Talán fel leszel háborodva a kérdésen, de Endrében ez bizony felmerült. Hogy valóban olyan bűnös dolognak számít-e az, ha a férfi megcsalja a beteg vagy akár mozgássérült feleségét. Ugyanolyan megcsalásnak minősül, mint a többi vagy esetleg el lehet nézni?

 

 

beteg mozgasserult megcsalas 01

kép: ocri.ru

 

Nem ok nélkül merült fel bennem a kérdés. A feleségem néhány éve kerekesszékbe került egy autóbalesetet követően. Hálás voltam, hogy egyáltalán túlélte és „ennyivel” megúsztuk. De nagyon nehéz és hosszú éveken vagyunk túl. A baleset, a műtét, a felépülés és közben meg kellett küzdenünk a tudattal, hogy nem tud járni. Tudom, hogy neki sokkal rosszabb, mint nekem, hiszen ő nem tud többé lábra állni. Ráadásul nem csak ezt vesztette el. A gerincvelője annyira megsérült, hogy deréktól lefelé semmit sem érez. Nem képes arra, hogy élvezze a szeretkezést. Ebben bizony nem vagyunk szerencsések. Sok olyan esetről hallottam, ahol épp maradt annyira a gerincvelő, hogy férfiak és nők képesek izgalmi állapotba jönni és el is élvezni. Nekünk ez nem adatott meg.

 

De hát eleinte ez nem is számított! Csak az, hogy életben van. Nagyon nehéz volt mindkettőnknek megszokni az új életet, pláne a feleségemnek, aki bár sok mindent képes egyedül el is elintézni, de segítenem kellett neki a fürdésben, az öltözködésben és a vécéhasználatban is. Vagy ha nem én, akkor a testvére. Nagyon szeretem őt és úgy gondoltam elég erős a házasságunk ahhoz, hogy mindent kibírjon.

 

Idővel, mikor már újra tudtunk nevetni és élni az életünket, megpróbálkoztunk a szexszel. Semmit sem érzett az egészből és úgy láttam, nem is esik jól neki. Főleg a lelkének. Hogy nem érez. Nem tudja megadni nekem a szeretkezés élményét. Őszintén szólva nekem sem volt éppen kellemes élmény. Viszont miután kihevertük az első sokkot, újra próbálkoztunk vele, vagyis inkább ő: orálisan kielégített. Akkor döbbentem rá, több év kimaradás után, hogy szörnyen hiányzik a szex és mindenféle intimitás. Igen, hosszú éveken keresztül megtartóztattam magamat, de bevallom, néha magamhoz nyúltam. De úgy tűnt, szexszelni már nem fogunk tudni és az, hogy csak ő képes engem kielégíteni, inkább fájdalmat, mintsem örömet okoz és tudom, hogy ő sem boldog így.

 

beteg mozgasserult megcsalas 02

 

Valószínűleg emiatt hagytam, hogy tavaly elcsábítson egy nő, amikor a barátimmal voltunk kocsmázni. Nagyon berúgtam és eleinte nem akartam engedni neki, de végül mégis nála kötöttünk neki. Az az egy éjszakás kaland szíven ütött. Szar embernek éreztem magam. Hogy voltam képes megcsalni a feleségemet? Elmeséltem egy barátomnak, aki azt mondta, hogy szerinte ne fújjam fel a dolgot. Jobb, ha nem mondom el a nejemnek, azzal csak megbántanám. De szerinte érthető, hogy vágyaim vannak. Egészséges, felnőtt férfi vagyok vágyakkal. Élnem kell az életemet.

Talán gyengeség a részemről, de engedtek is a vágyaimnak. Héba-hóba belemegyek egy-egy egyéjszakás kalandba vagy fizetettek egy prostituáltnak. Nem mondom, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom utánuk, mert hazudnék. Nagyon is van, de a vágyam sajnos erősebb. Pedig azóta megismerkedtem egy férfival, akinek a felesége évek óta pszichiátriai kezelésre szorul. A nő néha nem is tud magáról, nem ismeri fel a férjét. Évek óta nem szeretkeztek. Ő is prostikhoz jár. Az ő esete enyhített valamicskét a lelkiismeret-furdalásomon.

 

Szó sincs arról, hogy jár nekünk. De ha titokban marad, ugyan kit bántunk vele? Szeretjük a feleségeinket, és ápoljuk őket, nem hagyjuk cserben. Ám ez egyet jelentene azzal, hogy le kell mondanunk a vágyainkról? Senkit sem akarok megcsalásra buzdítani, aki hasonló helyzetben van,  mert a párja valamilyen okból kifolyólag nem képes aktív nemi életet élni vele. Csakhogy személy szerint bocsánatos bűnnek tartom. A szívem a feleségemé. Csak a testemet osztom meg mással. Mert semmi másról nem szólnak a kilengéseim, csak arról, hogy kielégítsék a vágyaimat. Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem és megteszek. Kíváncsi lennék hány férfi lenne képes olyan szinten gondoskodni a felesége napi szükségleteiről, ahogy én teszem vagy az a néhány hozzám hasonló férfi. Hát nem érdemlünk meg két vagy háromhetente egyszer egy kis örömöt?

 

beteg mozgasserult megcsalas 03

 

Vagy jobb lenne, ha elválnék és cserben hagynám? Vagy ha elmondanám neki az igazat? Miért okozzak neki ezzel fájdalmat? Így is örülök, hogy kezd kijönni a depresszióból, amit a történtek okoztak. Nem akarom újra a mélybe taszítani. De nem is szeretnék elválni. Egyszerűen csak szeretném a legtöbbet kihozni az életemből annyira, amennyire lehetséges. A feleségem nem adhat meg bizonyos örömöket, én pedig nem tudok lemondani róluk. Ettől rossz ember vagyok? Mert engedek a vágyaimnak? Sajnos nem vagyok szent, hogy beérjem azzal, ami van. Hosszú hónapokon át próbálkoztunk, azt se lehet elmondani, hogy nem. De különben is, mi van azokkal, akiknek még a próbálkozás sem marad? A férfi ismerősöm hogy próbálkozzon a beszámíthatatlan feleségével? Őt is meg kellene kövezni azért, mert kitart mellette, de közben máshol keresi a boldogságot?

 

Lehet, hogy bizonyos tekintetben nem vagyunk mintaférjek. Egy területen bizonyítottunk, egy másikon viszont csalódást okoztunk. Tényleg nem akarok senkit se arra motiválni, hogy nyugodtan csalja meg a nejét ilyen esetben. Én is úgy terveztem, hogy életem végéig hűséges leszek, soha nem is adtam a fejemet megcsalásra. De a sors sajnos úgy hozta, hogy mégis megtettem, mert van az a pont, amikor nem bírok parancsolni az mélyről jövő vágyaimnak. Nem a felmentést keresem, csak a megértést.

 

Endre történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A férjem jobban élvezi a virtuális szexet! Azt mondta, már nincs szüksége rám!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!