Olvasónk, Tamara a harmincas évei elejét tapossa és egy hipermarketben dolgozik. Természetesen napi szinten beszélnek a kollégáival a világban zajló eseményekről. Ám azóta nem olyan zökkenőmentesek és kellemesek ezek a beszélgetések, hogy megtudták, ő nem szeretné beoltatni magát.

Az elmúlt napokban igen nagy port kavart a hír, miszerint minden Kínába érkező külföldi állampolgárnak kötelező részt vennie egy anális-koronavírus teszten. Az is kiderült, hogy az országban gyakran élnek ezzel a tesztelési módszerrel, mivel elméletileg: ez a legpontosabb.

Megdöbbentő, de csakugyan ezt tapasztalom már jó ideje: nyitott vagyok és őszinte. Beszélgetést kezdeményezek, méghozzá minden hátsó szándék nélkül és erre megkapom: zaklatom. Ti értitek ezt? A kedvesség, a figyelmesség, a kíváncsiság nem más, mint zaklatás az emberek szemében. Hogy a fenébe jutottunk el idáig?

Sajnos egy újabb születésnap, ami nem arról lesz emlékezetes, hogy egyedül vagyok, magányos vagyok, szomorú vagyok és már fiatal sem vagyok. Azért lehetett volna jó is, de hiába minden erőlködés és szervezés a végén úgy alakult, hogy igazából csak egy embernek volt fontos és egy embert érdekelte az egész. Saját magamat. Van, amit el kell engedni. Van, amit hiába erőltetünk, nem működik, hogy miért, az nem olyan bonyolult kérdés.

Természetesen mind mások vagyunk és egy kicsit mindenki másképp kezeli a járványhelyzetet. De nagy átlagban elképesztő különbséget lehet látni aközött, ahogy a felnőttek és a fiatalok kezelik a járványhelyzetet.

Ez az az ünnep, ami igencsak megosztja az embereket. Évről évre botrányos kalandokat vagy csak szerelmes posztokat lehet látni. Vajon mi lesz ebben az évben? Tulajdonképpen karantén ide vagy oda az emberek nagy része úgy véli, hogy ezen a napon igenis kötelező kimutatni, mit is érzünk pontosan a másik iránt, még akkor is, ha annak nincs is teljesen igazságalapja, de hát ugye az elvárások, a trend, a social media, a barátok meg minden, amit idáig ránk erőltettek megköveteli.