Ha pusztán csak szeretsz, az még nem jelenti azt, hogy engeded is a másiknak, hogy szeressen téged. Attól még nem biztos, hogy képes vagy arra, hogy elhidd és elfogadd a feléd száguldó szeretetet. Viszont ugyanez igaz a másik oldalra is: ha elhiszed, hogy szeretve vagy, az még nem jelenti azt, hogy szeretsz is. Amikor egyszerre történik meg ez a kettő, és ráadásul ugyanazt szereted, aki által szeretve is érzed magad, az ritkább, mint a fehér holló. Különleges és ritka egyensúly, amit néha csak akkor ismerünk fel, amikor már nem a miénk.

 

 

nem engedem hogy szeress 01

Kép: hiveminer.com

 

Mint amikor megkérdezel egy férfit, hátha ő tudja a választ, hiszen egy „falka”, még akkor is, ha minden emberi lény más és más, hogy ti, férfiak, miért nem értékelitek a jót, amíg van? Miért nem elég nektek az, ami éppen körbevesz titeket? És azt a választ kapod, hogy észreveszik a jót, csak belesüppednek, megszokás lesz a minden rendben érzése, majd, amikor kiszalad a szőnyeg alóluk, észbekapnak, hogy hoppá, eltűnt a biztonság, eltűnt a jó, valami nincs rendben. Mert csak akkor veszed észre, hogy mid volt, amikor elveszíted. Megkapod ezt a választ egy hímpéldánytól, és hirtelen nem tudsz vele mit kezdeni, mert te ezt nem érted, vagy lehet, hogy belül túlságosan is megértetted, de egészen biztos, hogy az első reakció egy kuss meg farkasszem, mert nem tudod, mit mondhatnál.

 

De miért vagyunk mi emberek erre hajlamosak? Hogy csak a hibáinkból tanulunk, és amikor az értékelésnek kéne prioritásnak lennie az életünkben, akkor egyszerűen félünk hálát érezni, mert mintha belénk lenne verve, hogy azt várjuk, azt figyeljük minden másodpercben, hogy a boldogság, az öröm, a jó, mikor fog tönkre menni. Mintha nem érdemelnénk meg a boldogságot, a szeretetet, csak és kizárólag a csalódást. Ezért olyan nehéz azt mondani, hogy szeretlek, mert ahhoz, hogy őszintén, eredeti puritán jelentőségében kimondjuk e vallomást, ahhoz igen is le kell vetkőznünk mindenféle egoizmus-réteget, s totál meztelenül, minden szégyenérzet nélkül megállni a másik fél előtt azzal az üzenettel, hogy itt vagyok.

 

A szeretlek az nem egyéb, mint az „itt vagyok, és nem megyek már sehová, még a rosszban sem”, rövid összefoglalója. Amikor akkor is szeretek, ha tűnyom van a szívemen, és nehezen lélegzem. Akkor is, ha éppen ki tudja mit csinálsz, éppen kivel csalsz meg, vagy kinek viszed az ágyba a kávét. A szeretlek érzésben van egy csöppnyi naivság, de enélkül nem is lehetne teljes meztelenség: le kell dobnod magad valaki másért magad miatt, és közben mégiscsak érte. Érezned kell a levegőt a karodon, a mellkasodban átfutó energiákat, a vérkeringésedet, a belsődet szétfeszítő hitet, a hegyeket megmozgató bizalmat, és érezned kell minden csontodban, hogy gondolkodás nélkül a másikat választod önmagad helyett. Akkor szereted.

 

nem engedem hogy szeress 02

 

Viszont, te szerethetsz, de attól még nem biztos, hogy a másik is szeret téged. Kimondja az „sz” betűs szót? Olyanokat ejt ki a száján és tesz meg, amitől elolvadsz? És? Ezek semmik egy igazi kötödéshez, egy még igazabb párkapcsolathoz képest. Bármit lehet mondani, és az őrült, legszerelmesebbnek tűnő rózsaszín fejű személy a csillagokat is képes lehozni az égről, az Arab-Zsidó háborút is vállalná, hogy neki menne a békekötés, és miért? Mert a rózsaszín ködben nincs realitás. Egy hősnek képzeli magát, aki mindenre képes, aki mindenre született, aki piros szőnyeget és Oscar-díjat érdemel egyáltalán azzal, hogy él és lélegzik. Valamilyen szinten a rózsaszín, az önzőségnek a színe kéne, hogy legyen olyan vezérszavakkal, hogy „Vigyázz szeretek, és semmi sem tud megállítani!”, vagy hogy „Szeretek, és az enyém, el a kezekkel!” Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy birtokoljuk a másikat, azt a személyt, aki elrabolta a szívünket.

