Huszonkét éves korában erőszakolták meg Klárit. Hazafelé tartott az est iskolából és a parkban kapta el a férfi. Azóta tíz év telt el, de már nyugodt szívvel tud beszélni a történtekről. Érthető, hogy sokáig nem volt rá képes. Ahhoz túlságosan szégyellte magát. Évekig tartott a lelki felépülése és a mai napig képesek emberek ezzel kapcsolatban újra meg újra feltépni a sebeit.

Láttunk már furcsa barátságokat és párokat. Biztos te is találkoztál már olyan 40-es férfival, akinek húsz éves csaja volt vagy olyan 50-es nővel, akinek a legjobb barátnője egy harmincéves. Hacsak nem ismered őket közelebbről, akkor tutira azt gondolod, hogy az érdek, a szex köti össze őket vagy valamilyen más ok, de lényegében arra gondolsz: úgysem tart sokáig. Valóban nem lehet őszinte és tartós barátság, illetve kapcsolat az Y és Z generáció tagjai között?

Azt szoktuk mondani arra, hogyha valaki nem bír magával, hogy forr a vérre. Flörtöl és tovább is megy, ha úgy van, olykor már gátlástalanul élvezi a földi létet, mindenféle gondolkodás nélkül, pusztán ösztönből, és van, hogy viselkedését észre sem veszi. Annyit vesz észre, hogy szabadság van, hogy most buli van és minden jó. És nem érti, amikor azt mondják neki, hogy most ő az, aki játszadozik az emberekkel.

Mikor suliba jártál, talán te is sokszor azt kérdezted: minek kell ezt megtanulnom? Úgysem fogom utána használni. Főleg, mikor a matekot erőltették és te már előre tudtad, hogy humánszakos leszel. Nem mondom, vannak alapismeretek, amiket tudni kell. Nem elég megtanulni írni, olvasni, számolni. Kell, hogy képben legyünk a történelemről, jó az, ha megtudjuk, hogy nem az isteni csodának, hanem az elektromos áramnak köszönhetjük azt, hogy éjszaka is nappali fényben látunk a szobában. De van még néhány dolog, amit nagyon fontos lenne megtanulni az iskolában.

Talán többek között neked is. Vége a nyárnak. Igaz, vannak, akik a nyarat is végig dolgozták, így nekik fel sem tűnik majd a különbség. Kivéve, ha most mennek nyaralni. De akik a nyáron nyaraltak, többet lazítottak, esetleg végig partizták az elmúlt két-három hónapot, ott azért előfordulhat egy kis sírás, amiért vissza kell térniük a szürke hétköznapokba.

Ez a mentalitás jellemzi a mai világunkat. Szarni mindenre, csak a ma számít, mert úgysem lesz holnap. Minek bármit is tervezni, tenni, mikor nyakunkon a klímaváltozás okozta következmények, meg évek óta jósolgatják a harmadik világháborút, és különben is, a jövő azért jövő, mert még nem történt meg. Minek izgassa magát miatta az ember? És amiért beletojunk mindenbe, éppen azért tart ott a világ most, ahol van.