Három hét nem tűnik soknak. Olyan értelmezésben biztos nem, hogy amikor aktívan cselekszünk és tudjuk milyen terv szerint haladjunk. Mert olyankor bámulatos módon pörögnek azok az órák és csak a legalapvetőbb teendőinkre jut idő, mint a fürdés, evés, alvás, kicsi Facebook görgetése, esetleg egy cikk elolvasása.

Gyerekkorunk óta azt plántálják belénk: a szabályokat be kell tartani. Azt kell tenni, amit a szüleink mondanak. (Tiszta sor.) Az iskolában azt kell tenni, amit a tanár mond. A munkahelyünkön is hallgassunk, mert a főnök szava szent. Mindenütt alkalmazkodjunk, mert az a kulcsa a sikernek. Közben ott vannak a kisebb szabályok…

Igen, jól látod, mindig van valami, amire rá lehet kattanni, függni. Most éppen a TikTok ilyen, aminek a népszerűsége a járvány alatt, robbanásszerűen megnőtt. Ezért hallod most te is mindenkitől azt, hogy a tiktoktiktoktiktok, mintha beragadt volna a lemez vagy végleg megháborodtak volna az emberek. De nemcsak a fiatalok, a sztárok, a celebek, a különböző világmárkák is bevették már rá  magukat.

Azokra a magányos öregekre gondolok, akiknek a családja, az unokája távol él, akár külföldön ragadt és nem rohanhatnak haza segíteni. Vagy azokra, a szinglikre, akiknek nincs családjuk, netán ugyancsak távol élnek, és talán még csak barátaik sincsenek. Ki törődik azoknak a fiataloknak a lelkével, akiknek nincsenek szüleik? Család és barátok nélkül pokolian nehéz elviselni ezt a mostani helyzetet. Gondol rájuk valaki, vagy tényleg mindenki most csak a maga irháját menti?

Miért indul minden mindig jól, és miért végződik majdnem mindig rosszul? Feltetted már magadnak ezt a kérdést? Szerintem mostanában nem sokan néztek tükörbe, mindenkit elvakít a féktelen düh, harag és félelem. Azért én mégis azt javasolnám, ha szeretnénk még emberek maradni ebben a világban, és mivel időnk is engedi nem ártana egy kicsit magunkba nézni.

Jónéhány éve, tán tíz is megvan, fura dolgokat tapasztaltam magamon. Például, hogy tömegben rosszul éreztem magam, féltem, és minél hamarabb ki akartam menni, mert úgy éreztem, elájulok. De nem törődtem a jelekkel, mert mindig jobban lettem.