Megvan az, amikor elveszted magadat a párodért? Amikor azt veszed észre, hogy már féléve, de lehet egy éve már annak, hogy utoljára jógáztál, mert mellette annyira kiment a fejedből ez a mozgás.  Vagyis most saját magamból indulok ki, számomra a jóga a főegyensúly, mindenki mást helyettesítsen be a fenti mondatba. Szóval, az utóbbi időben egyre többet gondoltam rá, hogy újból el kéne kezdeni a gyakorlatokat meg amblokk belevinni újra az életembe a jógát, de a jógát nem lehet össze-visszarángatni.

 

 

buszke a gyengesegeimre 01

Kép:  azucena.com.bo

 

Amikor akarja, akkor jön, és nincs beleszólásom a folyamatba. Ez pont olyan, minthogy párkapcsolatban ne legyünk egy elhasznált játékbaba, akit néha levesznek a polcról, aztán valójában csak arra jó a nő, hogy mosolyogjon, bólogasson, maradjon csendben és főzzön. Ezekbe a folyamatokba általában nincs beleszólásunk, mert van, hogy észre sem vesszük, hogy éppen ilyenbe csúsztunk bele. Aztán persze, ha időben észrevesszük a játékbaba szerepét, és erősek vagyunk, akkor ki tudunk mászni belőle, de ha a kapcsolat elején nem állítottál fel határokat, akkor bizony irtó nehéz lesz már x idő elteltével azt mondani a párodnak, hogy eddig ezt megtehetted, de most jött el az a pont, amikor már nem. Nem fogja érteni. Igyekezhet, és mindent megtehet annak érdekében, hogy megértse, de nem fogja igazán. A férfiak azt fogják gondolni, hogy a nőjük megbolondult, fordított esetben viszont a nő nem fogja komolyan venni a hirtelen megváltozott urát, vagy ne adj Isten azt fogja hinni, hogy megcsalta őt, és így akar kompenzálni. Mindenre van legalább egy kézzelfogható magyarázat. Az biztos, hogy a párkapcsolat hasonlít a meditációra, vagy a jógára: nem érhetsz el se tősgyökeres, se kicsi változást azonnal, vagy nagyon rövid időn belül. Ha úgy döntöttél, hogy változtatnod kell, vagy épp változtatnotok kell ahhoz, hogy ez a kapcsolat köztetek tovább mükődjön, akkor hihetetlen mennyiségű türelemre lesz szükséged ahhoz, hogy sikerre is vidd ezt az elhatározásodat.

 

Először is szükség van arra, hogy kicsit eltávolodjatok egymástól. Mindkét félnek kell a tér. Az a fajta tér, amiben engedjük a másiknak, hogy szabad lehessen, amikor nem kérdezzük meg állandóan, hogy hol voltál, mit csináltál, kikkel voltál, meddig dolgoztál, és hasonló faszságok, mert egyrészt, a partnered nem a tulajdonod, másrészt pedig fordított esetben téged is idegesítene az állandó kérdéshullám. Vagy ha nem, akkor valamilyen szinten az is tükör a magad számára: ha mindenáron kordában szeretnéd tartani a kapcsolatodat, a párodat, és akkor vagy nyugodt, ha minden másodpercben beszélsz vele, akkor az rámutat egy bizonyosfokú önbizalomhiányra, és magadban leledző bizalmatlanságra. Nem tudsz úgy ott lenni a másik mellett 100%-ban, ha közben belül félsz és rettegsz, hogy egyáltalán ott kell lenned valaki mellett. Lehetetlen félelemmel szeretni. Lehetetlen átadni magadat teljes valójában a másiknak, ha közben saját magad kérdőjeleit sem ismered.

 

buszke a gyengesegeimre 02

 