 

Mintha mi kreáltuk volna meg, mintha előttünk sosem létezett volna, mintha mi adtuk volna hozzá az életet. De nem mi hoztuk létre, nem tőlünk lett a másik egy teljes egész, nem miattunk létezik a jelenben, nem miattunk lesz jövője, és nem mi vagyunk azok, akik nélkül nem is létezne. És nem, még csak nem is mi tanítottuk meg neki, hogy mi rejtőzik a szíve mélyén, hogy milyen ember is ő valójában, vagy hogy az élet igazából mennyire élhető és kalandokkal teli. Ott voltunk mellette, irányíthattuk, de saját maga tanulta meg azt, amit a sors meg szeretett volna neki tanítani. Nem vagyunk Isten, hogy magunkra vegyük a világ terheit. Nem vagyunk tanítók, lelkiguruk, hogy magunkra vegyük az emberek gondjait, gondolatait, lelkiútjait. Mondhatjuk azt, hogy mindenki okkal kerül az életünkbe, és mi is az övéjükbe, és attól ez még igaz is, csupán azt nem szabad elfelejteni, hogy nincs befolyásunk a másikra.

 

nem engedem hogy szeress 03

 

 

A szeretve vagyok egyrészt lehet a szeretek érzés visszahatása, és akkor a legtökéletesebb minden, akkor mindkét fél ledobta az egóját, és úgy vannak együtt, ahogy Isten is megteremtette Ádámot és Évát. Tudjátok, a kígyó meg az alma esete az egyszerű metaforája a párkapcsolatokban a szélsőséges hullámzásoknak, vagy épp annak a folytonos harcnak, ami minden jól működő kapcsolat egyik alappillérje. A szerelmi élet nem csak mennyország, sőt, aki csak akkor van melletted, amikor jó és teljes harmónia van és boldogság, az inkább vegye a kalapját és sétáljon ki az ajtón.

 

Sose maradj olyan mellett, aki csak a nevetésben ugrál melletted, de a szarkedvedet nem érti, sőt, egyszerűen tipikus drámának fogja fel. Milyen joggal dönti el valaki a másik emberről, hogy ő most komolyan gondolja, vagy szimplán csak hisztizik, mert az milyen jó az unalom ellen? Ha valaki véleményt formál a viselkedésedről, az azt jelenti, hogy egyrészt, amit nálad megvet, az benne is ott van, csak hét lakat alatt őrzi, mert még saját magának sem vallotta be, másrészt pedig nem ismer téged. Ha szeretve vagy, akkor nem fognak téged szántszándékkal bántani, megsérteni, vagy olyanokat mondani, amit igazából az illetőnek saját magának kéne bevallani saját magáról. Ha szeretve vagy valaki által, akkor az adott illető nem fogja rád ruházni a saját belső cuccait és viharjait és el nem fogadásait önmagával kapcsolatban.

 

nem engedem hogy szeress 04

 

Ha szeretve vagy, akkor az, aki szeret, teljes mellszélességgel ugyanúgy szeret téged, ahogy saját magát is. Nincs különbség a kettő között. Egy rendes, egészséges kapcsolatban nincs különbség az „én” és az „ő” között. De ehhez rendben kell lennie az önismeretnek, az öntudatnak, és a világhoz való viszonynak is. Nem azt mondom, hogy önismeret nélkül nem lehet kapcsolatod, mert lehet, sőt, ők vannak többségben: függnek a társuktól, eltávolodnak mindenki mástól, mert az lebeg a szemük előtt, hogy csak a szerelem az élet értelme, semmi más. Azt hiszik ez a természetes szerelem, csak ez egyrészt nem színtiszta szív, nem agapé, és nem is szabadság, hanem elkötelezettség a másik mellett, aki kezébe odaadtad az életed az azonosságoddal együtt. Nem mindegy, hogy valakiért létezel, vagy mellette állsz. Érted a különbséget? Nem mindegy, hogy valaki kezébe adod az életed, vagy az életedbe invitálod, és be is engeded őt.  

 

A szeretve vagyok érzés nem jön vágyból, nem jön egy olyantól, akinek van vagy négyszáz barátnője/barátja is még melletted, vagy egy felesége/férje, aki otthon várja őt. Nagyon sok mindent képesek vagyunk elhitetni azzal, aki szeret minket. Aki szeret, kiszolgáltatott. Aki szeretve van, a kiskirály a trónon. Ha mind a kettő megtalálható benned, ha éppen szeretsz is és szeretve is vagy, akkor előfordul, hogy napjában tízszer is a megőrülés szélén hintázol egy gyümölcskosárral a fejeden, miközben lázasan énekled a „ki visz majd haza” kezdetű klasszikust. És miért van ez így? Mert érzed, hogy szeretve vagy, viszont nem tudhatod biztosra, hogy miért és hogyan és minden párkapcsolat labilis, amiből jobb esetben a poklok pokla közben is mennyország lesz és hosszútáv futás, ha a két fél kéz a kézben a háborút is végig kacagja a legnagyobb sírásban is, mert a leghatalmasabb vulkanizmus a leggyönyörűbb könnyzápor a mosolyok között. Ilyen egy aranylakodalomig eljutni: képzavar a képzavarban, költői képekkel vegyítve a mindent a semmiben, hogy a szív mégis csak ésszel játszadozik a saját lelkiútján.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Feladhatod magad valaki másért - De honnan tudod, hogy a másik is feladja-e magát érted?

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!