődni kell, hogy de szuper, már megint – vagy még mindig – nem vagyok elég a jó páromnak!

Egy kapcsolatnak nem is a folytonos kritizálásról kell szólnia. Hiszen ha állandóan csak a megjegyzéseket kapjuk, persze, hogy alacsony lesz az önértékelésünk és onnantól kezdve mérgezővé válik a kapcsolat. Erre fel kell hívni a párunk figyelmét, aki jó esetben változtat rajta, mert ha nem, akkor talán nem mi kellünk neki, ahogy ő se nekünk…

 

De a jó kapcsolathoz kell, hogy olykor kimondhassuk őszinte meglátásunkat anélkül, hogy abból háború vagy sértődés lenne. Egy kölcsönös tiszteleten, szereteten alapuló kapcsolatban ennek zavartalanul kellene működnie. Elvégre erre vágyunk. Ám ebbe beletartozik az őszinteség is. Márpedig pont, hogy a párunktól kellene elfogadni azt, ha megmondja nekünk az igazat. Amikor azt mondja: nem bántani akarlak, nem piszkálni szeretnélek, akkor gondolkozz el azon, hogy talán valóban így van. Aki szeret, az őszinte. A párod épp azzal mutatja ki irántad való szerelmét, hogy őszinte veled.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Hogy érheted el ma, hogy tiszteljenek?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!