A meditáció olyan, mint az az Igazi, valódi, valóságos kötődés valakivel. Amikor nem agyalsz semmin a másik közelében, mert olyan béke és csend honol benned, hogy a Dalai Láma megirigyelhetné. Csakhogy a türelem van, hogy kifogyóban van, és van, amikor jógázni sincs kedved, mert az Istenért sem tudod rászánni magad, így igen, van olyan is, amikor nagyon nincs hangulatod a párodhoz, vagy úgy amblokk egy társasági életet produkálni. Olyankor mit csinálsz? Csakazértis alapon találkozol, csinálod, s igyekszel a legjobb arcodat mutatni mindenkinek? Amivel nincs is probléma… Akkor még. Pár nap, hét elteltével viszont rád zuhan a kimerültség, te pedig nem érted, hogy mi történt, és ami a legszebb, hogy a körülötted élő személyek sem fogják érteni, hogy mi az Isten ütött beléd, amiért a vidám szabadságból egy hisztis libává változtál át. Vagy esetleg képes vagy nemet mondani a kimozdulásra, a szerelmes-otthonlétre akkor, amikor belül tudod, hogy most szükséged van néhány órára, amikor csak magad vagy? Képes vagy nemet mondani a szerelemnek néhanap azért, hogy önmagaddal legyél egy kicsit? Képes vagy a szerelem nélkül létezni napokig, hogy közben nem halsz bele a hiányba? Képes vagy arra, hogy önmagad legyél álarcok-, és színházi játékok nélkül is egy kapcsolatban? Képes vagy arra, hogy ne viselkedj a nap minden másodpercében önzőn, és olyanként, aki képtelen kiengedni a hatalmat a kezéből?

 

Feldmár András és Büky Dorottya: Kapcsolatok könyvét olvasom éppen, és ott Feldmár idéz E.E.Cummingstól, mégpedig azt, hogy „én rajtad keresztül vagyok annyira én”. Aminek tényleg az a lényege, hogy mindig a másik a tükör, hogy az egész világ egy nagy tükörország, és mindig mindenki a másikban személyesedik meg. Viszont Feldmár azt is írja ebben a könyvben, hogy „az önismerettel való foglalatoskodás elvonja a figyelmet a szeretetről, arról, hogy mi van közöttünk. A legboldogabb pillanatok az életben nem azok, amikor az ember megtalálja, hanem azok, amikor elfelejti önmagát az együttlétben.”

 

buszke a gyengesegeimre 03

 

Tehát ebből kiindulva, az, hogy önmagunkat keressük és kutatjuk, miközben párkapcsolatban vagyunk, az nem tesz jót a kapcsolatunknak, vagyis a „mi” -nek. Kell, hogy folyamatosan építsük magunkat, de nem lehet nulla énképpel szerelmi életet kezdeni, mert az azt jelentené, hogy egy ingoványos, önbizalomhiányos talaj voltunk, mikor belevágtunk az adott kapcsolatunkba. Annak pedig mi lesz az eredménye? A folytonos féltékenykedés és bizalmatlanság a párunk felé, ami valójában saját magunknak szól: magunkban nem bízunk eléggé ahhoz, hogy a másikban bízni tudjunk. Az önbizalmat pedig nem a másik féltől kell elvárni, nem attól leszünk teljesen jóba saját magunkkal, hogy a párunk ott van mellettünk és nem ereszt el minket. Ez természetes mód, tök jó, öröm és bódultság’, de tilos elvárni a párkapcsolatunktól a 160%-os önbizalmunkat és önhitünket, mivel a szeretet nem azért van, hogy a saját egónkat fényesítsük vele, vagy a saját belső utunkat segítsen, hogy rátaláljunk végre saját magunkra, ha eddig még nem ment. Nem.

 

Ahogy Feldmárék írják ebben a könyvben, „a szeretet nem egy érzelem, hanem munka. Munka, amit én végzek azért, hogy a szerettemnek könnyebb és gazdagabb legyen az élete, mint nélkülem lenne. A szeretet nem kíván semmit. A szeretet nem vágy. A szeretet bizonyítéka a szeretettnél van, nem a szeretőben. Én mondhatom, hogy szeretlek ezerszer is, de ha te nem érzed magad szeretve, akkor nem szeretlek. (…) A szeretet békén hagyja a másikat, és örül neki úgy, ahogy az éppen van. Nem kívánja, hogy a másik megfeleljen az ő forgatókönyvének. Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy szabadabbnak érzed magad az ő társaságában, mint amikor egyedül vagy.”

Szent Ágoston szavai is megjelennek a fent említett könyvben, mégpedig az, hogy „csak azt lehet szeretni, akit ismerek, és csak azt lehet ismerni, akit szeretek.” De mikor lehet a másikat szeretni? Amikor önmagamat szeretem, és elfogadtam úgy, ahogy vagyok. És akkor a másik is úgy fog szeretni és elfogadni, ahogy tőlem látja. Mert „a másiktól kell megtanulnom, hogy hogyan szeressem őt, és jó esetben ő is megtanulja tőlem, hogyan szeressen engem. A szeretet még kölcsönösségre sem vágyik.”

