Talán veled is előfordult már. Egyszer. Olyanba szerettél bele, akit nem kaphattál meg. Mert foglalt volt vagy tudtad, hogy nem érdekled, de hiába utasított el, te továbbra is szeretted. Elérhetetlen volt a számodra, mégis epekedtél utána. Miért? Miért nem képes felfogni a szív, hogy hiába dobog valakiért? Miért nem képes olyat választani, akit szabadon szerethet?

 

 

azt szeretem akit nem kaphatok meg 01

Kép: Vidio.com

 

Mikor először megláttam, azonnal megdobbant a szívem. Egy pillanat alatt elvarázsolt, pedig még hozzám sem szólt. De hallottam, ahogy másokkal beszél, hogy milyen kedves, figyelmes, hogy annyira jó humora van. Mikor a többiekkel beszélgetett, kiderült számomra, hogy ugyanazok a filmek, sorozatok érdekelik, mint engem, hogy számos területen egyezik az ízlésünk. Egyik nap pedig megláttam, hogy ő is a Trónok Harcát olvassa, akárcsak én. Hittem, hogy ez az ember nekem lett teremtve.

 

Az volt minden vágyam, hogy a közelébe kerüljek, ott legyek, ahol ő, hogy minél többet tudjak meg róla. Végül egy ebédszünetben sikerült vele először hosszasan beszélnem. Pont akkor mentem ki az ebédlőbe, mikor egyedül volt.

 

Rám mosolyogott. Hihetetlenül jóképű volt. Azt mondta, üljek le és egyek vele. A szívem majd kiugrott a helyéből. Kettesben lehettem azzal, akit napok óta figyelek, aki beszökött az álmaimba. Akire úgy vágyok, mint a sivatagi szomjazó egy pohár vízre. Ám a vizet a képembe locsolta a sors, amikor kiderült, hogy van barátnője. Azt hittem ott helyben elsírom magam. Elcsuklott a hangom. Már nem bírtam rá őszintén mosolyogni. Alig vártam, hogy véget érjen a szünet, hogy azt mondja, mennie kell. Ám ő tovább kínzott, azzal, hogy a közös terveikről mesélt.

 

A sors nem volt kegyes és végig kellett hallgatnom, hogyan ecseteli azt, hogy milyen csodálatos barátnője van. Mutatott róla egy képet. Duplán képen törölt az élet. Labdába sem rúghattam a gyönyörű, természetesen szőke, kék szemű, tündearcú, hófehér bőrű nő mellett. Arra gondoltam, soha nem kellenék neki a barna bőrömmel, a sötét hajammal és szemeimmel.

 

azt szeretem akit nem kaphatok meg 02

 

Mikor visszaindultunk az irodahelységbe, azt füllentettem, hogy be kell mennem a mosdóra. Bementem, hogy sírjak. Képtelen voltam elviselni a kudarcot, a fájdalmat. Átkoztam magamat, hogy képes voltam egy pillanat alatt beleszeretni valakibe, akit nem ismerek.

 

 

Azt hittem, hogy a pofon után megjön az eszem és kiábrándulok belőle. De nem. Sőt, folyton odajött hozzám beszélgetni, mindig mosolygott rám. Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna egy kedves szava hozzám. Mintha csak tudta volna, hogyan érzek iránta és direkt akarta, hogy szenvedjek. Tudom, hogy nem így volt, hiszen fogalma sem volt arról, hogy nekem többet jelent puszta kollégánál, esetleg barátnál.

 

Hetek teltek el, és az érzéseim nem csillapodtak iránta. Inkább csak erősödtek, ahogy egyre többet volt a közelemben. Minél többször beszélgettünk, kávéztunk, ebédeltünk együtt, annál jobban fájt a szívem és annál jobban kívántam, szerettem őt. Aztán egy nap elmesélte, hogy megkérte a barátnője kezét és igent mondott neki. Felért egy főbelövéssel. Észrevette, hogy majdnem sírok és azt kérdezte, mi a baj. Azt hazudtam, hogy csak meghatódtam. Ő pedig, a naiv marha bevette, és miközben igyekeztem sok boldogságot kívánni nekik, arról áradozott, hogy én milyen jó vagyok, hogy ennyire örülök más boldogságának.

 

Közben elemésztett a pokol kénköves lángja. A gyűlölet a szerencsés tündeképű nő iránt, a féltékenység, hogy övé a főnyeremény pasi, nem az enyém. Gyűlöltem magam, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Még sosem találtam hozzá fogható férfit és mikor végre igen, kiderült, hogy foglalt. Közben a gyűlölet a szerelemmel viaskodott, hogy szeretem és azt akarom, hogy boldog legyen. De mellettem!

 

Utáltam már bejárni. De ugyanakkor vágytam rá, hogy újra lássam. Megfordult a fejemben, hogy másik munkát keresek. Már a gondolattól is szenvedtem, hogy többé nem látom. Úgy tűnt, nincs tökéletes megoldás.

 

azt szeretem akit nem kaphatok meg 03

 

Aztán egy céges bulin odajött hozzám. Beszélgettünk. Még mindig majd elepedtem érte. Nem voltam részeg, de épp annyit ittam, amitől felbátorodtam és így lazán jöttek belőlem a szavak: Tudom, hogy menyasszonyod van és szereted. De nem vagy nekem közömbös.

 

Először azt hitte viccelek és csak mosolygott. Aztán lassan megkeményedtek az arcvonásai. Szinte hallottam, ahogy leesik neki a tantusz. Azt mondta: Sajnálom, nem akartam neked fájdalmat okozni. Én pedig azt feleltem, semmi baj, majd elmúlik.

 

Csakhogy nem múlt el. Ellenben kerülni kezdett, amit egyszerre bántam és egyszerre voltam hálás érte. A szívem egyik fele sírt, mert elveszítettem a barátságát, a közelségét, eltávolodott tőlem azért, hogy megvédjen és ne okozzon több fájdalmat. A szívem másik fele pedig örült, hogy végre már nem éles, hanem tompa a fájdalom és hogy azt érzem: kapok levegőt. Már nem szorítja olyan rettenetesen mindennap a torkomat a kín.

 

Borzasztó, hogy a burkolt szerelmi vallomásomat követően már eltelt fél év, de még mindig ugyanúgy szeretem, és akarom őt. Amikor nem dolgozom, hiányzik és látni akarom, ezért a facebook profilját nézegetem. Napközben rágondolok és vele álmodok. A barátaimnak csak róla tudok beszélni. Mikor felejtem már el? Mikor múlik már el az iránt érzett szerelem? Miért ilyen kegyetlen a sors, hogy olyat szeretek, aki nem lehet az enyém?

 

Bárcsak elmúlna már, bárcsak túllennék rajta és ne szenvednék.

 

Annamari történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!