Inkább írom azt, hogy „ajándék idő”, semmint „kényszerpihenő”. Az egész járványkérdés nézőpont kérdése. Egyesek képesek pozitívan tekinteni rá, vagyis meglátni benne a jót, mások meg csak a rosszra koncentrálnak. Tudod, ez tipikus a félig pohár esete. Most félig tele van vagy félig üres? Ugyanez a helyzet az idővel. A házi karantén, meg a különböző korlátozások miatt tulajdonképpen egy csomó időt kaptunk. De úgy tűnik, hogy a legtöbb embernek lövése sincs arról, mihez kezdjen vele!

 

 

 

ideje van 01

kép: pinterest

 

Pedig a poén az, hogy máskor azért picsog minden ember, hogy „nincs időm semmire” meg hogy „az én életem állandó pörgés, meghalni sincs időm.” Tessék, most már van (de inkább ne a halálra legyen). Legalábbis a legtöbb embernek bőven lett ideje, igaz, sokuknak erre ráment sajnos a munkahelye, vállalkozása is, ami nagyon sajnálatos. Persze, szar érzés, főleg ha éppen aggasztanak bennünket az anyagi gondok. De akár van oka parázni az embernek, akár nem, ott tartunk, hogy kapott egy csomó ajándékidőt és egyszerűen nem tud vele mit kezdeni! Tisztelet a kivételnek… mert mindig akadnak olyanok, akik valóban tudnak élni az idejükkel, képesek kreatívan, izgalmasan, hasznosan kihasználni. Bárcsak több ilyen ember lenne, és a többségnek nem azon járna az esze, hogyan gyilkolja le a másik lelki világát, miként taposson bele, hogy neki kicsit jobb legyen.

 

Lehet az én környezetemmel van a baj, de jelenleg kétféle embertípus dominál. Vannak, akik elfogadták a sorsukat, beletörődtek a helyzetbe. Ők vegetálnak. Olyanok, mint a zombik. Lusták, kedvetlenek, élettelenek. Semmi sem érdekli őket. Csak a saját kis életük. Minden más nem az ő bajuk. Tipikusan ez a felőlem fel is fordulhat a szomszéd, ha nem szaglik, nem zavar. Egész nap vagy legalábbis munka után nem csinálnak mást, mint ülnek a tévé előtt és csorgó nyállal nézik. Vagy kezükbe veszik a telefont és addig szörföznek a neten, amíg ki nem ég a szemük. Itt lenne a lehetőség, hogy megvalósítsák azt a sok-sok tervet, amit korábban annyira akartak, amikor még nem volt rá idejük. De nem, mert az erőt és kitartást igényel, amivel most inkább jobb tartalékolni, mert a franc sem tudja meddig kell ilyen érzelmileg hibernált életet élni mindenféle inger nélkül. Inkább ülnek a fenekükön és élik a virtuális világukat, amíg ki nem sül teljesen az agyuk a sok (közösségi) média szennyezéstől.

 

Hihetetlen, hogy ezek az emberek időért és lehetőségekért rinyáltak és mikor lehetőségük lenne, hogy kihasználják, csesznek rá.        Mert igazából lusták. Mindig könnyebb-kényelmesebb vágyakozni, idő után sírni, mintsem cselekedni. Figyeld meg, hogy mikor minden visszatér a régi kerékvágásba, ők fognak megint a leghangosabban bömbölni, hogy jaj, nekik nincs idejük semmire.

 

online gyasz 02

 

De, akik meg nem két lábon járó alvajárók, akkor viszont agresszorok! Lehetetlenség nem észrevenni őket, pláne, amit a neten művelnek. Abban lelik az örömüket, hogy kötözködnek. A posztok alatt beszólogatnak, keménykednek, leoltanak másokat. Ez lett az új hobbijuk. Igen, mivel több idejük van olvasgatni, netezgetni, kézenfekvő számukra, hogy a virtuális térben vezessék le a feszültséget.