 

 

De, ha úgy ugrottam bele a kapcsolatba, hogy mindenféle kérdőjelek zümmögtek a fejemben önmagamról, és még a célomat meg a vágyaimat sem tisztítottam ki, ha azzal se vagyok tisztába, hogy mégis ki vagyok, csak elhitettem magammal, hogy én nagyon is jól ismerem magam, akkor az egész kapcsolatom hazugságra fog épülni. Egy nagyon szép és gyönyörű, de törékeny hazugságra. Nem mondom, el lehet lavírozni így, talán még az első közös gyerekig is élhetünk az ilyen hamis luftballonban, csak aztán ne lepődjünk meg, ha kiderül egy váratlan pillanatban, hogy az addig felépített világ mégsem a miénk. Hogy a párunk mégsem arra való, hogy építsen minket, miközben mi csak létezünk mellette. A vágy nem szeretet, a szeretet nem egy könnyed játszma, amit, ha megunnunk, akkor kidobhatjuk a szemetesbe, mert úgyis jön másik. Vagyis igen, kidobhatjuk, mert minden lépésnél tud másik jönni, de az új semmivel sem lesz jobb, mint az előző, hiszen a saját gátjainkat, hazugságainkat, álarcainkat, félelmeinket meg azt a dolgot, ami elől menekülünk nem tudjuk szemetesbe dobni hasta la vista kiáltással, mert a sajátunk marad és követ minket addig, amíg szembe nem nézünk vele, és fel nem dolgozzuk, ahogy azt illik.

 

buszke a gyengesegeimre 04

 

Igen, egy jó kapcsolat attól jó kapcsolat, hogy mindkét félnek meg van a saját tere, és hagyják egymást lélegezni. Igen, szükség van a külön programokra, sőt. Igen, szükség van az én-időre is, amikor elvonulsz egy könyvvel vagy egy borral a teraszra, és csakúgy elvagy magadnak. Képesnek kell lenned arra, hogy nemet mondj néhanap a szerelmednek. Nemcsak magad miatt, hanem egymásért is. Viszont az nincs rendben, hogy a másiktól várod el a boldogságod, hogy a másiktól várod el, hogy összerakjon téged, mert azt vallod, hogy a szerelemben lettél egy teljes egész. Lószart. A jógára sem fogom, hogy miatta vagyok kiegyensúlyozott állapotban, csak hozzásegített hozzá, ahogy ahhoz is, hogy tartsam ezt az állapotot. De van, hogy nem megy. Van, hogy abbahagyom félévekre, és van, hogy őrjöngők és lázadok Isten ellen is, és az egész világbéke hangulatomat felváltja a tűzokádó sárkány, akár egy másodpercre is (hello, mérleg). És akkor mi van? De nem fogom a páromtól elvárni, hogy összerakjon. Nem fogok azért függni tőle, mert nincs más, vagy mert szükségem van rá ahhoz, hogy teljes legyek. Köszönöm szépen, teljes vagyok nélküle is, a szerelem nélkül is, mert megengedem magamnak, hogy mindent megéljek. Hogy engedjem magamat át az érzelmeimnek, ha épp az kell. De megengedtem magamnak azt is, amikor a belsőm egy jéghideg, de szabadelvű nőszemélyt akar játszani. Mert ismerem a határaimat. Ismerem a gyengeségeimet, a hibáimat is, és szeretem őket. A gyengeségeimre büszkébb vagyok, mint az erényeimre. És te?

 

Igen, legyen meg a kis teretek a pároddal, nyugodtan mondj nemet, amikor úgy érzed, nemet kell mondanod. Sőt, néha akkor is mondj nemet, amikor azt érzed, hogy miatta kell nemet mondanod. Nem fog világvége lenni, mert hébe-hóba nem vagytok együtt. Viszont nagyon vigyázz arra, hogy ne a párkapcsolatodban kezdd el az önhited és önképed építését, mert a párkapcsolatod nem ezért van, hanem azért, hogy szeresd azt, aki melletted van. Hogy otthon legyél valakiben, és valaki is otthon legyen benned. De úgy nem fog tudni ismerni a másik, ha először te nem ismered saját magadat. Hogy a két egész egy egész legyen. A két EGÉSZből lesz egy telihold-féle nagy egész.

 

Feldmár lemerte írni azt a mondatot, amibe belevacogok, és ami nem divat a jelenlegi társadalomban kimondani: Párkapcsolatban élni nehéz.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Nem birtokolsz senkit sem, csak és kizárólag saját magadhoz kaptál engedélyt!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!