 

Vagy ami még rosszabb: otthon. És itt most nem csak a családon belüli erőszakra gondolok. Hanem azokra, akiknek az a legnagyobb a bánatuk: egész nap összevagyok zárva a párommal. Unom a családomat. De nem azért, mert azok bántják őt! Egyszerűen sokat vannak együtt, és nem bírják a másik jelenlétét, szokásait, nevetését, lélegzetvételét… most mit lehet erre mondani? Hogy meg lehet őket érteni? Persze, mindent meg lehet érteni! Csak nem olyannak, aki meg állandóan egyedül van, nincs családja, párja, nincs, akinek a horkolása vagy nevetése felcsessze.

 

Ha meg nem otthon élik ki magukat, akkor a posta előtt sorban állás vagy bevásárlás közben. Egy kicsit belekötnek a másikba, lehúzzák az embert minden létező módon. Mert valahol le kell vezetniük a feszkót. Ez itt a probléma: az emberek feszültek. Teljesen érthető, hiszen valahol „be vannak zárva”. Márpedig a bezártságot senki sem viseli jól. Csakhogy ha ez a sok bezárt ember, nem kezd magával valamit, annak meg lesz a böjtje: előbb-utóbb tényleg egymásnak mennek. Nem vagyok próféta, nem jósolgatok semmit, csak ha logikusan végig gondolom, hogy van egy halom ember, aki elfojtja magában az érzéseit, minden szirszarra ugrik, azoknak nem kell sok, hogy előbb-utóbb robbanjanak és neki menjenek valakinek. Kész, mindenki ideges, mindenki pocsék helyzete van, nem sok okuk (még inkább lelki erejük) marad az embereknek toleránsnak és megértőnek lenni.

 

online gyasz 03

 

Társadalmunk jelenleg egy időzített bomba. Lehet nemcsak a rémségeket, meg a járvány negatív hatásait és a lehetséges összeesküvés-elméleteket kellene meglobogtatni, hanem több pozitív tartalomra lenne szükség. Be vannak zárva az emberek, a hülyeséget, az agymosást meg a pánikkeltő szöveget hallgatják, nem csoda, hogy idegroncsok. Egy-két józan vagy éppen jóságos ember igyekszik a türelem és az összefogás mellett kampányolni, de ki segít nekik? Hát senki, mert akkor TÉNYLEG kellene valamit csinálni, és ez nem jön be a zombilelkű embereknek. Akik meg éppen magukban lázadnak, mindent akarnak, csak békés világot nem.

 

Agyament egy világot élünk. Mennyivel jobb lenne, ha ezek az emberek fognák magukat, új hobbit találnák maguknak, többet olvasásnak, sportolnának vagy társalognának a családjukkal ahelyett, hogy szívóznak egymással vagy élőhalottként próbálják kivárni ennek a végét, amiről csak a jó Isten tudja, mikor lesz vége vagy talán még ő sem!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Csak magamra számíthatok! Így nem érhet annyi csalódás.

 

 TÁMOGASSUK EGYMÁST!

 

Mint azt bizonyára ti is tudjátok, a jelenlegi járványhelyzet sokakat megvisel, ahogy a magazinokat is. Sajnos mi sem vagyunk kivételek. De igyekszünk a nehézségek ellenére is kitartani és minden körülmény ellenére, továbbra is a maximumot nyújtani nektek, minőségi cikkekkel szórakoztatni, informálni benneteket.

 

Ezért arra kérünk titeket, kedves olvasóinkat, hogy támogassatok bennünket! Az alábbi számlaszámon tudjuk fogadni a felajánlásokat, amelyek hozzásegíthetnek bennünket a magazin fennmaradásához.

 

Cserébe ígérjük, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk nektek!

 

Bankszámlaszám: 10918001-00000025-99320004 (UniCredit)

Cégnév: Mega-Invest Ingatlanközvetítő és Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság

Pin It
Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!